(B)Oreós éjszakák [Boreo ff.]

nyolcadik fejezet

  – Boris mikor jön haza? – kérdezte Theo, miközben megpróbált valamit enni. Hiányzott már neki a fiú és egy kicsit aggódott is, hogy valami baja esett.
  – Hamarosan. – válaszolta Hobie, majd ahogy ezt kimondta a fiú vidáman lépett be a lakásba. Nagyon jól érezte magát Lacival és úgy érezte ennyire nem is volt még jól az elmúlt napokba. Ahogy belépett a konyhába és meglátta a szemüveges fiút, érzelmek harca jött létre. Az esze és a fél szíve Theo felé húzta, míg a másik Laci felé. Nem tudta mi ütött belé. Teljesen belekavarodott. Kíváncsi is volt, hogy vajon melyik érzés az erősebb. – Na itt is van. – nézett fel a fiúra.
  – Potter, beszéljünk. – sietett a szobába.
  – Menj csak. Én úgy is megyek dolgozni. Majd ha ráérsz elmosogatnál? – kérte meg a férfi Theot, aki bólintott, majd besietett a szobába, ahol Boris bezárta az ajtót. Egyik kezébe már volt egy cigaretta, amivel megkínálta Theot is, ki elfogadta.
  – Hánykor megy el?
  – Mindjárt, de miért? – ültek le az ágyra. Boris előkotort a kabátja zsebéből, amit még nem vett le, egy kis zacskót, amibe valamiféle keksz volt. – Mi ez? – kérdezte és megigazította a szemüvegét.
  – Oreo. Az egyik legfinomabb keksz a világon. Bízz bennem. – nézett a fiúra. A szájába tette a cigit és felbontotta a zacskót. – Felezzünk. Kettő-kettő.
  – Persze. – vett ki belőle egy kekszet és megkostólta. – Ez tényleg jó. – mondta teli szájjal. Boris elnyomta a káros kis rudacskát a hamutartóban, majd ő is megevett egyet. Aztán az egész csomag elfogyott. Hobie elment dolgozni.
  – Akartam valamit... – szólal meg a fiú.
  – Mégpedig? – nézett rá Theo.
  – Nem is tudom, hogy mondjam. – pirult el.
  – Nyögd már ki te hülye. – ült közelebb a göndörhöz aki rá nézett, majd megcsókolta. – Ennyi? – kérdezte ahogy kicsit eltávolodott a fiútól.
  – Asszem'. – mondta és levette a kabátját. – De másra is gondoltam. – puszilta meg az arcát.
  – Például?
  – Elmosogatni.
  – Te most hülyéskedsz? – nézett a fiú szemeibe, kinek csak egy selytelmes mosoly ült ki az ajkaira.
  – Nem. Elmoshatnánk egymás előtt a gátjainkat. Tudod mire gondolok. – puszilta meg az ajkát.
  – Ez volt a legrosszabb hasonlat amit eddig halottam. – kuncogott.
  – Ya lyublyu tebya Potter. – motyogta.
  – Mit mondtál?
  – Nem fontos. – nyúlt a pólója alá, mire Theo egy picit összerezzent, mert megérezte barátja hideg kezét. – De csak akkor csináljuk, ha te is készen állsz.
  – Teljesen készen állok Boris. – nézett a fiú szemeibe és hosszan megcsókolta. A göndör ölébe ült és fölé hajolva, kezei közé fogta az arcát és újra meg újra megcsókolta. – Szerintem térjünk a lényegre. – motyogta.
  – Várj még egy csók. – mondta Boris és közel húzta magához a fiú fejét. Érezte az oreo csokis keksz ízét és a tejes krém keverékét, ahogy Theo ajkait az sajátjának nyomta. – Oreo ízű a szád. – jegyezte meg, mire a szemüveges elpirult.
  – A tiéd is. De mostmár térjünk a lényegre. Vagy nem akarod?
  – De, de. – vágta rá és lassan lehúzta barátja polóját, majd a sajátját is. Ez nem volt újdonság. Az már igen, hogy Boris megfogta Theo nadrágjának szélét, majd kigombolta. Theo erre még izgatottabb lett és újra megcsókolta a fiút, közben pedig kezei a fiú hasára tévedtek, majd a mellkasára. – Nem tudok ezzel betelni. – mondta, miközben kigombolta saját nadrágját is.
  – De ezt le kell vennünk. – mosolyodott el. Gyorsan leszállt a fiúról, majd mindketten levették a nadrágjukat és újra egymást ajkait találták meg. Boris az ágy melletti falnak nyomta a fiút, ki közben beletúrt a fekete fürtjeibe, majd Boris elkezdte csókolni a nyakát és egy kicsit meg is szívta. Theo erre egy picit megijedt, de élvezte is.
  – Szólj ha bármi fájna oké? Akkor abbahagyom. – nézett a fiú szemeibe. Theo picit meg volt rémülve, milyen lesz az első alkalma. – Figyelj! Tudom, hogy egy picit be vagy parázva, de esküszöm vigyázok jó? – simította meg a szeplős arcát. – Szeretnéd?
  – Igen, igen. Csak még sose csináltam ilyet. – mosolyodott el.
  – Tudom. Ezért mondom. Bár fiúval még én sem csináltam. – kuncogott. – Mindegy. Bízz bennem.
  – Bízok benned. Ezért hagyom. De mostmár nagyon érdekel milyen ez.
  – Akkor már kezdhetjük is. – nyomott még egy puszit a fiú ajkaira.
Boris már a fürdőszobában volt és könnyeit törölgette, majd a tükörbe nézett. Mit tettem? Miért tettem? Miért feküdtem le a legjobb barátommal? Csak, hogy tudjam mi a faszt érzek? Utálom magam. – Gyűlölöm magam. – suttogta. A pólóját vette volna fel, mikor meglátta a nyakán és a hasán is a nyomokat. Alig tudott magára nézni. Egy pillanatig bele is szédült. Megtámaszkodott a csap szélébe és lenézett. Hatalmas hibát követett el. Úgy érezte nem kellett volna megtennie. Theo még ehhez túl fiatal, nem fogja tudni feldolgozni, ha neki el kell mennie vagy ha megölni magát. Túl közel került hozzá. Nem volt helyes. Elment az eszem, mit tettem? Nyugi, menj vissza és élvezd. Theo boldog. Theo boldog és szeret. A rohadt életbe szeret. Hogy gondoltam ezt? Normális vagyok? Istenem de bolond vagyok. Elment az eszem. Gondolta magában. Összeszedte magát majd kiment a fürdőből, ivott egy pohár vizet ami különösen rosszul esett neki, majd a hűtőhöz sétált, kivett egy egy üveg sört és még a konyhába megitta, amilyen gyorsan csak tudta. Visszament a szobába, ahol Theo már aludt, Popcsik pedig az ágy végébe pihent le.
  – Sokáig kint voltál. – motyogta a szemüveges, mikor a göndör befeküdt mellé.
  – Csak ittam egy kicsit. – ölelte át a fiút.
  – Sört? – kérdezte.
  – Nem. Vizet. – füllentett.
  – Jó. Amúgy nem mondtam el, hogy mennyire jó volt. – motyogta tovább. Már fél álomba volt. Boris csak a falat bámulta és néha megpuszilta a fiú fejét.
  – Majd reggel elmeséled. De most aludj csak. Fáradt vagy.
  – Csak akkor ha még egyszer megcsókolsz. – mondta. A göndör a fiúra nézett, majd ajkát, barátjáéhoz érintette. Theo kezei végig simították a fiú hátát, majd újra beletúrt a göndör, fekete fürtökbe. – Jó éjt Boris.
  – Jó éjt Potter. – mondta a fiúnak, aki utána el is aludt. Boris nem tudott aludni. Hiába ölelte a fiút, hiába békélt meg a helyzettel, hiába élvezte az egészet, hiába szerette a fiút, akkor sem tudta elfogadni azt ami történt. Emellett a festmény is nyomta a lelkét. Nagyon, nagyon. Meglopta a barátját és nem szólt róla neki.
  – Boris... Bo... Boris. – szólalt meg hirtelen a fiú valamikor már nagyon későn. A göndör már fél álomba volt, de a megszólításra felébredt.
  – Igen? Baj van? – kérdezte.
  – Nincs. Csak rémálom. – válaszolta és közelebb bújt a fiúhoz. – Hogy, hogy felkeltél erre?
  – Nem tudtam aludni.
  – Hogy, hogy?
  – Nem tom' csak nem tudok.
  – Történt valami ami miatt nem tudsz? Amúgy tényleg milyen volt tegnap? Hobie barátjával? – kérdezte. A fiú addigra felébredt és a göndör arcát fürkészte.
  – Jó fej volt. Tőle kaptam az Oreot is. Van két lánya. Meg egy felesége. Aki nagyon kedves volt. A nagyobbik lánya már kevésbé. Ő olyan nem is tudom... fasz volt velem. A kisebbik aranyos. Igaz ő alig tud angolul, de az anyja segített neki. Amúgy aranyos kis család. – mesélte. Theo egy picit féltékeny lett. Ahogy elmesélte Boris, ő úgy érezte, hogy róla soha nem fog ilyet mondani. Féltékeny lett, de próbálta terelni róla a gondolatait és megnyugtatni magát, hogy semmi rosszról nincs szó.
  – Boris...
  – Hmm?
  – Szeretlek. – mondta. Komolyan gondolta. Komolyan szerette és még soha nem mondta ki csak úgy. Boris kicsit megijedt erre. Nem tudta mit mondjon. Ő is szerette a fiút, de nem akarta elsietni a dolgot. Így is furcsák voltak neki az érzései nem akart rátenni egy lapáttal. Nem akarta megbántani a fiút. Nem akart rosszat neki. Így inkább nem szólt semmit se. Ki akarta magát törölni Theo emlékeiből, hogy neki ne fájjon, ha ő lelép egyszer. Őt nem érdekelte, hogy ha elmegy ő, hogy fogja magát érezni. Csak is azt akarta, hogy a fiú biztonságban legyen.

OKÉ SRÁCOK, itt van az évtized utolsó ismétlem UTOLSÓ része. jövőre jön még két könyv biztosan, ezt ígérem. vagyis igyekszem két könyvet hozni. mivel ezt a Boreosat nem terveztem túl hosszúra. sorry. de nyugi még pár rész lesz ezt ígérem xD soo boldog új évet nektek. (bár még szten hozok a Reddies könyvembe részt, de shhh)
BORIS VODKÁJA LEGYEN VEKETEK ÚJÉVKOR IS!