𝐴𝑘𝑎𝑡𝑠𝑢𝑘𝑖 𝐾𝑎𝑠𝑡𝑒́𝑙𝑦

15

*Evi szemszög*

- Olyan szexi a felsőteste...

- Jaj Lykke.- kuncogom el magam

Egy zsebkendőt szorított az arcához és kifutott az udvarra Deidara elől. Őszintén, vicces volt. Én csak kuncogtam magamban. A friss szerelmesek. De cukik. Dei vörös fejjel jött ki, a konyha felé vette az irányt. Én csak nevetve visszafutottam a szobába.

*Yika szemszög*

- Izé... Hidan! 

- Mi az babám?- hagyta abba a nyakam csókolgatását

- Ez gyors!- emeltem fel a hangom

- Csináljam lassabban?- csókolgatta a nyakam tovább

- Nem érted... Nekem ez sok!- próbálok kimászni alóla, ami meglepődésemre sikerült

- Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam.- bújik oda hozzám

- Izé, megint félre érted, semmi gond.- félbe vágta a mondandóm

A hangulat ingadozása egyszerre cuki és aranyos. Zabálni való. Egy mély csókba invitáltam, kivételesen nem nyúlt a derekamhoz, a kezemet fogta.

- Ajánlom, hogy Dei ne körözzön le...

- Mi? Mi köze ehhez Deidarának?

- Oppsz elszóltam magam.

- Hidaaaan, mond el!- szólok vékonyabb hangon

Erre elpirult. Az animében sosem láttam elpirulni, tehát ilyen lehet?  Annyira édes!

- Hát, Deidara azt mondta szerinte Lykke szereti.

"Naná"- válaszolom magamban

- És hát azt mondta ő megőrül Lykkéért. 

- Igen????- megőrjít a kíváncsiság már

- Már nagyon rég óta rajong érte, és hát meg akarta neki mutatni mennyire...

- Ez egyszerre aranyos és perverz.

- Kimondom, megőrülök érted!- mondta a szemembe

Lefagytam. Egy ajak puszival ajándékoztam meg.

- Én is.

- Hidan basszus te két lábon járó szerencsétlenség! Nyisd már ki az ajtót!

- Jaj Kakuzu...- sétál oda nevetve

*Lykke szemszög*

Oké, friss levegőre szaladás pipa. Orrvérzés elállítása pipa. Most már csak el kell felejtenem amit láttam. Hogy is mondjam... Dei picit túlzásba esett. De a hasa olyan ellenállhatatlan! Csak hát neki a pólója levetése nem volt elég. Én se vagyok ám semmi, meglepődésemre kirohanok. Olyan jól összehoztam.

- Tobi meghozta a Ráment.

Ekkor ökölbe szorult a kezem. Mert tudom, hogy az áll előttem aki mindennek az oka lesz.

- Obito!- vicsorgok- Ugye nem akarod kirobbantani a háborút?

A fajankó csak oldalra döntötte a fejét és nézett.

- Tobi vagyok.

- Ne játszd meg magad Obito!

A maszkja felé vándorolt a kezem. Megfogta a csuklóm.

- Fogalmam sincs honnan tudok az igazi kilétem, de ha nem tudnád, az a Kabuto, Orcsicska csicskája robbantja ki mindjárt ezt az izét, lehet háborúnak is nevezni. 

- Ha te nem, akkor miért...

- Miért vagyok itt? Mert az Akatsuki a családom.- nyomta a kezembe a ráment

- Tobi! Én nem tudtam.

Hangtalanul elment. Na basszus ezt is megcsináltad... Ügyes vagy Lykke! Elkezdtem zabálni a Ráment. Durcásan a kilátás felé fordultam végül megéreztem egy kezet a vállamon.

- Bocsánat, picit elvitt a hév.

Deidara.

Én csak pironkodva nem törődve vele zabáltam a finomságot.

- Nem tudtam, hogy még nem állsz készen. Csak a múltkoritól felvillanyozódtam.

A szőke tincseket már a vállamon éreztem. Hátulról megölelt. A kezébe adtam a rámenes tálat.

- Rámen!- ezt bírtam kinyögni

- Édes vagy mikor zavarban vagy.

- Direkt erre játszol.

- Lehetek a rámened?

A jobb kezét a nyakamhoz teszi. Azzal csókolgat.

- Nagyon szeretlek.

Erre mosoly terül el az arcomon.

- Tudom.

Felé fordítottam a fejem. Megcsókoltam. Én csókoltam meg! De én ám !

Ekkor robbanást hallottunk.

- Deidara az isten verne meg, ne most robbantgass.- szólalt fel isten Pain

- Ebben az a vicc, hogy kivételesen ehhez a robbanáshoz semmi közöm.

- Azt várod, hogy higgyem el?

- Egész végig velem volt.- nézek rá Pain-re

- Pain istenség-sama! Elkezdődött a háború! A keleti ablakon nézzen ki!- szól Tobi vinnyogva

- Pain! Mit tegyünk?- szaladt ki Evi Itával és Kisaméval

- Először is. 

Deidara már fogta be a fülemet.

- MINDENKI GYÜLEKEZŐ!

Ennek a Pain-nek eszementül nagy a hangja. Deidara a vállamon át hajolt és egy utolsó puszit adott a számra.