(B)Oreós éjszakák [Boreo ff.]

tizenegyedik fejezet

  – Na, mit szereztem? – lépett be a nappaliba Boris, miközben Theo olvasott. – Potter!
  – Hm? – kapta fel a fejét. – Bocs, nem teljesen figyeltem, mit mondtál? – kérdezett vissza.
  – Szereztem valamit, amiről a múltkor beszéltél. – veti le magát a fiú mellé.
  – Komolyan? – hitetlenkedett, majd a göndör megmutatta neki. – Te egy Isten vagy, ma este kipróbáljuk?
  – Ha szeretnéd. – feküdt el a kanapén és fejét a fiú ölébe helyezte. 
  – Még szép, hogy szeretném, ezért kértem. – néz a fiúra és rágyújt egy cigartettára. – Honnan szedted?
  – Nem fontos. – legyint. Kiveszi Theo kezéből az égő cigarettát és beleszív. – A nap további részében nem igazán történt semmi érdekes. Amíg Hobbie otthon volt mertek bármit is együtt csinálni. Aztán ahogy az ajtó bezárult és a férfi elment, úgy a két fiú is felszabadult. A kanapén ültek és várták a szer hatását, amíg a tévét nézték. Izgatottak voltak nagyon, hogy mit fog belőlük kihozni a drog és, mi fog velük történni. Hisz utoljára két éve nyúltak hozzá, azon a napon mikor eljöttek Las Vegasbol. Most pedig már tizenhét évesek voltak, szerelmesek és egy teljesen másik országban ragadtak, de legalább együtt. Theo megfogta a fiú kezét és közelebb ült hozzá, hogy biztonságban érezze magát. Félt egy kicsit tőle, nem akarta, hogy rossz élménye legyen. – Hé, mi lenne ha csináltatnánk egy tetkót? – dobta be az ötletet a göndör.
  – Mi? Nem Boris, ez azért őrültség. – tiltakozott. – Biztos, hogy nem csinálunk ilyet. 
Boris megforgatta a szemeit és hozott magának egy üveg sört. Ahogy a drog elkezdte kifejteni a hatását, úgy a fiúk gátlásaik elmosódtak. Theonak már nem is volt annyira ellenére a tetoválás, sőt egyre csak mondogatta, hogy ő szeretné. Ahogy az idő telt jobban és jobban engedték el magukat. – Boris?
  – Hm?
  – Nem vagyok túl jól.
  – Mer'?
  – Nem tudom csak... nem ez csak a drog, semmi. – legyintett. Boris közelebb húzta magához, hogy át tudja ölelni. Nem akarta, hogy Theonak egy rossz trippje legyen véletlen, hisz egy jó estét akart, ahol mindketten jól érzik magukat. Pár óra elteltével, már mindketten a trip hatása alatt vannak. Kinyílik a lépcsőház ajtaja és a két fiú lépett ki rajta. Minél messzebb akartak menni a csőcseléktől, hogy kizárhassák a külvilágot és elmerülhessenek a sajátos kis meséjükbe, ahol csak ők ketten vannak, senki más. Még egy lepukkant éjjel-nappaliba is bementek, hogy cukrot vegyenek és alkoholt lopjanak. Egyetlen szerencséjük volt. A boltban dolgozó hölgy egy újságot olvasott, észre sem vette, hogy a két fiú bement. Theo kabátjába rejtettek egy üveg vodkát, majd mindenféle édességet felkaptak és gyorsan kifizették őket, aztán rohantak is el onnan. Egy fél órás séta után egy elhagyatott játszótérhez értek. Semmi kivilágítás, egy lélek sem, csak pár fa, a játékok. Az egészet bevilágította a hold és ami még jobb volt, hogy senki sem járt a közelben. 
  – Azt hiszem megtaláltuk a tökéletes helyet. – jelentette ki a fiú és már ment is a hintához. Lassan ringatta magát rajta, majd elővette az egyik csomag gumicukrot és elkezdte enni. Theo beleült a másik hintába és kiynitotta a vodkát, majd beleivott. Boris elővette a telefonját és megnézte volna rajta az órát, de nem igazán tudta leolvasni. Aztán tovább nyomkodta egy kicsit, majd zsebre rakta. Elvette Theotól a vodkás üveget és ő is beleivott, aztán megkínálta gumicukorral. – Hé, Potter! – csapta oldalba.
  – Mi az? – kérdezte. 
  – Van kedved.. öhm... – gondolkodik el. – ja igen,smárolni? – kérdezte.
  – Most? Itt? – nézett rá. Boris megvonta a vállát. – Oké. – nyelte le a gumicukrot és a fiú felé fordult. – Nos?
  – Tudod mit felejtsd el. 
  – Jó. – vette el tőle az üveget és egy ideig csak nézte mire újra meghúzta volna. Egy jó ideig még a hintán ültek és élvezték a szer hatását, mikor megjelent előttük egy férfi. Először nem ismerték fel, majd ahogy közelebb lépett a göndör tudta, hogy ki az.
  – Mit kerestek ti itt Laci? – kérdezte, látszólag nem túl barátságosan. Boris kiszállt a hintából és a férfi elé tántorgott.
  – Honnan tudtad, hogy itt vagyunk? – kérdezte.
  – Írtál egy üzenetet. Nem azért, kicsit nehéz volt megfejteni, de a lényeg, hogy sikerült és most itt vagyok. Azt hittem már elmentetek, mert ezt vagy egy órája írtad. – magyarázta. Boris nem emlékezett rá, hogy bármit is írt volna Lacinak. – Azt írtad, hogy itt vagyunk ezen a retkes játszótéren, őszintén nem tudom mi történik velem, be vagyunk állva és valszeg részegek is leszünk hamarosan. Ne szólj Hobbienak, nem akarjuk megijeszteni. – olvassa fel. – Nem fogok szólni neki, ha most hazavihetlek titeket. – mondta. A két fiú egymásra nézett és végül a férfival mentek. Boris és Theo egymás mellett ültek hátul és bámultak ki az ablakon. A szemüveges többször is próbálta megfogni a göndör kezét, de ő mindig elhúzta. Hozzá sem szólt, úgy tűnt egészen józan volt. Kellemetlennek érezte Laci közelébe és nem tudta miért. A feje tele volt mindenféle gondolttal. Alig, hogy utol tudta magát érni.
Ahogy megérkeztek Theo kiugrott a kocsiból, Boris még váltott pár szót a férfival.
  – Ugye nem mondod meg neki?
  – Nem. De többet ilyet ne csináljatok. Mars felfelé és aludjatok. Hosszú nap volt a mai. – nézett a fiúra. Boris ahogy a szemébe nézett hirtelen összeugrott a gyomra. Maradni szeretett volna vele, azt akarta, hogy hazavigye, majd azonnal eszébe jutott, hogy ez nem helyes. Gyűlölte a gondolatot, hogy izgatja a férfi, főleg, hogy neki már volt családja, ő neki meg ott volt a fiú.
Nagy nehezen ő is kiszállt a kocsiból és felmentek Theoval a lakásba. Szerencséjük volt, hogy Hobie csak később ment haza. Így volt még idejük magukat kicsit rendbe szedni. Legalábbis így tervezték.
Theo rögtön elővett két üveg sört egyiket Borisznak, másikat pedig magának szánta. Felnyitották, koccintottak majd megitták. A vége az lett az egésznek, hogy a kanapén csókooloztak és próbáltak nem nagyon erdulvulni. A drogokról viszont minden érintés más volt, felért egy újabb adaggal. Sose éreztek még ilyet előtte, nehezen is tudták volna megmagyarázni, mi történik velük. Nagyjából hajnali négy óra lehetett, mikor Borisnak sikerült elaldunia. Theo mellette feküdt és cigarettát szívott el. Próbált minél messzebb feküdni tőle. Elképzelése se volt arról, hogy mi fog történni velük, a kapcsolatukkal. Érezte, hogy van valami Borisszal, ami miatt olyan furcsa néha. Mint például mikor feljöttek a lakásba. Hozzá sem akart szólni, érezte a feszültség közöttük, aztán ez a hangulat hirtelen megváltozott. Bár lehet ezek csak a drogok. Sőt, biztos. Boris sose viselkedik így, ez csak az LSD hatása, biztos vagyok benne. 
Nem tudott menekülni a gondolataitól. Kezdték őt teljesen felemészteni, nem tudta, hogyan állítsa le az agyát a folyamatos kattogástól. Végül Boris felé fordult és hátulról átölelte. El szeretett volna aludni, minél gyorsabban, hogy végre átugorhassa az éjaszakát és utána újra Borisszal lehessen, de ez elég bonyolultnak tűnt. Nem ment neki, az agya nem engedte. Ahogy lehunyta a szemét rémképeket látott. Hátára feküdt és próbált nyugton maradni, hátha úgy sikerül. A plafont figyelte végig, próbálta kikapcsolni az agyát, de semmi. Több mint két óra eltelt azóta, Theo már nagyon szerette volna aludni, attól tartott, hogy nem fog tudni megszabadulni a gondolataitól, ha nem pihen egy kicsit. Már azon járt az agya, hogy valamivel kiüti magát csak, hogy végre vége legyen ennek a rémálomnak.

heló! tudom kicsit eltűntem, de egyszerűen nem volt energiám írni, ötletem se volt, semmi. a lényeg, hogy most itt vagyok és hoztam egy új részt. remélhetőleg minél előbb tudom hozni az újabbat.