Éj Királynő

4.Fejezet

Loki erősen tartott a nyakamnál fogva,nem törődve bátyja tekintélyes parancsával. Elemi düh keringett íriszeiben,de én csak nyugodtan tekintettem rá.Tudtam ezzel még jobban fel perzselhetem indulatának parazsát.
-Bántani engem nem éppen okos döntés ezt te is tudod.-suttogtam felé. Fel morgott majd fogsorát megvillantva rám vicsorgott. Jobban rá szorított nyakamra s közelebb vont.
-Hát csak figyelj.
Tekintete még mindig tűzben égett,de láttam..láttam azokban az élettelen tekintetekben,hogy ártó szándéknak nyoma sincs.Dehogy volt,nem voltam veszélyben.Egy dolog forgott most csak kockán az pedig a tekintély volt. Próbáltunk a másikon felül kerekedni .Én nyugalommal küzdöttem ő pedig erőszakkal.Fel mertem volna tenni az országomat arra,hogy ez a két apa nevelési különbsége volt.Mi voltunk a béke,ők a háború.Büszke,dicsőséges Asgard. De ennek a birodalomnak ára volt.Véres ára. A mi Földünk nem hullákból,vérből és csontokból burjánzott. Béke szülte. Ezért nem tudott felemészteni engem Loki fenyegetése. Nem tudom meddig tarthatott volna ez a kis hatalmi játék köztünk,valószínűleg sokáig,de megzavartak minket.Egy jó képű harcos vonta ki kardját,s szegezte Loki torkának. Átkoztam magam ,de megszakítottam a szemkontaktust.
-Nem kérjük még egyszer .-mondta teljes nyugalommal a férfi. Jobban megnéztem magamnak. Lent harcolt ő is a vőlegényemmel,a belső kör tagja volt.Szőke haja volt,és az égiekre esküszöm a szemeiben olyan élet vidámság volt,hogy az ember lánya érzeni kezdte a Napot. Egyszerű ruházata volt és lerítt róla,hogy nem királyi sarj.Olyan férfi állt előttem,aki kiállásra jobban megnyert magának,mint a tulajdon jegyesem.
-Fandral.-köszönt gúnyosan Loki.Az az arrogancia még engem is arra sarkalt,hogy egy isteneset oda sózzak a képébe,ám mint meg tudtam a Fandral névre hallgató férfi csak megforgatta a szemeit. Aztán a kard lapjával finoman megütögette az álla alatt.
-Na mi lesz?
A csínyek istene,mintha nagy szívességet tenne elengedett.Kezeit gúnyosan kitárta.Nem mozdultam.Ha el kezdtem volna távolodni,ő nyert volna.Nem akartam hogy azt érezze tartok tőle,pedig így volt.Szívem szerint kaptam volna az összes cuccomat és haza mentem volna.Ki akarna ehhez a kele kótya családhoz tartozni. De nem tehettem. Így inkább csak álltam,lábaimat meg vetve azok előtt,akik mégcsak nem is kedveltek. Fandral eltette kardját és épphogy a tokba került a fegyver,Loki szólásra nyitotta ajkait,de akkor Thor is becsatlakozott.És jelen helyzetben a becsatlakozott több volt,mint finom kifejezés. Úgy jött,mint a vihar,hirtelen és erő teljesen. Engem kikerülve,mint egy dú vad kapta el fivére grabancát,s kicsit átrenoválta a kilátó látképét. Az egyik fából készült padsort szétzúzta tulajdonképpen Lokival. Kitágult szemekkel néztem Thort és az erejét,nagyot nyelve hátráltam tőlük. Teljesen lesokkolt eme erőszak látványa.Soha nem láttam még verekedést,persze ez nem volt nagy horderejű és nem is nevezhető verekedésnek,de apám béke szerető ember volt. Az agressziót a palotán belül legcsekélyebb mértékben is kerültük,sőt a népem is így tett. Aprócska megnyilvánulás volt ez és tulajdonképpen valamelyest engem védett Thor ,mégis elgondolkodtam. Én ezt most komolyan beakarom engedni a világomba. A válasz szívfájdító volt.Igen. Mert van,ami rosszabb,mint ezek a csőcselék.Moloch. Fandral észre vehette a távolság tartásomat,s felém lépett.
-Hercegnő,ha most velem jönne.-hajolt meg a leg komiszabbul,ahogy csak képes lehetett,s felém nyújtotta kezét.Hálásan fújtam ki a levegőt,s odavezettem kezemet az ő érdes tenyeréhez.
-Le kötelezne.
Fandral elvezetett az acsarkodó párostól.Kicsit aggódtam is értük,de miközben távolodtunk mintha nevetést hallottam volna felőlük,de ezt valószínűtlennek tartottam. Hisz most verik péppé egymást. A gyomrom össze zsugorodott,az imént épp fojtogattak.

A férfi Frigga kertjébe vezetett.Ámulatos volt az egész,s terjedelemben inkább egy rétnek tűnt.Tökéletes volt a virágok színei,az illatok,volt egy folyócska is és ahogy csobogott a hangja nyugalmat hozott a lelkemre. A sétánk alatt beszélgetésbe kezdtünk,bár a kezemet a férfi még mindig nem engedte,hálás is voltam érte.Erős akartam lenni,s ehhez kellett számomra egy bizalmi partner.Reméltem a jó képű harcos betöltheti a szerepet. S vele talán túljutok ezen az őrületen,amit az életemnek hívok.
-Hogy érzi magát a hercegnő itt nálunk?
-Nos a vőlegényem ki nem állhat,a vőlegényem öccsét meg én nem állhatom ki.
Fandral fel nevetett.
-Thor nem utál.
-De nem is kedvel. Odin nem látja,hogy ez nem fog működni csak a koronát nézi,Frigga pedig hisz abban,hogy valami csoda folytán egymásba szeretünk. Mindenki azt akarja,hogy ez a frigy működjön. De én és Thor..-megakadtam mondani valómnál,talán nem kéne fecsegtetnem a számat egy ismeretlen előtt.
-Mi az?-torpant meg Frandal. Mélyen a szemébe néztem,s újra éreztem a Napot.
-Egyikünk sem akarja ezt. De meg kell tennem és mélységesen sajnálom,hogy Asgard fiatal hercege erre kényszerül,de van ami felül ír mindent és az a..
-...a nép.-fejezte be a mondanivalóm a férfi. Helyeslően bólintottam. Elmosolyodott. Kiértünk a kertből.Utunk véget ért,s a férfi még mindig sokat sejtetően mosolygott rám,mintha ő tudna valamit,amit mi még nem.Kérdőn tekintettem felé,mire csak annyit mondott:
-Thorral nem lesz semmi baj,van egy olyan érzésem,hogy megfogjátok érteni egymást. Hercegnő..
- Moe. A nevem...Moe.
-Nos Moe...az esti bálon találkozunk.-kezdett el ott hagyni. Meghökkenve álltam ott.Bál? Milyen bál?
-Bál?-kiáltottam utánna,mire ő hátra fordult s csak kitárta kezeit mosolyogva.Felnevettem.
-Fandral! Milyen bál?
-Csak légy káprázatosan gyönyörű!-kiáltott felém,azzal el tűnt a szemem elől. Egy gondolat cikázott át rajtam. Mit fogok felvenni?