Elsőnek figyelmen kívül hagyom a kérdését és tovább nézem, próbálok lenyugodni, mert nem akarom megijeszteni.
- Domenico? Mi történt? - kérdi újra.
- Gyere ide kérlek. - szólalok meg.
Catarine kiszáll az ágyból és elindul felém, látom ahogy végig né...
Mikor reggel felkeltem még egy kicsit lustálkodtam az ágyban majd csiga lassan kikeltem és elindultam a fürdőbe rendbe szedni magam. Mikor végeztem, kiléptem a szobámba és megálltam a gardróbom előtt, hogy valami itthoni szettet keressek. Amit hosszas keresgélés után meg is találtam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután felöltöztem elindultam le a konyhába, hogy valami reggelit készítsek mire Lexa ideér és még a tanulás előtt együnk. Mikor leértem egy cetli fogadott a hűtőn:
"Jó reggelt kicsim, Bianca-val elmentünk dolgozni, vacsira otthon vagyunk. Tiétek a ház, de semmi bulizás. A ház előtt parkol egy fekete kocsi, az a cégnél az egyik testőr, rátok figyel. Ha baj van neki szóljatok. Vigyázzatok magatokra. Szeretlek, puszi."
Miután sikeresen elolvastam az üzenetet egyből kinéztem a konyha ablakon és döbbenten tapasztaltam, hogy tényleg áll kint egy fekete kocsi. Nem törődve vele neki láttam reggelit készíteni, ami rántotta lett. Mikor kész lettem vele és éppen tányérra raktam volna, akkor kopogott Lexa. Megtöröltem a kezem majd gyors mentem ajtót nyitni. Beengedtem Lexa-t majd vissza mentem a konyhába hogy kiszedjem a rántottát.
- Gyere csajszi, csináltam reggelit. - szólok neki.
- Jövök. Tudtad, hogy egy fekete autó parkol a házzal szemben? - kérdezi.
- Igen. - mondom neki és elé csúsztatom a cetlit.
Letettem Lexa elé az egyik tányért majd még gyors csináltam két bögre kávét és neki láttunk a reggelinek. Mikor mindketten végeztünk betettem a mosogatóba a mosatlant majd elindultunk fel a szobámba. Mindketten előszedtük a tanulni valókat majd elhelyezkedtünk az ágyon és már neki is fogtunk a tanulásnak, hiszen holnap itt az első érettségi.
Domenico szemszöge:
Reggel telefon hívásra keltem fel, mire kipattantam az ágyból és már nyúltam is a telefonomért, hogy fogadjam a hívást. Ránéztem a kijelzőre és csak Adrina nevét írta ki. Esküszöm ez a lány megőrjít, nem érti meg, hogy nem fog soha megkapni és amúgy is már jegyesem van. Még jó hogy nem mondtam el neki Catarine nevét. Adrina apjával is beszéltem már, hogyha nem regulázza meg a lányát én fogom és az nem fog a kicsi lányának tetszeni. Na mindegy kinyomtam a hívást, majd felálltam az ágyból és bementem a fürdőbe rendbe hozni magam. Miután kész voltam kimentem és felvettem egy fekete farmert és egy fehér inget. Mikor kész voltam lementem a konyhába, ahol Marta már a reggelit készítette. Leültem az asztalhoz és neki láttam reggelizni. Mikor végeztem a reggelizéssel elköszöntem Marta-tól és elindultam Roberto-hogy, hogy egyeztessük hogy hogy lesz a lány kérés. Roberto azt mondja minél hamarabb meg kell ejteni. Pár perc elteltével oda is értem a házához, becsöngettem a kapu telefonon mire a vaskapu kinyílt és már hajtottam is be. Leparkoltam a ház előtt majd elindultam fel a lépcsőn, kopogtam az ajtón és megvártam, hogy valaki kinyissa az ajtót. Lucia Roberto felesége nyitott ajtót, beengedett majd egyenesen felkísért Roberto irodájába. Mikor oda értünk az irodához Lucia kopog majd egy halk 'Szabad!' hangot hallunk. Lucia lép be elsőnek mögötte pedig én. Roberto amint meglát tudja, hogy miért jöttem, leteszi a telefont és Lucia-t kiküldi, hogy hozzon nekünk italokat.
- Domenico, jó újra látni. - nyújtja a kezét.
- Téged is Roberto. - fogok vele kezet. - Tudod miért jöttem?
- Igen, persze. - ül vissza a székébe és én is helyet foglalok. - Hogy mennyire megfog utálni!?
- Catarine-re gondolsz? - nézek rá.
- Igen, rá. Egyenesen gyűlölni fog mikor rájön, hogy mit csináltam. - néz rám gondterhelten.
- Hogy gyűlölni fog e? Igen. Hogy idővel megfog e bocsátani? Igen. Megérti e valaha hogy miért tetted? Igen, meg. - nézek Roberto szemébe. - És tudod miért? Mert szeret téged.
Miután ezt közöltem Roberto-val, neki láttunk megtervezni az eljegyzést. Sajnos ha minél hamarabb biztonságban akarjuk tudni és mindenkinek megmutatni, hogy már tartozik valakihez az egyetlen alkalommal lehetséges. A szülinapján fogjuk bejelenteni a hírt, amiről ő még nem is fog tudni. Mondhatom igazán jó szülinapi ajándék lesz neki. Mikor mindent átbeszéltünk Roberto-val elköszöntem tőle és elindultam a szüleim háza felé. Mikor haza értem egy rózsaszín audi parkolt a ház előtt. Kettő választásom volt vagy a húgom van itt vagy Adrina. Ha az utóbbi nem fog jó bánásmódban részesülni. Leparkoltam az autót majd elindultam be a házba, még be se léptem az ajtón de egy barna hajkorona repült az arcomba.
- Dom!!!! - sikít a fülembe a húgom.
- Miért vagy itt? Nem suliban kéne lenned? - érdeklődöm.
- Csinálta egy kis balgaságot és hát az igazgató haza küldött. - lép el tőlem.
- Mégis mit csináltál?- rosszat sejtek.
- Lehethogyfelgyújtottamvalakihaját! - hadarja el Aria.
- Lassabban mert nem értem. - nézek rá. - Mit csináltál?
- Ahjj, lehet hogy valakinek felgyújtottam a haját. - nézi a földet.
- Mégis miért? - értetlenkedem.
- Mert bemocskolta a családunkat és tiszteletlen volt. - feleli Aria.
- Anyuék tudják már?- nézek rá.
- Állítólag az igazgató küldött nekik levelet. - néz rám Aria.
- Menj fel a szobádba és imádkozz, hogy én találjam meg a levelet. - indulok a konyha felé.
Aria felsurran a szobájába én pedig a konyhába tartok, amikor belépek a konyhába Marta már bent tevékenykedik és ahogy látom az ebédet készíti. Szét néztem a konyhában és a pulton megtaláltam a leveleket. Egyenesen oda vettem az irányt és amíg Marta nem figyel kikeresem Aria iskolás levelét, amit harmadikként meg is találok. Gyors zsebre rakom majd mintha semmi sem történt volna tovább folytatom a levelek átnézését, mire Marta is felfigyel.
- Oh, Domenico. Ezerszer elmondtam, hogy ne lopakodj a konyhába, a frászt hozod rám. - néz szúrósan Marta.
- Sajnálom. - szabadkozok.
- Szólnál mindenkinek, hogy nemsoká kész az ebéd. - néz rám.
- Persze. - elindultam fel az emeletre.
Szóltam mindenkinek, hogy nemsoká ebéd lesz, majd bevonultam a szobámba. Sajnos kénytelen vagyok addig itt lenni a régi gyerekkori szobámba, amíg a saját házamat újítják fel.
Catarine szemszöge:
Lexa-val egész nap tanultunk, még akkor is ment a tanulás mikor Angelo dugta be a fejét az ajtón.
- Sziasztok! Még mindig tanultok? - néz szét az ágyamon.
- Igen, bár szerintem mára elég volt. Hiszen holnap már vizsga van és pihenni is kéne előtte. - felelem és Lexa-ra nézek.
Lexa egyetértése ként bólintott egyet, összepakoltunk minden iskolai cuccot. Angelo társaságában lementünk a konyhába, hogy megvacsorázzunk. Bianca éppen a vacsorát tette le az asztalra majd mind a négyen helyet foglaltunk és már neki is kezdhettünk a vacsorának. Be kell valljam Bianca még nálam is jobban főz. Miután végeztünk a vacsorával Bianca felzavart azzal a címszóval, hogy tegyük el magunkat holnapra, hogy pihentek legyünk. Lexa-val így is tettünk, felmentünk a szobámba és mindketten magunkhoz vettük a pizsijeinket és fehérneműket majd bementünk a fürdőbe. Amíg én a tusolót foglaltam el, addig Lexa a kádat foglalta el. Fürdés közben a holnapi napról és az utazásról beszélgettünk. Miután végeztünk a fürdéssel, megtörölköztünk, felöltöztünk és fogat mostunk. Visszamentünk a szobámba és bevackoltuk magunkat az ágyba, majd ébresztő állítás után letettük a fejünket a párnára és már el is aludtunk.
