Éj Királynő

10.Fejezet

A kérdésemre igen választ kaptam. Fel lélegeztem,amikor Thor mellém térdelt,s kezeinket össze fűzve jelentette ki,hogy ő bizony benne van a buliban,az egyezményünk meg köttetett. S ámbár mellém állt a herceg és kedvező irányba fordítottam a viszonyunkat,azért még a tüske mindkettőnkben ott volt.  Ezután nem igazán szóltunk egymáshoz és az éjszakát sem töltöttük egy szobában. Helyes döntésnek tűnt a vendég szoba csendjébe burkolózni.  A furcsa kis teremtmény persze követett mindenhová,s úgy tűnt elhagyni nem szándékozik engem.  A szobám sarkába húzódott,leült s maga elé meredt. Nagy nehezen ültem le az ágyam szélére. Velem szemben az ablak húzódott. Gyönyörű csillagos ég tárult elém. Hihetetlen volt,mint mindig most is elvarázsolt. De ahogy ott ültem az eget kémlelve végig pörögtek bennem a történések,a könnyeim pedig felszakadtak.A testem remegett s én halk nesztelen zokogásba kezdtem. Ha valaki látott volna,azt mondja annak az estnek a bélyege ez,amely végtelen számú szörnyeket tartalmazott,de az oka nem ez volt. A miértje a mai nap eseményei voltak,mert ma a kezem és a szabadságom másé. Thor felesége leszek,s mindezt úgy hogy mindketten beleegyeztünk.Most vált igazán valóssá. Bennem pedig felszabadult a pánik,az élni akarás, a szabadság. Életemben először hallgattam a saját vágyaimat,amelyek azt suttogták,hogy éljek. A saját életemet, a szabadságomat, a szabad akaratomat,hogy olyan ember felesége legyek,akit a szívem választ,ne pedig olyané,akit a kötelessége húzza felém. Világot látni,felelőtlen lenni ,vad és szenvedélyes,nem pedig egy kimért hercegnő.Minden egyes vágyamat egy könnycsepp tükrözte.Rá szorítottam a matracra. Szomorúság és keserűség lepte el a csontjaimat, a véremet a kétségbeesés forralta,a lemondás. A kis lény a lábamhoz sétált,s oda telepedett. Nem vigasztalt,nem simogatott,nem suttogta nyugtatólag hogy ne sírjak,nem lesz semmi baj, csak ott ült. Velem. Talán egy nyüszítéshez hasonló hang hagyta el torkát. A fájdalmát mellettem ejtette ki. Lenyúltam, s egy apró mozdulattal megsimítottam őt,megrezzent de hagyta.  Én pedig csak sírtam. Tudtam,hogy ha a nap felkel a könnyeimet el kell tüntetnem,és soha többé nem engedhetem felszínre ezeket az érzés hadakat,lélekben el kell felejtenem a más élet okozta megnyugvást. A lelki társamat,aki odakint vár és a felejthetetlen szerelmet is fel kell áldoznom a trónért. Ha fel kel a Nap Moe leszek Asgard és az Éj királyság trón várományosa. De volt még pár órám. Sírhattam,álmodozhattam egy olyan életről,ami sose jön el. 

A Nap gyenge sugara az arcomhoz ért. Bevilágította Asgardot. Új korszak kezdődik. Új feladatok. Lassan fel keltem az ágyról. A lény a lábamnál rég elszundított,de felébredt mikor neszezést érzett. Rá emeltem könnytől ázott tekintetemet. Milyen világban rejtőzött ez az apró teremtmény,milyen veszedelmeken át jutott idáig,ha egy apró zajocskára már ugrik is? Leguggoltam hozzá. Nagy fekete szemeivel kérdőn vizslatott engem, a csuklyája még mindig rajta fityegett. Felé nyúltam ,elhúzódott s a csuklya elejéhez kapott,kicsit morgott is.Nem akarta,hogy levegyem róla. A kérését tiszteletben tartottam,viszont nagyon kíváncsi voltam rá,hogy hogy is néz ki egy Jippie. 

-Ha velem szeretnél maradni én annak nagyon örülnék,köszönöm a támogatást,amit azon az estén kaptam és a mostanit is. A csuklya pedig ne zavarjon,ha szeretnéd nyugodtan leveheted,engem nem zavar . Ha távozni szeretnél azt is megértem elég zűrös most itt a palotában,megadok minden segítséget amire szükséged lehet. -szóltam hozzá lágyan,de ő nemlegesen megrázta a fejét. Elmosolyodtam. Velem marad. Kiegyenesedtem. Mély levegőt vettem,s a könnyeimet letöröltem az arcomról,minden egyes nyomát. Új nap virradt. 

-Nos akkor készüljünk a reggelihez.-csaptam össze kezeimet és vidámságot varázsoltam magamra, hatalmas vigyor terült szét az arcomon, a mellkasom pedig fájóan szorult össze. A lény fel visított,mintha sajnált volna engem,mintha tudta volna,hogy belül zokogok. Megsimogattam a csuklyába bújtatott fejét.