Purple | Taekook

2.

Kedves Jungkook!

Nem is tudom hol kezdjem. Talán, az elején, én hülye...

Először két évvel ezelőtt láttalak meg első nap az iskolában. Minden srác fehér ingben, illetve hozzátartozó fekete, vagy kék, hosszúszárú vászonnadrágban volt. Kivétel te. Már akkor is különleges voltál. Felsőtestedet fekete rövidujjú, póló takarta, amiben látszottak izmaid. Egy rövid, láncokkal dísztített farmer volt rajtad, egy Martens bakancsba bújtattad lábfejed. A hajad össze-vissza állt, és amiben biztos lehettem: nem örültél, hogy olyan hamar fel kellett kellned, viszont még a fáradság is jól áll neked.

Néha néztelek, amikor a barátaid nélkül mentél a folyosón. Úgy éreztem ez lesz a tökéletes alkalom, hogy végre hozzádszóljak, vagy legalább csak rádköszönjek, majd tovább haladjak. Végül sosem mentem oda hozzád...

Tudom mennyi lány (esetenként fiú) ír neked, ezért nem is nagyon hiszem, hogy valaha észre fogsz venni. Párszor láttam, hogy elolvasás nélkül borítottál be minden papírfecnit a szemetesbe.

Nagyon híres vagy az egész környéken, emiatt teljes valómban hülyén érzem magamat, hogy pocsékolom az időmet ilyenekkel. De innen már nincs vissza út. Elkezdtem, be is fejezem.

-Purple