{ T H O M A S }
Reggel az ablakon keresztül beáramló napfényre ébredtem fel. Zavarodottan, össze vont szemöldökkel tekintettem körbe. Ismét egyedül voltam. Maya-nak már szokásává vált, hogy sokkal előttem kel fel. Vissza hunytam a szemem, majd felsóhajtottam. Felakartam kelni, de mikor hallottam az ajtó nyitódását végül nem tettem. Elsőnek azt hittem, hogy Maya jött vissza hozzám, de az ő ismerős illata helyet, egy egészen más csapott meg.
Hideg és keserűség. Leginkább a citromhoz vagy a savanyú cukorka jellegzetes illatához tudtam volna hasonlítani. A kezemmel megdörzsöltem a szemem, majd kinyitottam. Az állt előttem, akit a legszívesebben sem akartam volna látni jelen pillanatban.
- Szia Tommy - szólt vidáman.
Hangja oktávokkal feljebb volt. Szinte csak a kutyák hallhatták. Fel akartam nevetni a gondolatra. Emlékszem, hogyan reagált hangjára Tessa. Egyszerűen csak menekült.
- Jenna - sóhajtottam végül. - Mit keresel itt? - kérdeztem fáradtan.
- Képzeld - kezdett bele mellém le ülve. - Már tegnap beakartam jönni, de az egyik itt dolgozó nem engedte - sóhajtotta gondterhelten. - Meg még ráadásul azt is mondta, hogy a barátnőd - forgatta a szemét. - De én nem vagyok olyan vaksi, hogy bedőljek ennek - suttogta. - Tudom, hogy ilyen szakadékokkal nem jönnél össze - legyintett.
Igen. Ilyen szakadékokkal. Tudtam, hogy Maya-ról beszél. Csak vele találkozhatott tegnap.
- Jenna - szóltam ismét, de mielőtt még folytathattam volna egy hang megakadályozott.
- Annak a szakadéknak neve is van, még pedig Maya - szólt kedvtelenül. - És kérlek szépen nem itt dolgozok - folytatta. - Annyi legalább lehetne benned, hogy ezt az én szemembe is mondod - mondta.
Maya hangja cseppet sem volt boldog, amit meg is értettem.
- Oh - kapta a szája ele tettetett meglepődéssel Jenna. - Én nem tudtam, sajnálom - nevetett zavartan.
Pocsék színész lenne, de ez hogyan is mondhattam volna a szemébe?
- Oh igen - mosolyodott el Maya. - Honnan is tudhattad volna? - kedvesnek látszott, de a felszín alatt én tudtam, hogy legszívesebben elküldené a lányt, én pedig egy percig sem tiltakoznék ez ellen.
- Hát, ha nem zavar akkor tudod - mutatott kettőnkre Jenna. - Befejezném ezt - szólt vigyorogva.
- Jah - vigyorodott el Maya is. - Én is befejezném azt amit tegnap kezdtünk el - mutatott magára majd rám.
Jenna tekintete egy percre ugyan, de elsötétedett. Maya jó volt ebben, túl könnyen kiborította a lányt.
- Akkor majd máskor folytatjuk - tekintett rám. - Szia Tommy - intett miközben felállt. - Maya - szólt oda neki, majd kilépett az ajtón.
Maya felvont szemöldökkel tekintett utána, majd rám tekintett.
- Tommy - lépett közelebb hozzám.
Megnevezésére felnevettem. Hallgathatom majd egy darabig. Csak az kéne még nekem, hogy ő is így hívjon.
- Befejezzük amit tegnap elkezdünk? - mászott fel az ágyamra, majd vetette át a csípőmön az egyik lábát. - Na? - simított végig a mellkasomon.
YOU ARE READING
100 𝐌𝐄𝐌𝐎𝐑𝐈𝐄𝐒 𝐖𝐈𝐓𝐇 𝐘𝐎𝐔; 2.ᴇ́ᴠᴀᴅ
同人小說Kezdés_2020_10_24_szombat A sok csapás után Tom és Maya újra próbálkoznak, csak most ketten. Ketten a világgal szemben. A szerelmespár pihenni akart csupán együtt, de nem is tudják, hogy mi is lesz abból. Visszatér egy régi ex és régi barátok bukkan...
