7

227 17 8
                                    

- Miért pont Hyūgát?- nyafogott Pain
- Mert kell nekem egy!
Egy hónap alatt semmire sem jutottunk. Igaz, egyszerűbb lenne kifosztani egy sírt, de nem! Nekem kizárólag egy főházi Hyūga kell.
- Akkor legalább hagyjuk a végére! Már rég otthon kéne lennünk.
- Végezzünk már igényes munkát. De igazad lehet. Hagyjuk azt a szerencséset a végére.
Pain egy nagyot sóhajtott.
- Úgy hallottam kő rejtekben van egy 15 éves lány aki birtokolja a Jougant.
- Az lehetetlen.- horkantam fel
- Azért nézzük meg.
- Pont a kő rejtekieknél?
- Akarsz jó Paint-t vagy nem?
- Jó-jó!- tettem megadásra a kezem

Pár óra múlva megérkeztünk kőrejtekbe. A szalmakalapunk a fejünkön volt. Beültünk egy ramen étterembe. Éppen kihozták az ételt mikor meghallottam egy nevet.
- Ja! Büszke vagyok a nővéremre. Yika rendelkezik a Jougannal!
- Látod-látod. Mondtam én neked.- súgja oda Pain
Nem ettem a rament. Remélem nem a földi barátnőmről van szó...
- És képzeld. Azt hallottam hogy a konohai Hatake Lykkét megint elrabolta az Akatsuki.
- Ez igaz!- hallatszott a másik válasza
Gyorsan megettem a rament.
- Húzzunk innen.- rángattam fel Pain-t

Anno a való világban Yikával néztem az animét. Ő Itachi fan. Neki sem volt fényes gyerekkora. Ő a zenész akiről korábban még meséltem. De remélem, hogy csak a nevek ugyanazok. Bár örülnék neki, ha nem én lennék az egyetlen, aki máshonnan jött.
- Hol keressük Yikát?- kérdezem Pain-től
- Tudakozódjunk. Üljünk be egy bárba. Ott mindent megtudhatunk.

Pain most sem tévedett. Megtudtuk, hogy a nyugati szárnyban edz. Közben el modtam Painnek a gyanúmat.
- Sokáig fog tartani úgy érzem ez a körút.
- Lehet véletlen egybeesés.
Kézjeleket formáltam a láthatatlanná tévő jutsuhoz. Pain ámult bámult. Majd ő is settenkedőbe vette a formát. Kétség kívül... ez az én jó öreg 19 éves földi barátnőm. Yika.
- Miért mindig én húzom a rövidebbet? Miért Lykke kerül egyenesen az Akatsukihoz? Holnap esküszöm megszökök és megkeresem a bandát!
Ekkor akkorát ütött a fába, hogy az kettétörött. Megfogtam a vállát, majd visszaváltoztam láthatóvá.
- Bu!- ijesztettem meg
Erre egy felsikkantott. Persze én a hasamat fogtam a nevetéstől.
- Bolond seggfej!
- Neked is szia. Ugye milyen szép a köpenyem? Vajon honnan lehet?- mosolyogtam
Szorosan átöleltük egymást.
- Én nem tudom már követni a fonalat... Elvileg háború lesz... aztán semmi sincs időrendbe. És az is rátesz egy lapáttal, hogy mindenki emberi formában van megalkotva!
- A méretek sem ugyanazok.- gondolkodtam el Deidara magasságán- De szerencséd van Ita magasabb nálad.
- Jessz!
Végül Pain is előmerészkedett.
- Pain gyűjtésnek indult, de rálelünk az egyik barátnődre, akit még Orochimaru hozott ide...
- O hello Pain.- intett oda Yika
- Pain ő velünk jön.- jelentettem ki
Elmormolt egy "jól van csak haladjunk" mondatot. Végül ráakadtunk egy genjutsu profira. Nagy odaadással, de sikerült megölni. Szurkáltunk bele chakra rudakat. Tudom irányítani! Az egyik szeme neki is Rinnegan.
- Ó banyek.- szólt Yika mikor leálltunk táborozni.
- Mi van?- szólt oda flegmán Pain
- Lykke Itachi ugyanolyan vonzó mint az animében?
Erre Pain egy savanyú képet vágott. (Olyat amilyet Naruto szokott ha Sakura kioffolja) Erre felnevettem. Bólogattam.
- Pain.- ragadtam meg a témát- Hogy álltok Konannal?
Erre felállt. Készültem a Shinra Tenseire, de nem jött.
- Nem vagyok képes bevallani neki.- lógatta a fejét
Erre én és a barátnőmel összehúztuk a szemünket.
- A nagy "isten" Pain fél egy lánytól?- haraptam bele a vacsorába
- Én adok neked tanácsokat!
- Megint kezdi...
- Először is, adj neki virágot. Ágyba reggelit.
Pain úgy figyelt, mintha cukorkát lógatnának előtte. Istenem... én most készülök ki. Erősen koncentráltam és Yikát néztem.
Magamat és őt láttam. Mindketten terhesek vagyunk SOS. Mosolygunk, Yika oldalán... HIDAN? Ő lett volna az a vörös akit láttam tegnap? Én belekavarodok! Biztos Itachi meghal... hisz ez a sorsa.
- Mi a szent jó isten banyek! Az a helyes fiú Hidan volt?
Pain nem állta meg röhögès nélkül. Ő nem látta a képet, mert kizárólag Yikára koncentráltam. Majd Hidanra.

Itachi szemszög:

- Jelet kaptam Jashin-samától!- kiabált a vallásos eszement
- Neked mi bajod?- kérdeztem
- Láttam a gyermekem anyját!
Erre nem álltam meg hogy hangosan felröhögjek. Sőt, Deidarát a szobájából lehetett hallani. Erre Hidan odalépett az ajtóhoz, kivágta. Ezt nekem is látnom kell!
- Nem csak azt láttam.- csókolgatta a medájlát- Lykkét is láttam. Szép nagy hasa volt mit ne mondjak.
- Jaj te Jashin barom. Hm.- hallottam a válaszát- Azt nem a Jashin istenedtől kaptad. Lykke biztos találkozott vele.
- Már megint mi a jó isten van?- jött ki Sasori a fürdőből
Én odaálltam Hidan mellé.
- Szegény lány. Nem tudja mire vállalkozott.
Erre a mondatomra mindenki elnevette magát. Hidan full vörösen kisétált. A nappaliba ment. Hozott párnákat.
- Shinra Tensei párna kiadás!- kiáltotta és Deidarára dobta az összeset. Majd ő vissza.
- Te Jashin barom! Hm!

𝐴𝑘𝑎𝑡𝑠𝑢𝑘𝑖 𝐾𝑎𝑠𝑡𝑒́𝑙𝑦Donde viven las historias. Descúbrelo ahora