Éj Királynő

9.Fejezet

Órákkal később ébredtünk egy orvosi szobában.Egyenlőre csak a gyógyító és Frigga léphetett be a szobánkba.Mikor magunkhoz tértünk a királynő csak annyit mondott,hogy nem gondolta volna,hogy ez lesz az első közös szobánk amin osztozkodnunk kell. Nem kérdezett semmit,gondoltam ezt a kivallatást a férjére hagyja. Thorra rá sem néztem,bár mikor magához tért szinte kirobbant az ágyból engem keresve,ami meglepett,de nem volt épp  a szívem csücske ezért kicsit sem nőiesen vissza parancsoltam az ágyba.Eleget téve a kérésemnek utána nem igazán mocorgott. Ezeregy kérdés motoszkált a fejemben. Loki túl élte-e? Bár volt egy olyan kellemetlen érzésem,hogy a herceg él és virul egyszerűen csak jobbnak látja távol tartania magát. Mik voltak azok az erdőben? Thor sötét elfeket emlegetett,de tudtommal Asgard száműzte ezeket a lényeket. Miért van a birodalomban elszórtan kutak,amik az elmékre hatnak és mi a jó büdös francért őrzik ezeket szörnyek? De ezek olyan kérdések voltak,amikre nem kaphattam választ .Két esedékes kérdés viszont utat tört magának. Az első: az a kis lény,akivel összefutottam az erdőben és segített nekünk kijutni miért áll a sarokban rendületlenül? A második pedig: lesz-e esküvő?  Az idő pergett és nekem válaszok kellettek,de ahhoz hogy ezeket megkapjam válaszokat kellett adnom Thornak. Valamit valamiért. Nem sokáig nyomtuk az ágyat,istenek voltunk a sebesüléseink egy terrai számára halálosak lehettek volna,de nekünk meg se kottyant csak az energia szintünket vette le alap fokozatra, az enyémet főleg. Az egész szoba a napfénytől ragyogott.  Nem sok időnkbe telt ki kelni az ágyból,hogy át telepedjünk a szoba egyik sarkában lévő ülőkékre. Csak ültünk egymással szemben,ő sebesülten gyengén,én megtörten,fáradtan hanyatlottam az ülő alkalmatosságra,amelyről sütött a nemesi asgardi elegancia. Fáradtságom hátterében a Nap állt és az előző napok eseményei. Jócskán leszívta az energiáimat.Dobogó szívvel köszörültem meg a torkomat,hogy szóhoz juthassak.Momentán a szavak voltak az utolsó esélyem arra,hogy Thor mellettem álljon. Bíztam apámban.Bíztam abban,hogy a lelkeket jól ismeri és tudtam olyan embernek nem adná a kezem,aki fele annyira sem jó lélek,mint ő. 

-A nevem Moe. Az édesapámat Eldonnak  hívják, az  Éj Királyság uralkodója,én pedig a hercegnője vagyok.-mutatkoztam be újra,jobban mondva először,tisztességesen,hiszen ez kimaradt számunkra. Biztatóan elmosolyodtam,mire ő hihetetlen módon nyitott felém.

-Thor Odinson,Asgard trón várományosa.-hangja rekedt volt,karcos.

Aprókat bólogattam,úgy éreztem jó irányba haladunk ezért megosztottam vele a történetemet és a Birodalmamét is.

-Apám lejárta idejét.Döntött sorsáról és a csillagok egyikévé válik,s  onnan áldását szórja az országunkra.Hasonló folyamat ez,mint Odin álma.

Darabosan beszéltem.Szóról szóra nagyon lassan kommunikáltam vele,mert fontos volt,hogy ezeket az információkat megértse,elraktározza és a sajátjának érezze,mert a történetem végén mellém kell állnia. Éreznie kell az ügyem komolyságát.

-Régi öröklődési törvény nálunk,hogy csak férfi kaphatja a koronát,megváltoztatni,felül írni egy király sem teheti meg.Nem is volt erre soha szükség,az utódok fiúk voltak mióta létezik az éjszaka.A legelső olyan utód vagyok,aki jog szerint nem kaphat koronát,apám mégis úgy nevelt,hogy a posztot betölthessem.Van egy kiskapu a törvényben.Férjhez kell mennem,de csak akkor lehet enyém a korona,ha a férjem már visel egyet.  Csendesen éltünk eddig.Apám és az összes király úgy gondolta,ha elrejtőzünk és soha senki nem tud a létezésünkről a béke örök marad.A világ egy kis szegletét kaptuk és ez nekünk  elég volt,de apám értem kivonult a ti világotok felé.Kinyitotta országunk kapuit. Muszáj volt,mert ha nem apám teszi meg,akkor a trón várományos fogja. Eldon testvére,az én nagybátyám  tűkön ülve várja a király halálát.Ha ő kapja a trónt neki megy mind a kilenc birodalomnak és az univerzum égni fog.

-Dehogy fog.-nevetett pökkhendien az istenség.-Asgard hosszú idő óta nem  vesztett háborút.A katonáim erősek a haragom pedig végtelen.Ha pedig ti elbújva éltek a sereged semmit nem ér harci múlt nélkül.

-Égni fog. A mi katonáink okkal nem harcolnak.Az éjszaka teremtményei,a csillagokból,a holdakból,magából a sötétségből táplálkoznak,hallhatatlanok,veszedelmesek és gonoszak. Nincs olyan világ,ami ne táplálná az erejüket.Nincs olyan sereg,ami legyűrhetné őket. Egy dolog pozitív a seregemben,mégpedig hogy hűségesek.

-Hozzád?-dőlt előre bizalmasan,de a szemeiben gúny lakozott.Nem hitt nekem. 

-A koronához. Ha az én fejemen lesz béke honol.Ha Moloch kapja szabadjára engedi őket és mindent sötétség borít majd.Állj mellém.

-Nekem ez nagyon  úgy tűnik,hogy egy könnyen megoldható probléma.Meg kell ölni Molochot.

-Nem teheted. Ha megteszed apámnak torolnia kell és akkor Asgard ellen jön.

-Zárd börtönbe.

-Igazságos ország vagyunk,még nem tett semmit a nagybátyám. Eldonnak két kívánsága van halála előtt.Én legyek a királynő és hogy ez diplomáciai úton történjen.Tudod mi a különbség jó és rossz király között? A jó király igazgatja és törődik a népével,a rossz király csak..

-Uralkodik.-nézett mélyen a szemembe,bólintottam.

-Pontosan. Segítened kell. Van egy ajánlatom.

-Hallgatom,de előtte...-dőlt előre székében,s a sarokba mutatott.-Azt ott eltüntetnéd?

Oda vezettem tekintetem a csuklyás apró lényre,aki morogva bámulta Thort.

-Miért én?  Csináld te.

-Próbáltam,de nem rajong az ötletért,hogy itt hagyja a szobát. 

-Ha tetszik neki a hely menjünk át mi egy másik helyiségbe.

-Azt hiszem..-hajolt nagyon közel hozzám Thor s suttogva intézte felém  szavait,véleményem szerint azért bizalmaskodott ennyire,hogy ne hallja a lény.-..téged védelmez. Ami kicsit aggasztó,mert ő egy Jippie és nem igazán szelíd lények ezek. 

Össze vontam a szemöldökömet. A lény úgy mérte volna fel,hogy veszélyben vagyok? Bár ha jobban bele gondolunk nem éppen a legbiztosabb emberrel akarok szövetségre lépni.  A kis teremtményre néztem.

-Magunkra hagynál?-mosolyogtam rá,mire a lény fura hangot hallatva megrázta a fejét,s aprót lábával dobbantott egyet.

-Szerintem ez egy nem.-vezettem vissza tekintetem Thorra. 

-Ennyi? Megkérdezted és ennyi?

-Ha maradni akar,akkor maradni fog. Te mondtad,hogy nem egy szelíd teremtés,én nem fogok vele acsarkodni. Különben is az erdőben segített nekünk. 

-Ha már szóba került az erdő...-kapott a témán izgatottan s kíváncsian az isten.-Megmentettél.Hogyan?

-Térjünk vissza az ajánlatra.-kerültem ki félre nézve a témát. Thornak kiadni magam nagy falat volt és már így is túl sok mindent árultam el a célomról,magamról fele annyit sem szeretnék elárulni. 

-Megtartjuk az esküvőt itt,majd elutazunk az én világomba. Ott át veszem a koronát és te is.  Aztán Atyádnak azt mondjuk,hogy nálam telepszünk le,mert megszeretnéd ismerni azt a Birodalmat is.  Így nem kell Asgardban maradnod és királyt játszanod. 

-És mi lesz az Éj Királyságban tengetem a napjaimat,mint egy férjecske?

-Ott élsz és úgy,ahogy akarsz.Elengedlek,feloldozlak minden kötelezettséged alól.Én vezetem a népemet,te pedig bárhol élhetsz,a néped azt fogja hinni,hogy az Éj Birodalmat igazgatod . Ha pedig bárhol szükség lesz rád akkor hívlak. Nem kell semmilyen házastársi elvet követnünk Thor.  Nem kell a hűséged sem. Csak a koronád.  Nos...-álltam fel ,s Thor elé ereszkedtem nagy nehezen,a sebeim igencsak tiltakoztak ez ellen.- Thor Odinson leszel a férjem?