Tizenhárom (ST Fanfiction)

2. Szabadulás

Tizenhárom szemszöge:
A szobámban ébredtem fel. Csak egy dolog járt a fejemben. El akarok szökni. Felkeltem a földről, és az ajtó felé indultam. Ügyeltem, hogy léptem ne keltsen zajt. Kinyitottam az ajtót, és kilestem. Nem volt senki. Meg kell keresnem Papa szobáját, ugyanis kellenek az irataim. Kiosontam. Papa szobája ott volt az enyém mellett. Benyitottam. Nem volt ott. Felforgattam az egész fiókját, mire megtaláltam. Kirohantam, arra amerre a kijáratot sejtettem. Ott azonban ott már őrök várták.
- Mr. Brenner! Megszökik! - ordította az egyik őr. A folyosón megérkezett Papa.
- Megállj!! Fogjátok el!!
Amikor az őrök felém közeledtek, a fegyverekre koncentráltam. Erre azok kirepültek a kezükből. Kirohantam az ajtón. Hallottam ahogy utánam kiabálnak, de nem álltam meg.
Az utcán mindenki megbamult, hisz csak egy fehér lenge ruha volt rajtam. Futottam, ameddig csak bírtam. Ott leültem egy padra. Hamarosan mellém ült egy vörös hajú lány.
- Szia, én Maxine vagyok. És te?
- Tizenhárom.
- Várj, várj! Tizenhárom! Te nem ismered Tizenegyet?
- Tizenegy? Testvér.
- A testvéred?
- Igen.
- Meg kell keresnünk Miket!
- Mike... - suttogtam, majd elsötétült előttem a világ.

Egy fekete helyen voltam. Még nem jártam itt. És ekkor megláttam. Ott volt  Tizenegy. Pár méterre tőlem. Egy nőt nézett.
- Tizenegy! - sikitottam.
Erre ő megfordult és szembe nézett velem.
- Tizenhárom - suttogta - Mit keresel te itt?
- Nem tudom.
- Mama! - kiállított fel hirtelen Tizenegy.

...
Borzongva néztem végig, amit Mamával tettek. Egyszerűen borzalmas. És ekkor Tizenegy felém indult szaladva.
- Tizenhárom! - odaszaladt hozzám és mag ragadta a karom. - Meg kell keresnem Mamát! szüksége van rád.
És ha találkozol Mikeval, mond meg neki hogy jól vagyok és nagyon hiányzik. Tizenegy hangja halványulni kezdett, sőt már őt se láttam rendesen. És aztán eltűnt. Egyszerűen ott hagyott.
- Tizenegy! Kiáltottam.
Semmi.
- Tizenegy - most már zokogva sikitottam. Hát ő is itt hagyot?! De akkor eszembe jutott, mit mondott Mamáról. Hogy segítség kell neki. Lehet hogy ő most is Mamával van. És én is oda fogok menni.
Kinyitottam a szemem. Max aggódó arcával találtam szembe magam.
- Jól vagy?
- Igen - válaszoltam.
- Mi történt?
- Láttam Mamát, és Tizenegyet.
- Figyelj, el kell mennünk Mikehoz, ő majd tud segíteni.
- Nem. Menni én Mamához.
- Az anyukád hoz? De hisz rendes ruhád sincs! De ha nagyon menni akarsz, akkor gyere hozzám, és adok neked.
Hálásan rá mosolyogtam a lányra. Végre van valaki aki foglalkozik vele.
- Figyelj, leszünk barátok? - kérdezte hirtelen Max.
- Barát? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Igen. Az azt jelenti, hogy van melletted valaki, aki vigyáz rád, és neki el tudsz mondani bármit. És ez kölcsönös is. Ez a barát.
- Igen. - bólintottam.
- A barátok soha nem hazudnak egymásnak. - szólt Max - Ezt tanította nekem Mike.
Mosolyogtam, így mint soha. Van egy barátom, aki nagyon kedves, és segít nekem. Kijutottam a laborból, és szabad vagyok. Lehet, hogy most már van esélyem az életre.

Amint van időm, hozom a folytit!
Valamint ez a történet megtalálható instagramon is, stranger_things_tizenharom néven!