Purple | Taekook

1.

Taehyung

Természetesen nulladik órára lett betéve a matek óra, amit gondolom nem kell elmondani, hogy ki nem állhatok! Már a tanár látványától a hideg futkos a hátamon! Nem hiszem, hogy van olyan ember, aki jóban lenne Mr.Choi-val. Bár az egyik osztálytársam az unokaöccse, vele eléggé kedves szokott lenni. Na de most nem ez a lényeg! Tíz perce ülök a padban, mire eszembe jut, hogy a szünet kivételesen harminc perces lesz, mivel később kezdődik a történelem. Áldja az ég, Marika néni!

Három perccel csengetés után, már el is ugrándozott életem megkeserítője, a matematika tanár, más néven Keresztúti Démonok vezetője. Ez egyet jelent azzal, hogy elkezdhetjük írni ezt a szép kis levelet.

Kedves Jungkook!

Ja, eddig eljutottam... Tiszta jó vagyok! A megnevezés egy elég nehéz rész volt, hiszen, nem kevesebb, mint kilenc percig ültem a padomon fekvő papír felett, miközben tollamat rágtam. Van pár ötletem, de azokat valahogy meg is kéne fogalmazni. Nagyon sokan írnak neki kis cetlikre olyat, hogy 'Szeretlek Jungkook, járjunk' de a legtöbb arra kéri őt, hogy találkozzanak ebédszünetben a szertárban, vagy a mosdóban. Kezdem azt hinni, senki nem normális ebben az intézményben...

Egyáltalán nem biztos, hogy látni fogja, de azért nagyon remélem, hiszen elég sok időt töltök az írással. Már vagy hatvan levél van otthon az ágyam alatt lévő piros, lelakatolt dobozban, amit neki szántam.

Tehát... Ahogy mondtam, kezdjünk neki, és írjuk meg azt a bemutatkozást, ugyanis eldöntöttem, hogy első levélnek nem is rossz ötlet. Viszont, a nevemet hanyagolni kéne, nem vagyok a leghíresebb, tuti nem hallotta még sehol. Azt hiszem itt az idő egy kis gondolkodásra ezzel kapcsolatban.

Miért ilyen nehéz egyet kitalálni?! Persze, a szuperhősöknek rögtön sikerül. De én nem lehetek "Superman" vagy "Batman". Hisz az milyen lenne már, ha esetleg találkozunk, én megállok előtte, azt mondhatnám: I'm Batman.

Szóval, ez teljesen ki van zárva. De... Akkor mégis mi legyen?

*Másnap*

Szinte kipattantam az ágyamból, és rohantam, hogy rendbe szedjem magam. Reggelizés után visszamentem a szobámba, majd kinyitottam szekrényem. A ruháim nagy része lila, hiszen az a kedvencem. Gyorsan kikaptam egy szűk farmert, illetve egy (természetesen) orgonavirág színű pólót.

_Emlékszem, ez volt az a pillanat, amikor rájöttem milyen álnevet fogok használni, hogy ne kelljen megemlíteni a sajátomat_

Mikor magamra erőszakoltam mindkettőt, a tükör előtt fordultam meg tengelyem körül. Vállam fölött néztem át, felhúzva felsőtestemet takaró anyagot. Fú... De jó seggem van!