Hetalia Oneshot YAOI -hun

Hetalia #UsUk : Börtön játszma

> Anglia szemszöge<

* végre.. végre elkaptuk.. hónapokig tartott, mire végre becserkésztük.. de sikerült. A nevem Arthur Kirkland. Rendőr vagyok. És az útszéli gyilkos ügyében nyomoztam. Kissé meglepett.. hisz..a gyilkos nem más mint Alfred...F(uckhardengland). Jones.. aki évekig velem élt.. talán az én hibám volt hogy ide jutott..*

++++ visszaemlékezés++++

-Arthuuur!..-
*Rángatja ruhám, mire csak fejére suhintok*
-nem látod hogy dolgozok? Erigy játsz kint!-
*Zavarom el majd tovább vizslatom városunk térképét*

Folyton butaságot csinált.ha valami balhé volt ő tuti benne volt. Most jöttem rá igazán.. elhanyagoltam és csak azért csinálta amit csinált mert addig is vele foglalkoztam...
.
.
.+visszaemlékezés vége+

-A tárgyalás hamarosan kezdődik-
*Zökkent ki gondolatmenetemből egy őr*
-köszönöm.-
*Majd pár percel később már a bíróságon ültem, és egyenesen őt néztem.. nem tagadott semmit se amit elkövetett.. de ettől fügetlenül, nem volt közreműködő. folyton bemutatott a bírónőnek.. majd egy óvatlan pillanatban felállt helyéről , és körberohant a termen, mire a rendőrök leláncolták*

-A vádlott Alfred F. Jones. bűnös.. a büntetése. halál.. mához két hétre lesz a kivégzés..-

*bevallom,.. nem örülök, hogy ezt kell hallanom..szomorusággal tölt el.. hogy az édes kisgyerek akire vigyáztam.. ide jutott..*

+++++pár nappal később+++++

-Jónapot Uram.-
*hallomm meg egy beosztottam hangját, mikor leülök asztalomhoz. Igazából.. nem kellett volna ma bejönnöm... de muszáj látnom őt. így amint eséllyem lesz rá, lemegyek a fogdába.*

>Amerika szemszöge<

*A tárgyalás után elráncigáltak fotókat készíteni rólam.. az aktáimhoz. Amiben a gyilkosságok részletei szerepelnek. Így azok elkészülte után a cellába dugnak..a társam. Egy apró fiúcska. Kb szemkontaktus van tisztáztuk. Hogy enyém ez. Övé az a fele. Nem szóltunk egymáshoz. Csak levetettem magam "kényelmes" ágyamra lejjebb cipzáraztam narancs öltözékem és kezem fejem alá téve pihengetek.*

-Lám csak..Alfie...-
*Áll meg a cella előtt egy ismerős alacsony alak.*
-Rég láttalak törpe..-
*Állok fel és a rácsoknak támaszkodok*
-mhm..mi az?..-
*Néz fel rám enyhe pírrel arcán. Mindíg is könnyű volt zavarba hozni. *
-Haha! Hiányoztál.. apu-
*Erre szemei kitágulnak és mégvörösebb lesz*
-Egy bűnöző vagy! Nem a fiam..-
*Lép hátrébb de kinyúlok megragadva nyakkendőjét és a rácsnak húzom mire egyenesen egymás szemeibe bámulunk*
-monnd...
                 *Nézek szembe közé hajolva*
                 ...hogy hiányoztam-
*Hajolok közel ajkaink szinte összeérnek.*
-Hi...--
*Ekkor az ajtó nyilását halljuk meg így elengedtem ő meg hátrább lép.
Egy őr halad végig a folyosón.
Majd a másik ajtó is nyikorogva nyílik..majd záródik be.*
- Arthu--
-Hagyj!!-
*Viharzik el*
-basszus..-
*Morrdulok fel, a másik fiú a cellában csak bámul rám*
-Ezt hogy?!-
- haha!! Tényleg a fia vagyok..-

*Pár nap elteltével ugyan úgy nem sikerült közel kerülnöm hozzá... Sokkal óvatosabb velem szemben. De ez nem akadály*
- Félsz tőlem?..-
*Erre rám kapja fejét*
-kellene?-
*Lép felém*
- hah.. pedig úgy tűnik.-
*Nézem körmeim*
- Tch! Na persze!-
* Halad közelebb, míg már egésszé közel van*
-tudom mi a célod.. de nem éred el..-
*Fogja meg a rácsot és hajol közel*
-Hoo! Milyen feltételezéseket vannak rólam?..-
*Fogom még egyik kezét és megcsókolom*
- hát... Azt hittem a kulcsokat akarod megszerezni azzal hogy közel húzol...-
*Fordítja elfejét*
-Nem.. mi értelme lenne?.. ha ki is nyitom a cella ajtaját.. nem swtalhatik csak úgy ki-
-igaz.. de akkor?-
- hatok a lelki ismeretedre.. nameg.. ha elmondanám az igazat..senki se hinné nekem-
- Az.. igazat?..-
- Az igazat.-
- mármint..mivel kapcsolatban..?-
- A gyilkosságok.. Nem én öltem meg őket... Hanem egy..."másik én"... A tükör túloldalán élnek! Pont olyanok mint mi. Csak..a teljes ellentétünk.. az idő múlásával is megmutatkoznak.-
*De csak ráncolja szemöldökét*
- nem hiszem nekem..-
-Hát...-
-nem vagyok őrült. Arthur..-
-mhm..-
*Lépne hátrébb de visszarántom, mire fegyvert szegez rám így elengedtem. Majd elsiet.*

* Már csak...alig pár nap van hátra az életemből.. bevallom kissé félek.. próbáltam még győzködni..de..semmi*
- Ha engem kivégeznek itt! Az az ottani énem halálát is jelenti! A "másik te" öngyilkos lenne ez esetben..és akkor akarva akaratlan te is meghalnál!-
- Ne akarj a lelkemre hatni!!-
-nem én--
*De elrohan. Hogy..mégis hogy?.. csak őt akarom megvédeni!...*

*Hát.. ez is eljött.. a kivégzés napja.. bejön. És a bilincseimre egy másik láncot rak..mellyel vezet engem.*
-Arthur...-
-Nem szólj hozzám...-
*Így szótlanul mentünk. Majd megtorpanok és behúzom a mosdóba.*
- csak..had búcsúzzak el... Tőled..-
*Nézem a padlót*
-Mhh... Jó..hogy akarod tenni?-

>Anglia szemszöge<

*Lassan felém lép megfogja arcom és megpuszilja ajkam. Nem bírom.. így csókká alakítom. Kezei.. egyenruhák alá nyúlnak és melleim piszkálják*
-Ahn~
*Nyögök fel, így a másik felbátorodik és a falnak tol. *
-Szeretlek...-
*Súgja ajkaimra majd lassan legombolja nadrágom*
-Alfredh..mith?..-
* Majd letilolja azt. A fal felé fordít*
-Nhh..nehh..-
*Sóhajtott fel mikor tagját hozzám dörzsölni..majd csak kiszabadítja tagját és lassan belém..vezeti. ami feszít. Testem remeg és fejem a falnak támasztom ahogy belülről érzem ahogy egyre bentebb és bentebb jut járatomban*
-Aah~ Alfred neh..-
-Shh..-
*Nyalja meg nyakam  így a hideg végigfut rajtam. Majd mozogni kezd bennem. Mire hátam megfeszül. És lábaim remegnek.
Minden egyes mozdulatával. Beljebb és beljebb hatol.*
-olyan nagyh..-
- Shh..-
*Mozog bennem tovább egyre gyorsabb tempóban. A teszem lassan nem tud ellenállni..*
- Én..ahn.. ngh..-
*Ekkor valamitbüt bennem. Mire hátam megfeszül gelvisígok és elélvezek. Tovább üti a pontom. Majd belém engedi örökítőanyag át*
-ahn~
*Lihegek, míg ő felöltözik. Majd kimegy az ajtón de még visszanéz*
-megmentettelek.-
*Majd egyásik őr lépteit hallom aki elrangatja az ajtóból. Csak állok. Állok egyhelyben ahogy élvezete folyik ki belőlem. Majd Ft elkapom nadrágom és rohanok.*
*Ott áll.. bent. Egyedül.de ő csak rám néz. Szemére kötnek egy költőt. Hogy ne lásson. Csak valamit motyog maga elé. Majd egy dördülés és holtan esik össze. Könnyeim kicsordulnak. Majd hazamegyek és..mikor levezkőzök..felsőmből egy lap esik ki.*

"Megmentettelek..Mostmár igazi hős vagyok. És...egy hős. Soha nem hagy magára senkit.  Én sem hagylak egyedül."

*Értetlenül..olvasom a lapot amelyre könnyen csepegnek. Majd hasamhoz kapok*
- Nem.. én..-
*Veszem szaggatottan levegőm*
- egy baba..-
*Ekkor eszembe jutott hogy mondott valamit mielőtt lelőtték.. én..már tudom mi volt az..*
- Fentről..majd megnézem a közös alkotásunk.-

Oooya!!
Tök vicces. Hogy eredetileg nem akartam kinyírni Alfredet..
Most meg itt bőgök írás közben.
Remélem titeket is meghatott. Helyesírásért bocsi! És további szép napot.

U.i :

-gyere picim. Gyere anyuhoz!-
*Tárom ki kezem és a csöppség óvatosan fut felém majd karjaimba esik és felkapom*
-Apu miért nincs velünk soha?..-
-Mert ő egy hős.. és sok a dolga...de üzenhetünk neki . A templomból... -
*Mosolygok keserédesen*
-Dejó!! Az apukám igazi hős! Majd ha nagy leszek én is hős akarok majd lenni!!-