Szjg Másképp

Szeptember 8

Szeptember 8
Hétfő
Az elmúlt egy hétben (pontosabban 4 napban) az égadta világon semmi érdekes sem történt, csupán elkezdődtek a rendes órák, csak még az első napokban bemutatkoztunk a tanároknak is, rájöttünk, hogy egy pár tanár rémálom, hogy a tesit utálom, és igazából... ennyi.

Ma viszont egy újabb hét van, és ma jön először Cortez... már idegesít, hogy a legtöbb diák nem is látta, de mindenki róla beszél. Jó, tényleg nagyon helyes. Oké, tényleg ultra menő, és nagyon jófej. De. Na.
-Igen? - szóltam bele a telefonomba álmosan. Valaki hívott, de hogy ki, azt nem tudom. Nem láttam.
-Reni, én vagyok az, Virág!!! 7:45 van! - mondta, mire ijedten felültem.
-Hogy mi?
-Komolyan, engedj be, és segítek elkészülni gyorsan!
-Jó, futok - tettem le a telefont, majd futni kezdtem. Sajnos a lépcsőn akkorát borultam, pofára, hogy utána alig bírtam felállni, de végül sikerült.
Beengedtem Virágot, aki hitetlenül meredt rám, és a csapzott külsőmre.
-Leestem a lépcsőn. Vagyis.. repültem.
-Látszik, Reni. Jól vagy? - aggódott.
-Persze - vontam vállat. - Asszem rájöttem, hogy tényleg nem tudok repülni.
-Oki.. de menj már öltözni! - nevetett fel.
Felkaptam egy fehér trikót, egy rózsaszín kardigánnal és fekete farmerral.
Elvettem a táskám, aztán újra lementem a lépcsőn, de most balesetmentesen.
Itt vagyok, felveszem a cipőm, és mehetünk. Ja, meg fésülködök - feleltem, majd tettem amit mondtam.
Mikor ránéztem az órára, 7:50-et mutatott.
-Hm. Ha sietünk odaérünk Kardos előtt - mondtam, aztán bezártam az ajtót. -Na, siessünk.
-Renáta, Virág! Egy perce megy az óra, siessetek!! Mégegyszer ne késsetek - figyelmeztetett, mi pedig gyorsan felmentünk a terembe.
Felértünk az osztályhoz, már csak be kell menni. Biccentettem Virágnak hogy nyissa ki, de ő gyorsan megrázta a fejét, mire én vállat vontam, hogy én sem kopogok be. Na, ezzel eljátszottunk egy darabig. Végül csak nekem kellett bekopognom.
-Igen? - kérdezte Kardos. Benyitottam a terembe, ahol mindenki ránk nézett.
-Miért késtetek?
-Mert.. Hosszú. - válaszoltam tömören.
-Nem baj, van idő - bólintott Zsolti, mire elmosolyodtam.
-Nagy Zsolt, fogd be! Mi történt?
-Elaludtunk - motyogtam. -De, lerepültem a lépcsőn, annyira siettem. Legyen szíves ne írja be a késést! - néztem rá boci szemekkel.
-Jó, de többet ne forduljon elő... és vigyázz magadra - tanácsolta Kardos, majd küldött egy titkos mosolyt. Nekem szimpatikus.

Én pedig észrevettem Cortezt, aki unottan nézte Kardost. Rámnézett, mire elpirultam, és liftezni kezdett a gyomrom. Elkaptam róla a tekintetem és gyorsan levágtam magam a helyemre, majd kezdődhetett az irodalom óra.
Irodalom után mindenki a teremben maradt a kint szakadó eső miatt.
-Nektek nem furcsa, hogy itt egyes padok vannak, nem úgy, mint általánosban? - kérdeztem zavartan.
-De, az. De várj - mondta Zsolti, és összetolta az én padom és az övét.
-Öö, ezt így lehet? - érdeklődtem, mire vigyorogva vállat vont.
-Na, toljátok már össze a padotokat! - szólt Dave nevetve.
-Idióták! - mondta Kinga morcosan, de azért összetolt ő is kettő padot, ahogy a többiek is tették. Vagyis, kivéve Arnoldot.
-Virág, ideülsz? - kérdezte Kinga Virágtól.
-Ne már, és én ki mellett ülök? - kérdeztem nevetve.
-Mit tudom én, ülj Zsolti mellé, aztán tudtok gusztustalanul kaját cserélgetni - közölte Kinga, én pedig elhúztam a szám.
-Nem baj, Reni? - kérdezte Virág lebiggyesztett szájjal nézett rám.
-Dehogy - mosolyogtam rá.
Viszont a végén nem Zsolti, de nem is Ricsi mellé ültem. Zsolti Dave mellé ült, Jaques Gábor mellé, Andris Robi mellé, Arnold pedig azt mondta egyedül ül, de ez kivitelezhetetlen volt úgy, hogy nekem még nem volt helyem, több pad pedig nem volt.
-Szia - intettem Arnoldnak.
-Szia - mondta, majd tovább olvasta a könyvet.
-Úú, Moliére? - kérdeztem, miután leolvastam a borítót.
-Igen. Olvastad? - döbbent meg.
-Nem, csak akartam - mondtam, mire biccentett.
-Kölcsön adom, ha kell.
-Köszönöm - nosolyodtam el.

-Azt észrevettétek, hogy Barka meg sem említette a padokat? - kérdezte Dave szünetben.
-Hát, elég csúnyán nézett és gyorsabban diktált a szokásosnál.. szerintem feltűnt neki - biccentettem.
-Ja, az igaz, lerohadt a kezem a megjátszott írástól - mondta Ricsi, mi pedig felnevettünk.
Ebédszünetre végre elállt az eső.
-Nem megyünk le az udvarra? - kérdezte Virág.
-De. Menjünk - mondtam beleegyezően, mire felálltunk, és lementünk a lépcsőn, ki az udvarra. A fiúk az árkádok alá mentek, mi pedig tétlenül ácsorogtunk az udvar közepén.
Zsolti intett nekünk, mi pedig összenéztünk, aztán odasétáltunk hozzájuk. Cortez is ott volt, deszkás cipőben, bő fazonú fehér pólóba, és farmerba. Hozzá a beállított haja... azt hiszem, ma teljesen beleestem. A fenébe. De egyszerűen annyira, de annyira... na jó, befejeztem.
-Mondják egy viccet? Egy jó, fárasztó viccet! - dörzsölte a tenyerét Zsolti mosolyogva.
-Persze, kettőt is - legyintettem.
-Na, szóval. Haló! Akkor nyerít - mondta, mire mindenki "gondolkozó" fejét vágott. Cortez egyből sóhajtott egyet, majd felröhögött. A nevetésee! Hú, bakker. Másodszorra nekem esett le egy fél perc után, és erősen a homlokomra csaptam.
-Zsoltiii!! - mondtam fájdalmasan, és összenéztem Cortezzel. Mélykék szemét az én tekintetembe ásta, én pedig úgy éreztem fülig vörösödtam.
-Tudom, hogy jó poénjaim vannak! - dicsekedett, én pedig elkaptam Cortezről a tekintetem.
-Nem, Zsolti, ez az év legrosszabb vicce amit hallottam - sóhajtottam.
-Valaki mondja már, el mi van - kérte Virág.
-Érted, ha ló. Mint haló! - magyaráztam.
-Ó, értem. Vagyis nem, mi? - értetlenkedett Virág.
-Semmi, nem lényeg. Jobb, ha nem érted - bíztattam.