Kegyetlen szerető szív

14

~5 hónappal később~
A napokban feltűnt, hogy Madara mennyire megváltozott. Velem még mindig kedvesen és törődően viselkedik, de mostanában kezdem észrevenni mennyire elhidegült rajtam kívül mindenki mástól. Eddig se volt szoros kapcsolata sok emberrel, de most még rosszabb lett. Ha velem van vagy rámnéz őszinte szeretet sugárzik szemeiből és mosolyra húzódik a szája. Azonban ha bárki mással beszél, elönti a ridegség és kegyetlenség. Még akkor is a gyűlölet szikrázik szemeiben, amikor Hashiramával beszél, pedig a Senju még mindig barátjaként tekint Madarára. Ő viszont kezdi elvágni a köteléküket, miközben görcsösen ragaszkodik hozzám. Amikor kettesben vagyunk, árad belőle a kedvesség, puha ajkai és lágy érintései melegséggel töltenek meg. De akárhányszor kilépünk a kényelmes kis szobánkból és kimozdulunk a külvilágba, megváltozik. A szeme, a tekintete, a teljes lénye más lesz. Mintha két különböző ember lenne, semmi hasonlóság nincs a két természete között. Az emberek emiatt kezdtek félni tőle. Kerülik és próbálják levegőnek nézni, miközben feláll a hátukon a szőr, akárhányszor elhalad mellettük vagy hozzájuk szól. Olyan mintha ellökne mindenkit maga mellől, kivéve engem. Mintha csak tőlem akarna függeni, miközben elviseli, sőt talán még élvezi is, hogy mindenki más gyűlöli őt. Nagyon aggódom érte, félek, hogy valami őrültséget fog csinálni nemsokára.

Madara ma a szokottnál hamarabb jött délután az irodába. Minden további nélkül odajött hozzám és a kezemet megfogva hazavezetett. Hashiramát csak elintézte annyival, hogy kettesben akar maradni velem egy kicsit, illetve később majd lesz vele egy kis megbeszélnivalója. A Senju meglepetten egyezett bele, hogy korábban menjek ma haza, na nem mintha olyan sok választása lett volna, Madarával nem éri meg ellenkezni. Különösen ilyenkor nem. Annak ellenére, hogy tekintete megint kegyetlenséggel volt tele, gyengéden fogta a kezem és talán már csak megszokásból néha végigsimított rajta.
🔞🔞🔞
Amikor beléptünk a komor falak közé, Madara felkapott és a hálószobába sétált velem. Az íróasztalára ültetett és egy lágy csókot nyomott ajkaimra.
- Madara, valami baj van? Nagyon fura vagy az utóbbi napokban, de főleg ma...- motyogtam, miközben a férfi csókokkal halmozta el a nyakamat.
Aztán felpillantot rám és szembetalálta magát aggódó tekintetével. Halványan elmosolyodott, de azonnal felfedeztem a hamis mosolya mögötti érzelmeket. Szeretet áradt belőle, amit mindig felfedezek szemeiben, akárhányszor rámnéz, de volt még valami. Mérhetetlen keserűség és fájdalom, amit egyszerűen nem tudtam hová tenni, ezért zavartan összeráncoltam a szemöldököm. Aggódó tekintetem kétségbeesést kezdett tükrözni, ahogy a férfi szomorú fekete szemeit bámultam.
- Katsumi... legszívesebben most azonnal elmondanék neked mindent, bár nehéz lenne szavakba önteni az érzésemet és gondolataimat. De azt csak később. Most először...- hajolt vissza újra nyakamba és egy puszit nyomott a bőrömre.- Emlékszel rá mit ígértem neked, amikor először csókoltam meg a nyakadat?
- Hogy elfeledteted velem Tobirama minden érintését- idéztem fel szavait halkan.
- Igen. Most sokkal többet kapsz tőlem, mint amennyit az a férfi adott akkor. De én nem foglak bántani. Gyengéd leszek és vigyázok rád, megígérem. Ehhez azonban az is kell, hogy beleegyezz- fúrta szemeit az én feketéimbe.- Katsumi... megengeded, hogy én legyek neked az első?
- Nem akarok magam mellé soha senki mást- mondtam ki legelső gondolatomat.
Madara hozzámhajolt és megcsókolt, miközben átölelte a derekam. A pólómon keresztül kezdte simogatni a hátamat, majd lassan bevezette kezeit a fekete anyag alá és úgy kezdte cirogatni meztelen bőrömet. Nyelvével bejutást kért a számba, amit meg is adtam neki, miközben szívem vadul dobogott. Nem voltak kétségeim, tudtam, hogy át akarom adni magam neki teljesen, még azt is elfelejtettem, hogy milyen szomorú tekintettel nézett rám nemrég. Mert az egyetlen dolog, ami most sugárzott belőle, az a vágy volt.
Kezeimet lecsúsztattam felsőtestén és a pólója alá nyúlva izmos hasát kezdtem simogatni. Érintéseim bizsergés váltottak ki belőle, majd hirtelen, mint aki nem tud uralkodni saját vágyain, lekapta rólam a fekete felsőmet. Alig eszméltem fel, már a nadrágomtól is megszabadított és tetőtől talpig alaposan végigmért. Tekintete elidőzött a melleimen, majd alsó ajkát beharapva a derekamnál fogva magához húzott és vad csókot nyomott ajkaimra.
- Nagyon szexi vagy, drágám- suttogta ajkaimra, miközben kezei lennébb tévedtek és belemarkolt a fenekembe.
- Ne várass már tovább!- szóltam rá számomra is ismeretlen türelmetlenséggel.
Madara elvigyorodott, és felkapva engem az ágyra fektetett, majd fölém mászott.
- És velem mi lesz?- suttogta a fülembe, majd ajkai újra a nyakamra tévedtek.
Azonnal értettem a célzást és megszabadítottam minden ruhadarabjától. A győztesek mosolyával kapta le rólam a bugyimat és miközben mélyen a szemembe nézett, belémvezette két ujját. Egy jóleső sóhaj tört fel belőlem, mire mosolyogva kezdte el csókolgatni a nyakamat. Kezeim a hátára tévedtek és körmeim karmolásokat ejtettek rajta, amikor még egy ujjával belémhatolt. Képtelen voltam elfolytani nyögéseimet és sóhajaimat, mert a férfi rettentően jól csinálta. Amikor az élvezetek kezdtek egyre jobban elragadni, remegő kezemmel a vállába markoltam és felemeltem a tekintetét.
- Madara... nem az ujjaidtól akarok elmenni- mondtam ki egyszerűen, mire perverz mosoly kúszott ajkaira.
- Azt gondoltam- suttogta, miközben abbahagyta a kényeztetésemet.
Hozzámhajolva lágyan megcsókolt, de aztán a csókcsatánk kezdett egyre vadabbá és követelőzőbbé válni. Kezemmel Madara férfiasságát izgattam, miközben ő morgásait a csókunkba folytotta el. Aztán megelégelte a tétlenséget és figyelmeztetés nélkül belémhatolt. A fájdalmat, ami akkor belémnyilalt nemsokára felváltotta az élvezet. Már képtelen voltam elfolytani nyögéseimet, de nem is akartam. Madara a mellkasomra borulva kezdett egyre gyorsabban és gyorsabban mozogni bennem, mire körmeimet újra belemélyesztettem a hátába. Mindkét kezével megragadta a csípőmet, hogy könnyebben tudjon mozogni, miközben a számra hajolt. Folyamatos nyögéseink a csókolózás útjába álltak, míg végül csak simán egymás szájába lihegtünk, ajkainkat egymásra helyezve. Hátam ívben megfeszült, Madara pedig átkarolta a derekam és úgy húzott teljesen magához, miközben mindketten elmentünk. Lihegve borult a nyakamba, amit többször megpuszilt lágyan, közben én a hátát kezdtem simogatni.
- Nemsokára visszajövök- mászott le rólam és pillanatok alatt felöltözött.
- Hová mész?- kérdeztem meglepetten.
- El kell intéznem valamit!- kiáltotta vissza az előszobából, majd meghallottam a bejárati ajtó csapódását.
Na ez az idilli jelenet is csak eddig tartott- gondoltam magamban és én is magamra kaptam a ruháimat. A vigyort nem tudtam letörölni az arcomról, ahogy bevillantak a csak pár perce történtek. Kisétáltam a konyhába és a pultra felülve töltöttem magamnak egy pohár vízet.
- De hova a francba ment pont most?- kérdeztem halkan, miközben arcomra visszatért az aggodalom.
Nagyon rossz érzésem támadt Madarával kapcsolatban.

~Madara szemszöge~
- Ez az első, hogy egy külsős belép ide. Ez azért van, mert fontos dolgot akarok mondani neked, Hashirama- fordultam szembe a Senjuval az Uchihák kőtáblája előtt.
- Mi lenne az?- kérdezte kíváncsian.
- Végre megtaláltam az igazi álmom, amit véghez is fogok vinni. Azért hívtalak ide, hogy elbúcsúzzak tőled és végleg elvágjam a kettőnk között lévő köteléket- jelentettem ki ridegen.
- Miről beszélsz, Madara? Az álmunk ebben a faluban van, itt van minden, amire vágytunk!
- Neked talán igen, de nekem... az igazi álmom még beteljesítésre vár. Ég veled, Hashirama!- indultam el a földbe gyökerezett lábú Senju mellett, aki hitetlenül kiáltott utánam.
- És mi lesz Katsumival?- kérdezte, mire mindkét kezem ökölbe szorult.
- Ezt a döntést volt a legnehezebb meghoznom- suttogtam halkan.- Jobb lesz neki nélkülem! Amúgy sem szerepel az álmomban...
- Madara... nem ismerek rád!- kiáltott utánam, de már nem fordultam vissza.
Még hátra volt a legnehezebb és legfájdalmasabb dolog: beszélnem kellett Katsumival. Ha ez a lány nincs, már hónapokkal ezelőtt elhagytam volna a falut, de ő eddig ideláncolt. Viszont meg kellett hoznom egy fájdalmas döntést és legbelül tudom, hogy így neki is jobb lesz. Túl gyengéd lány ahhoz, hogy egy ilyen kegyetlen ember mellett élje le az életét. Ő nálam sokkal jobbat érdemel.

Amikor beléptem a házba, Katsumi a nappaliban ült, de érkezésemre azonnal felpattant. Odasétált hozzám és magához húzva megcsókolt, mire fájdalmasan hasított belém egy gondolat. Ne tedd ezt még nehezebbé, Katsumi!
- Valami baj van?- kérdezte aggódva.
- Ülj le- utasítottam, majd letérdeltem vele szemben.- Nehéz volt meghoznom ezt a döntést, főleg miattad, de tudom, hogy ez lesz a legjobb neked. Te túl jó vagy hozzám, Katsumi, túl jó vagy ahhoz, hogy velem legyél! Csak magamnak akartalak és hidd el, meghasad a szívem, ha arra gondolok, hogy nélküled éljek. De muszáj, véghez kell vinnem az álmomat. Neked pedig egy boldog életet kell élned nélkülem.
- Miről beszélsz?- kérdezte, miközben könnyei az arcát áztatták.
Nem nyúltam hozzá. Még arra se vagyok méltó, hogy letöröljem őket.
- Elhagyom Konohát. Meg se próbálj utánam jönni, ezt az útat én választottam magamnak- álltam fel és elindultam kifelé.
Alig tettem pár lépést, Katsumi szorosan átölelt hátulról.
- Mondd, hogy ez csak valami rossz vicc. Nem hagyhatsz itt Madara, szükségem van rád!
- Megleszel nélkülem is- mosolyodtam el keserűen.- Tudom, hiszen ismerlek. Erős lány vagy és boldogságot érdemelsz. Az én álmaim... merőben mások, mint amit te elképzelsz magadnak. Keress valakit, aki ugyanazt szeretné, mint te és légy boldog vele. Őszintén ezt kívánom neked, kedvesem.
Lehámoztam magamról a karjait és gyorsan eltűntem onnan. Tudtam, hogy ha még egyszer megérintem, sírva fogok összerogyni mellette. Konoha főkapujában visszanéztem a falura, ami egykor az álmom része volt. A falura, amit örömmel hoztam létre Hashiramával együtt, de az emberek azzal köszönték ezt meg, hogy kerültek engem és féltek tőlem. Felöltöttem rideg és kegyetlen álarcomat, miközben bevillant az agyamba a gyönyörű lány arca, az egyetlen és örök szerelmemé. Gyorsan távolodtam el Konohától, s közben lefolyt egy könnycsepp az arcomon.