Hetalia Oneshot YAOI -hun

Hetalia #SuFin : az erdő méllye

>Svéd szemszöge<

-Nem tudom mi történt... Nagyon... Sötét volt...és hideg..de láttam valakit..-
*Nézek az orvosra, aki sebeimet köti be*

+++Visszaemlékezés+++

*Hideg tél van..lassan sötétedik. De át kell mennem az erdőn a batyámhoz. Elindultam. A hó ropogott lábaim alatt, de fura zajt hallok. Mire észbe kapok a kabinet felém tart. Épp csak végigfutott az agyamon mi történhet, ekkor elránt valaki.*

*Sötét van.. és meleget érzek.. lehet hogy.. meghaltam.. ez talán vér..? Oda kapom kezem de valami szőröset érzek. Lassan kinyitom szemeim, és meglátok egy farkast. Aki rám morrdul, de egy fiú arrébb fúzza az állatot, és közelebb mászik hozzám.
Nem tudom mi folyik itt, csak nézek rá ő még közel mászik és rám ül. Folyamatosan engem néz, közel hajol és megszagol, majd arrébb mögém mászik és mellém kuporodik*
-Mit keresek itt?...-
*Erre felkapja fejét és arrébb ugrik*
- Te.. ki vagy?...-
*Rám morog. Mióta lehet itt?..
Ekkor meghallom bátyám és még pár ember hangját, így a fiú és a farkasok elfutnak*
-Nem várj! Fiú!!-
*Nézek utána ekkor bátyám megfogja vállam*
- Mi történt?!-
- Lavina... Volt.. de..-
*Nem hagyta folytatni*

+++Vissza a jelenbe+++

-ott volt egy Fiú.. a farkasokkal..-
-csak halucináltál..-
*Mondja, mire bejön 2 gyerek*
- Apa ki ez a bácsi??.-
*Néznek a sánta nagy szemekkel rám mutatva, mire az idősebbik elvihyorodik*
- ő az én bátyám. A kereszt alátok.-
-Hű!! Szia keresztapa!! -
*Vigyorog az egyik. Míg a másik felében áll apja lába mögött és lágyan int egyet*
-menjetek vissza anyátokhoz.-
*Majd a két gyermek kirohan az ajtón*

- gyerekek?.. honnan loptad őket?-
*Erre kacag*
-az enyémek!!! Mind a kettő!-
-Gratulálok. De ki volt hajlandó--
*De nem tudtam befejezni, mert beront egy szőke alacsony gyerek és a Dánba rúg*
-Te engedték meg hogy fagyit egyenek?!-
- nem nem!! Esküszöm nem!!-
- Akkor maguktól találták ki hogy te mondtad hogy szabad?!... Vagy úgy.. milyen sunyik..-
*Morog majd kimegy*
- Ő..-
- Norvég... A.. párom..-
*Elismerően bólintok.*

*Pár nappal később kiengedték a kórházból így visszamegyek oda. Én nem csak halucináltam.. meg keresem a fiút..*
-mhm..-
*Itt történt.. majd elindulok.. de nem találok semmit. Kezd esteledni..jobb ha hazamegyek..
Mikor kiérek az erdőből, a fiú az egyik fa mögül figyel*

*Megpillantom és felé fordulok. A fiú.. óvatosan, négykézlábra ereszkedik majd felém indul, óvatosan. Majd lábaim előtt megáll és..mint egy állat leül és felnéz rám, majd feláll. Alacsonyabb nálam.
Szemimbe néz majd hirtelen kezembe harap és leránt a földre, majd úgy néz rám. Megigazítom szemüvegem*
- Szia.. fiú..-
*Nézek rá de csak szaglászil engem*
- nem tudsz beszélni?..-
* Közel hajol és arcom szaglássza majd megnyal*
- érted egyáltalán mit mondok?-
*A fiú nem reagál csak nyalogat, így megfogom arcát, morrdul egyet és kezembe harap ami vérezni kezd így, nyüszít egyet, majd lenyalja a vért*
-mhm...-
*Ekkor vonítás hallatszódik, így a fiú elrohan*
-Ne várj! Mhh-
* Vérző kezem nézem*
- akkor is.. "megszelidítelek"-

* Éjszaka hallom a vonyítást. Nem tudom kiverni a fejemből, mi van vele? Nincs háza?! Vagy családja?! Mi történt vele..? Ki ő?..*

Ezekkel a kérdésekkel a fejemben indultam a rendőrségre ahol kutakodni kezdtem az eltűnt emberek aktái közt...eléggé sok ilyen ember van.. de a kört azzal szűkítettem ha nem tud beszélni fiatalon tűnt el... A válasz pár órán belül meg is lett... Timo... Vainamainen... Hm... 3 évesen tűnt el a családjával a hegyekben... Ő lesz az.. hasonlít.. a szeme..Már biztos.

*Mikor később hazaértem, rendet tettem az agyamban. Épp mentem ki a konyhába, mikro az ablakon keresztül megláttam. Egy fa tövében ült, és a házat bámulta, így kimentem, hozzá, mire meglát egyenesen nekem ront, és arcom nyaldossa, mire felállok, így csak lábam előtt ül és bámul fel rám. olyan.. mint egy kiskutya.. de mégiscsak ember..
-Biztos éhes is vagy.. -
* indulok be*
-vajon.. eddig.. mit evett?..-
* ő követ az ajtóig, ahol megáll és bámul befele, a hűtőhöz megyek, majd előveszek egy sütit, aimt nemrég kaptam, majd a lakáson bellül megállok és leguggolok. ő az ajtóból bámul egyenesen rám. Felé nyújtom a sütit, mire óvatosabban, de beteszi kezét, majd elkezd befelé haladni. Óvatosan szagolgatja a sütit, majd mint egy állat kezdi falni*
-Tudod.. aggódok miattad... Timo..-
*az evést félbeszakítva bámul rám. lehet? lehet, hogy tényleg ő az?*
-T...Timo?.... igaz?.. ez a neved?..-
* egyenesen rám bámul, talán, nem tudja mit tegyen.*
-érted..amit mondok neked?... -
*tétován, nézelődik. *
-Azt szeretném, ha itt maradnál velem.. a lakásban.. hogy, igazi ember lehess.-
* felállok, és az ajtóhoz indulok, de kifut, előttem. Be a fa mögé. talán.. nem áll késszen erre.. hm. de ha megmutatom hogy, nem kell félnie talán bele egyezik..*
-várj csak Timo. -
* majd egy kis tálon kitettem neki a maradék, sütit, majd kiviszek egy sátrat, amit elkezdek felállítani, végig azt bámulja mit csinálok. elég édes, de nekem most küldetésem van.*
-Nézzd. itt fogok bent aludni.. jo?..-
* mikor felállítom, körbeszaglássza, majd bemászik, és ott is szaglászik. utána megyek, és leülök. ő velem szemben.*
-A nevem..Belward.. Belward Oxenstierna. -
-Bel...Bel... grr Bel..grr-
* megcsillan szemem. ki. akarja mondan?*
-Belward..-
-Grr-
* morog*
-Bel.. Be..vau..
Bel..vau-
* olyan kis édes*
-Bel...waj-
*ujjabb morgás hagyja el száját. de megszületett*
Bel..war..d. Bel..ward-
* néz rám derűs arccal*
-Olyan ügyes vagy.-
* nyúlok felé, majd simogatom, látszólag tetsziek neki*
-Belward...-
* mondja a nevem, ujjra. örömmel tölt el. talán menthető.*
-Itt alszok kint. szeretnél.. itt maradni?.. bent velem?..-
* csak mosolyogva szaglászik, de mivel még nem ment ki ezt egy igennek veszem.*
-aludj jo?..-
* majd ledőlök, ő meg hosszas vizsgálódás után mellém fekszik. és befészkeli magát. Majd elalszik.*

*Szép lassan bemerészkedett a lakásomba és már nem ment ki a farkasokhoz. Onnantól kezdve szépen fejlődött. A beszéde is egyre érthetőbb, és úgy érzem büszke lehetek*
-Belward.. kérek éhes..-
-máris hozok neked. Enni.-
*Sikerült rávennem hogy az asztalnál egyen. Elég nehéz volt..
Majd leteszem a tányérjára ő meg enni kezd. Az evőeszköz használatára.. ne beszéljünk róla..*
-Belward... Érezni furán..-
-mi? Rosszul vagy?.. mi a baj?..
Hmm...lázad nincs...gyere jobb ha lefekszel.-
*Ágyba bújtatom, és kinyitom az ablakot. A tavasz lágy szele és néhány kinti virág illattal árad befele.*
-Mhh.. forroo a testem... Segíts...-
*Majd csak négykézláb áll és hátsóját kitolva riszál*
-nannee...ezt nem mondhatod komolyan..-
*Dehisz eddig állatok közt élt..és tavasz van.. az állatok ezt csinálják.. de nem feküdjenek le vele..? miért is nem?*
-Timo... Én... Túl idős vagyok hozzád.-
*De cska illegeti magát*
-mhh...Timo...ez.. hát.. ajj! Legyen!-
-Jó.. lenni öröm!-
*Így ruháját lehámozva róla óvatosan belé hatoltam. Érzem hogy remeg.*
- szólj.. ha valami nem jó..-
*Sugom fülébe mire megborzong.*
-Jó..f..fura.. -
-meg fogod szokni jó?..-
-jó..-
*Majd óvatosan mozogni kezdek benne.*
-lazulj el.. jó?..-
*Lassan ellazul és halk nyögesek hagyják el száját*
-ahh..mm..-
*Lepedőbe markol*
-Belward..hhh-
-monnd apuci.-
*Hatolok kicsit beljebb eltalálva pontját*
-Aahh Apuciihh! Ahh~
*Nyögi jólesően mire gyógyítók mozgasomon és belülről tágítom őt nagyságommal*
-apuciii!!-
*Visít majd elévez*
-ngh.. várj mégh-
*Kezdek gyorsítani majd nyakába harapok mire ujjra elélvez. Én meg belé lövöm anyagom*
- ahn.. jag älskar dig..-

++Pár nap elteltével ++

*Nem tudtam leszoktatni erről*
-apuci éhes!!-
-Nem vagyok apuci...-
- az oké hogy a fiad..de akkor miért terhes tőled?-
*Imádom amikor Dánia dobál a kérdeseivel*
-hagyjuk...-
*Adok neki enni..
Egyre többet és többet eszik
A pocakja is nő. Majd eljött az idő. Egy csodálatos kisfiunk született..
Boldog vagyok a családommal*

hellooo!! ez elég lassan készült el. ugh helyesírási hiba mindíg van de shh

mellesleg eléggé unom magam aki szintén az írhat XD