Tizenhárom (ST Fanfiction)

4. Mama

Tizenhárom szemszöge:

Még egyszer haza akartam menni mielőtt elindulok. Otthon le raktam az asztalra egy levelet Hoppernek, hogy tudja hol vagyok. Ő éppen nem volt otthon. Még egyszer át olvastam a levelet:

Kedves Hopper!
Nekem most el kell mennem. Tudom, azt kérted, hogy ne csináljam, de muszáj. Meg kell keresnem Mamát, és Tizit. Nem akartalak itt hagyni. Nagyon jó volt veled. Olyan volt, mintha az apukám lennél. Azért írom most ezt, hogy ne aggódj miattam nagyon. Tizivel leszek, úgyhogy nem lesz semmi baj. Ígérem, hogy még haza jövök. Hogy még találkozunk.

Szerettel:.                       Tiza

...

Mama haza előtt álltam. Kopogtam.
- Jane? - szólt ki egy hang a házból.
- Nem. - válaszoltam.
- Akkor tűnj innen! - kiáltott ki a nő, és duplán kulcsra zárta az ajtót.
Az ajtóra szegeztem a tekintetem. Halottam ahogy a kulcs fordul a zárban.
A nő ijedten fordult meg, amikor hallotta hogy a kulcs elfordul a zárban. Az ajtó ki tárult. Mögötte egy sötétbarna hajú lány volt, akinek a haja a vállamig ért. A nő eltátotta a száját.
- Hol van Mama? - kérdeztem erélyesen.
- De hisz az nem lehet. Te meg haltál. A... A szemünk láttára... - suttogta döbbenten.
- Látni akarom Mamát. Kérem.
- Rendben, gyere. - a nő meg mindig csodálkozott.
Bementünk egy szobába. Ott ült Mama.
- Mama? - szolitottam meg félénken.- - - Nem fog... - kezdte a nő de félbe szakítottam.
- Tudom - szóltam - láttam miért.
- Tudod a neved?
- Nem válaszoltam őszintén.
- Lena Ives. Így hívnak.
Oda léptem Mamához, és megsimítottam a karját.
- Én vagyok az Mama, Lena. Hazajöttem.
Erre Mama rám nézett. Pontosan rám.
- Lena - suttogta. - Jane.
- Mama...
- Vigyázz...
- Miért Mama?
- Veszély. Veszély közeleg...
- Mama, én ezt nem értem...
Azonban Mama lehunyta a szemét, és nem beszélt többet.
Behunytam a szemem. Láttam Tizit, ahogy egy furgonban ül, más emberekkel. És akkor megláttam őt is. Kali. Kinyitottam a szemem.
- Nekem mennem kell - szóltam szomorúan.
- Rendben - bólintott a nénikém. - De előtte adnom kell valamit. Be vezetett a gyerek szobába. Ott élő keresett egy ezüst dobozkát, és kinyitotta. Elővett belőle egy medált, ami egy kis szívecskét ábrázolt. Kristálybol volt.
- Ez a tiéd. Még neked szánta anyukád. Legyen nálad.
Azzal fel csatolta. A nyakamba a láncot.
...
Indulás előtt bementem Anyuhoz. Oda mentem hozzá, és megsimítottam a karját.
- Vigyázok magamra. Ígérem. Nem kerülök veszélybe. - suttogta neki, de még nem is tudtam mekkorát tévedtem.

Remélem tetszett!