OC One Shot-s Mi, mint anime karakterek!

Kimetsu No Yaiba

                A nap lenyugodott, a világ csendbe fordult, de mindenki tudta mit is jelent ez. Előjönnek ők, az emberevő fenevadak, a démonok. Ez a történet két friss démonvadászról szól, akik első küldetésük helyszínéhez érkeztek, egy végeláthatatlan bambusz erdőhöz. Az erdő kóbor démonok vadászterületévé vált, a két újoncnak pedig meg kell tisztítaniuk a helyet.

-Rauru, érzed ezt?
-Igen, az egész hely aurája, szinte bűzlik a démonoktól. –igazolta barátját a kardforgató. Rauru alacsony, fiatal fiú volt. Zöld, vörös csíkos haorit viselt, mikor leengedte karjait, szinte úgy nézett ki vele, mint egy darab falevél. A fiú kardja nem volt különleges, a színét leszámítva, mely türkíz pengeként jelent meg.
-Ne habozzunk! –mondta Zorutan, majd a csapat nekivágott a bambuszok sűrűjének. Zorutan egy fél fejjel magasabb srác volt társánál, fekete, ujjatlan git hordott, izmos karjában pedig már készen várakozott fegyvere.

A sűrű bambusz erdő meglehetősen sok fényt beengedett a holdból, a homályhoz pedig hamar hozzászokott a két vadász szeme. Ahogy haladtak befelé, egyszerre csak lépéseket hallottak a sűrűből. Minden irányból jöttek a fürge léptek, de mindinkább mintha köröznének a páros körül. Zorutan teljes nyugodtságával rá tette kezét a markolatra és csapott. A körülötte lévő növények kidőltek és egy démon tűnt fel a megritkult szálak között.
-Megvagy! –kiáltotta a fiú, majd kardjával torkon szúrta a teremtményt. A démon megtorpant, hiszen azt hitte, azonnal lekerül a feje. Csak egy pislogás kellett, ahogy Zorutan hátat fordított a szörnynek, az érezte, hogy földre zuhan, de már a teste nélkül. Utolsó pillantásával azt látta, ahogy legyőzője visszarakja sötétcitrom pengéjét a hüvelyébe.
-Szép. –mondta Rauru. –Kár, hogy nem tudjuk hány ilyen van még errefelé.
-Majd megszámoljuk a bambuszokat, ha minden alatt is lapul egy, úgy meglesznek. –Azzal indultak is tovább, de már futólépésben. Rauru kihúzta pengéjét, felkészülve a támadásra. Kardját hátrafordítva fogta, bal kezében, mely nem gyakori stílusra utalt. Zoru tegezben tartotta kardját készenlétben is, ha használnia kellett ő is ortodox pozícióban tette. Nem kellett sok utat megtenni, lassan, de egyre sűrűbben akadtan démonokba, mintha sosem fogynának. Szinte teljes szinkronban, felváltva csapdosták a fejeket, míg nem egy tisztáshoz értek, ahol egy nagyobb csapat tartott lakomát.
-Zoru, nem tartod furcsának, hogy ők nem harcolnak egymással, hanem ennyire megvannak egymás mellett? –kérdezte Rauru
-Bánom is én... -válaszolta Zorutan. –Legalább nem kell keresni őket. Akarod te csinálni? –kérdezte, ahogy az öttagú falka nekik rontott.
-Onegaisimasu! –válaszolta Rauru, majd karját maga mögé tartva egy hátsó súlypontú állást vett föl. –Bogár Légéz, harmadik forma: Sáskaraj! –Mintha osztódott volna, úgy ugrott szembe az ellenséggel az ifjú vadász és egyetlen vágással mindegyik démont lenyakazta.
-Sokat fejlődtél. –mondta Zorutan.
-Másképp nem tudnám tartani az iramot. –válaszolt Rauru. –Ez a legjobb része annak, ha mindketten önfejlesztett légzést használunk. –A rengetegből ez alatt több horda is megjelent, az emberszag lassan mindenkit a vadászokhoz vonzott.
-Kezdődik a neheze! -mondta Zoru és markolatát készítve, nekiszökkent az egyik, erősebbnek tűnő szörnynek. –Fény Légzés, második forma: Ragyogás! –A vadász beleszúrta pengéjét a démonba, majd egy kitartott pörgéssel levágta a fejét. A kis demonstráció után a páros folytatta a démonok vagdosását. A hatalmas szám miatt, olykor hát a hátnak védekeztek, de tartották magukat.

-Ez nagyon fura, csak úgy nem kéne ránk rohanniuk ennyien. Mintha valami ideirányította volna őket. –jegyezte meg Rauru.
-Lehet, de legalább hamarabb elfogynak. Szerintem a nehezén már túl vagyunk. –A harc folytatódott, szinte magukba feledkeztek a könnyű ellenfelekben a vadászok, míg Rauru egy formát készült használni.
-Bogár légzés, második forma: Szarvasrágó! –Rauru egy erőteljes vágást kezdeményezett, melyben körívesen vágva szinte egy időben, minkét oldalról, „összecsukja" az ellent. Két démon áldozatul is esett ennek, de a középső legmagasabb kezével ragadta meg a fegyvert.
-Nani? –zökkent ki a fiú, majd egy rúgással nekirepült barátjának.
-Mi történt? –kérdezte Zorutan, aki még időben észrevette társát és megállította a becsapódást.
-Hahaha! –nevetett a magas démon. –Rajtam már nem juttok át! Én vagyok itt a legerősebb, itt a király, ha úgy tetszik!
-Ez megmagyaráz sok mindent. –mondta Raul, aki már harci állást is vett fel.
-Vegyük komolyra a dolgot! –mondta Zoru, aki éppen két démonnal végzett. –Fény Légzés, első forma: Fénysugár! –A démonölő öt szúrást hajtott végre áldozata felé, mindegyik után visszatéve kardját a tokjába, majd kirántva azt. A pengéből fehér sugarak indultak el a szörny nyaka felé. Mikor célba értek, szinte lepattantak és néhány másik fenevaddal végeztek.
-Ostoba! –rivallt rá Zorura a démon. –A testem részeit képes vagyok megkeményíteni, így nem juthat át rajtam még a ti pengétek sem! –Mikor végzett a mondandójával rávetette magát a párosra. Intenzív harc bontakozott ki, ahogy a magas démon támadásait kerülték és próbáltak visszatámadni, bár szinte hasztalanul, mert bármely testrészre támadtak, az hárította a csapásokat. Mindeközben a fogyó, de még jelentős számú sereggel is küzdeni kellett, akik egy perc nyugtot se hagytak a fiatal vadászoknak.

Még fél órán át tartották magukat a harcosok, de a démonokkal ellentétben, vészesen kezdtek fáradni, a fődémon miatt pedig a sereg is lassan fogyott.
-Lehet botorság, de meg kellene próbálnunk, Azt. –mondta Zorutan.
-De Zoru, még nem próbáltuk élesben, nem tudjuk, hogy működne...
-Van jobb ötleted?
-Sajnos nincs. Első forma: Az Imádkozó Sáska! –Rauru a hátrafordított pengéjével körívesen beleszúrt a földbe, mire a körülöttük lévő démonok megritkultak. –Akkor most, vagy soha! –Zoru társa bal oldalára állt, szokás szerint jobb kezében tartva hüvelyét így szinte párhuzamosan tartotta a két barát a fegyvereiket. Rauru megfordította a pengéjét, most előre állt, szúrásra készen, mintha csak Zoru markolatának meghosszabbítása lenne a kard. A vadászok nagy levegőt vettek és szinte szinkronba kiáltották!
-Bogár Légzés!
-Fény Légzés!
-Páros forma!
-Páros forma!
-Szentjánosbogár!
-Szentjánosbogár!
Zorutan és Rauru rárontott a démonra, kardjaikat tökéletesen szinkronban tartva egy fénycsóva vette körül a pengéket. Rauru pengéje sikeresen belefúródott a démon nyakába, aki a meglepettségtől még azt sem tudta elérni, hogy visszatekintsen emberi életére, milyen rossz ember is volt ő valójában és mennyire megbánta a tetteit. Amint a zöld penge célba talált Zoru keze elengedte a hüvelyt és most jobb kezében ragadta meg a kardját, hátrafordítva. Tiszta és precíz vágás volt, a magas démon feje leesett a földre, és a szél gondoskodott a maradékról.

A démonok maradéka megállt, ahogy a vezérük meghalt, elfogta őket a félelem. Szinte azt sem vették észre, ahogy a nap sugarai elérik a tisztást és már nem volt hova menekülni. A barátok földre rogytak a fáradtságtól, de mosollyal az arcukon hagyhatták maguk mögött a csatateret, a küldetésük pedig teljesült, amint az erdő fölött két varjú kezdett el körözni...

Nos, ez volt az első próbálkozás :D kb ilyen hosszúságra számítsatok, hiszen nem rendes könyvet szeretnék írni, arra ott van a többi művem, itt simán magam szórakozására jönnek a történetek. 
Következő alkalommal egy Hősakadémia diákjaiként tér vissza Rauru és Zorutan.