Szjg Másképp

Április 1

Az egész hétvégém/hetem ennyiből állt: sírás. Senkinek nem válaszoltam, csak zenét hallgattam (van egy depis listám), ó, és sírtam. Igen.
Aludni se tudtam, mindig lejátszottam magam előtt azt a bizonyos helyzetet. Újra és újra.
A szüleim ledöbbentek, a múlt hétvégén megettem egy doboz fagyit (azon kívül két üveg nutellát és három zacskós mű levest) aminek hála megbetegedtem. Bár, annyit sírtam, hogy hőemelkedésem lett, viszont az most nem lényeg. Tehát ma mehetek suliba, bár nagyon nem szeretnék, de az ugye mindegy.
Az meg a másik, hogy láttam egy olyan csoportot FaceBookon, hogy "Nyomi Reni készíti a házim", és benne volt az egész osztály (kivéve Kinga, Virág, és Gábor, de szerintem Jaques azt se tudja miről van szó). Az admin.. Viki. Ki más???
Szóval emiatt is sírtam és idegeskedtem egy sort.
Úgyhogy ma reggel felvettem egy fekete leggingset és egy nagy pulcsit. Hűha, milyen merész vagyok, nem?
A hajam irtó idióta és kócos konytba fogtam, ha már egyszer találkozok vele, hadd lása, milyen remekül festek. Felkaptam a táskám (mikor beértem a suliba, akkor jutott eszembe, hogy szerdai napra van bepakolva), majd elindultam a suliba. Francba.
Anyuéknak intettem mielőtt elmentem, ahogy a többieknek is, akik a suli előtt álltak.
-Jézusom, Renáta - vonta fel a szemöldökét Kinga.
-Hol voltál? És miért nézek ki úgy, mint egy csöves? - támadott le Ricsi, mire vállat vontam.
-Cortez?
-Hát.. ott jön - nézett rám Zsolti szomorúan.
-Bocs, de nincs házim, felesleges az ittlétem, szóval bementem - búcsúztam el.
-Ren, miről beszélsz? - kiáltott utánam Ricsi. Bedugtam a fülem, és válasz nélkül hagytam.
-Hogy nézel ki, Renáta? - döbbent le Mádáy, mire mindenki felénk nézett. Mit sem törődve az egésszel (ami elég bántó volt) a terembe indultam.
-Reni? - szólt utánam Levi. -Minden oké?
-Nem, köszi - ráztam meg a fejem.
Levágtam magam a helyemre, majd lehajtottam a fejem a padra, és zenét hallgattam.
A legközelebb, mikor felnéztem, már óra közben volt, és épp Arnold beszélt a késése okáról (amúgy gyorsan vissza is feküdtem). De egyszerűen nem érdekelt. Nem tudott érdekelni.
Csak is egy emberen járt a fejem, akinél nagyon elszúrtam. Cortez. De ez.. már mindegy.
Ha neki nem fontos, akkor nekem se.

Jó, nem úgy nézek ki, mint akinek egyáltalán nem lenne fontos, ezt bevallom. De egy utolsó próbálkozás?
-Cortez - fordultam hátra szünetben, ő pedig kérdőn nézett rám. -Beszélhetnénk?
Megremegett a gyomrom mikor a szemébe néztem. Közömbösséget láttam benne. Én úgy néztem ki, mint akit komolyan megviselt.. ő meg úgy, mint akit pont nem. És ez fájt.
-Miről? - kérdezte értetlenül.
Ja, tényleg. "Meg sem történt..."
-Arról, hogy.. öö. A suliújság.
-Mi van vele? - vont vállat.
-Tudsz egy filmet? - érdeklődtem. Ennél átlátszóbb dolgot nem is mondhattam volna!
Mondott egyet, én pedig motyogtam egy "köszi"-t.
-Nem írod le? - szólt mosolyogva.
-Ó! De - bólintottam, majd vörös fejjel előrefordultam.
A sulirádióból valami borzalmas vidám zene szólt, szóval én visszadugtam a fülembe a saját szomorú listámat. Kihalásztam a táskámból a füzetem, de addigra elfelejtettem, mit mondott Cortez.
-Öhm.. - néztem rá segítségkérően, mire röhögve megismételte.
Az egész beszélgetésünk alatt a pillangók csapkodtak a gyomromban, a szívem pedig hevesen vert. Akkor boldog voltam, mikor vele beszélgettem. Még el is felejtettem rá haragudni a "Nyomi Reni csinálja a házim" csoport miatt is..
Jól el voltam magamnak, egy ideje írtam, mikor Kinga az arcomba üvöltött konkrétan. Kirántottam a fülemből a fülhallgatót, és kérdőn bámultam rá.
-Mondom, ma suli után eljössz velem edzeni! - ismételte el.
-Micsoda? Nincs is cuccom - ellenkeztem.
-Nos, tekintve, hogy úgy nézel ki, mint aki egy kukában lakik - kezdte tapintatosan, mire a többiek felröhögtek. -Nyilván hazakísérlek ruháért!
-Reni, ma akkor lefoglalhatok egy squashpályàt? - mosolygott Zsolti.
-Hát.. felőlem aztán - vontam vállat hanyagul.
-Izé.. ma tényleg nem vagy a toppon - vallotta be Virág.
-Jó, tudom - adtam igazat. -Még maradt egy kicsi a betegségből - hazudtam, majd köhintettem egyet. Tekintve, hogy tényleg sok fagyit ettem, nem volt nehéz egy irtó fájdalmas köhögést hallatni. -Kapok egy zsepit?
-Nesze - dobott oda Kinga egy csomag zsepit.
Én is szeretem Kingát.
A rockerek valami hörgős zenét kezdtek el üvöltetni, Virág ráállt a padjára és a világosság felé mutatta a rajzát (? Lehet Istennek akart jelezni, milyen jóp rajzol), Gábor és Jaques barkóbázni kezdtek, Ricsi Cortezzel és Davevel röhögött egy videón, Kinga Zsoltival üvöltözött, mondván "nem tud kalóriákat számolni, ehhez túl hülye", Arnold olvasott, engem pedig hívott Patrik. Ú, szegény, már vagy hete nem válaszoltam/írtam neki semmit.
-RENI! - kiáltotta el magát, mikor felvettem. -A FENE EGYEN MEG!
-Hát. Köszi - válaszoltam furán.
-Én meg mint egy idióta, hívogatlak, te meg nem is válaszolsz!
-Ööö.. izé. Sajnálom?
-Sajnálod? Jó nekem - fújtatott.
-Naaa. Meghívlak egy... sajttortára - próbálkoztam be mosolyogva.
-Epres? - kérdezte végül.
-Igen - feleltem.
-Jó, legyen. De attól még utállak - tette hozzá, mire felnevettem.
-Oké. Én is utállak - mondtam visszafojtott röhögéssel.
-Reni, ez lesz az ebéded, átküldöm az étrendet, és holnaptól magadnak hozod ám - állt meg a padom előtt Zsolti, én pedig értetlenül bámultam rá.
-Majd visszahívlak - búcsúztam el Patriktól. -Te miről beszélsz?
-Azt mondtad, hogy eszel velem egészségesen, hogy hízzál.
-De.. akkor hogy hízok? - tártam szét a karom.
-Jössz edzeni, te okos! - válaszolt helyette Kinga idegesen.
Úristen.
Elképedve meredtem az elém rakott kulacsra, meg amiben valami turmix volt. Hasonlított a hányásra. Na, de minek kaptam vizet? Mindegy, beleittam. Ekkor lépett be Kardos a terembe, mire mindenki elcsendesült. Én meg undorodva visszaköptem a vizem.
-Ez mégis milyen víz? - fordultam Zsolti felé fintorogva.
-Ja, az? Fehérjepor van benne - magyarázta el.
-Reni! - szólt rám Kardos gorombán.
-Elnézést - hebegtem zavartan, majd gyorsan letöröltem egy zsepivel a padomra cseppent vizet. Lecsúsztam a székemen, ugyanis azt már nem akartam mondani, hogy nincs itt a felszerelésem. Sőt. Házim sincs. Meg egy beadandóval is elmaradtam. A fenébe.
-A pótlásaid? - biccentett.
Na, ettől féltem én is.
-Öm.. micsoda? - kérdeztem halkan, majd segítségkérően néztem körbe. Jó, elég döbbenten néztek rám..
-Elnézést, de megettem - mondta Ricsi, mire hitetlenkedve meredtem rá.
-Tessék, Pósa? - nézett rá meglepődötten.
-Komolyan. Éhesek voltunk - bólogatott Zsolti.
-Szeretnétek egy egyest?
-Ne! Az én hibám - vallottam be szomorúan. -Nekem írjon be.
-Hozd ki a füzeted - mondta ki végül, miután feleszmélt sokkból.
-Ööö... - húztam el a szám.
Nos. Kardos üvöltözni kezdett, én pedig lapítottam. Ó, és gazdagodtam két egyessel. Remek, majd javíthatom ki!

Ebédszünetben úgy döntöttem lemegyek az udvarra egy kicsit, friss levegőt szívni. A padon ült már Arnold, és később Karcsit is felfedeztem.
-Szia, Reni! - köszönt Karcsi mosolyogva, én pedig biccentettem neki. Mikor körbenéztem az udvaron, a lányok (és jó pár fiú is..) rajtam röhögött. Klassz, nevetség tárgya lettem.
-Na mi van, megjött Cortez esze? - szólt oda Edina, én pedig kínosan elmosolyodtam.
Indultam volna vissza a terembe, amikor Virágba és Kingába botlottam bele.
-Mi a baaaj? - álított meg, és aggódó tekintettel nézett rám.
-Nevetség tárgya lettem - mondtam, majd letöröltem egy könnycseppet.
-Te meg nem csinálnál semmit! - üvöltött oda Kinga Cortezhez, aki értetlenül sétált oda.
-Miről beszélsz?
-Hagyod, hogy rajtam röhögjenek? Hogy engem cikizzenek, és én legyek a legnevetségesebb dolog a suliban? Legalább egy percre tennéd félre, de á, nem! Igazán köszönöm! - fakadtam ki, majd elsírtam magam.
-Juj, ne síírj! - mondta Virág, majd átölelt. Hű, tud ilyen jól esni egy ölelés?
-Figyeljetek ide, kösz! - emelte fel a hangját Cortez, mire néma csend telepedett az udvarra. -Ha mégegyszer megtudom, hogy valaki rajta - mutatott rám.-Névszerint Renin röhög, vagy rajta beszél, leütöm - nézett körbe. -Mindenki megértette?
A legtöbb válasz "meg" illetve "igen" volt. Döbbenten meredtem rá, a hasamban pedig tombolt a lepkeraj. Na, igen, Cortez az, akire mindenki hallgat.
-Köszönöm...?
Lazán vállat vont, majd elsétált.
-Szerintetek szeret? Vagy lesz még.. valami? És vajon...
-Renáta, fejezd be! Ne szenvedj! És szedd össze magad, vagy egy hete történt. Nem élhetsz így örökké - szakított félbe Kinga. Igaza volt.
-De fáj! - sóhajtottam szomorúan.
-Na és? Ha leesek a lóról, az is fáj, mégis újra ráülök és NYEREK! - kiáltotta az arcomba Kinga. -Meg ne haragudj, de a hajad is milyen állapotban van? Sminkkel mikor találkoztál utoljára? Vagy esetleg fodrásszal?
-Izéé. Szerintem is ne legyél ennyire szomi! Annyira oan rossz így látni! - bátorított Virág. (Mit jelent, hogy "annyira oan"? Na, mindegy. )
-Jó, igazad van! - mondtam beleegyezően. Kinga tapintatos lány.
-Holnap normális állapotban szeretnélek látni! - bólintott.
-Nem kaphatok még pár napot?
-Pf. Jó - legyintett. -Nem én festek szánalmasan.
-Öm.. kapok egy ölelést? - kérdeztem csillogó szemekkel. -Olyan magányosnak érzem magam!
-Tíî, deee!! - visított Virág, majd átölelt, amibe bevontam Kingát is.
-Na, jó, elég! - szólt Kinga úgy 5 másodperc múlva, majd ellökött minket magától.
-Aú! - dörzsöltem meg a karom nevetve.

Április 1 második része hamarosan💓