12.09. Vasárnap
Catarine szemszöge:
Reggel arra az érzésre kelek, hogy nagyon melegem van és hogy mozog a párnám. Mivel csak most ébredezem így még az agyam sem indult el. Lassan megmozdítom a fejem mire valami megszorítja a derekam. Megdörgölöm a kezemmel a szememet és lassan pislogok is párat. Lenézek a derekamra és döbbenten látok meg egy férfi kezet. Realizálom magamban, hogy biztos valamelyik fiú mellkasán aludtam el, de amikor rájövök, hogy a kanapén vagyok eszembe jut, hogy tegnap csak Domenico ült mellettem. Lassan felfelé nézek és a tekintetem döbbenten találkozik Domenico tekintetével.
- Jó reggelt!- szólal meg rekedten.
- Öhm...reggelt. - köszönök én is. - Hmm...basszus elzsibbadt a kezem.
- Nyugi, nekem meg a nyakam. - szólal meg Domenico.
Lassan felültem, majd letoltam magamról a plédet és felálltam. Elfelejtettem, hogy tegnap megsérült a lábam, így most ráhelyeztem a súlyt ami nem tetszett neki és el is dőltem volna, ha Domenico nem kapcsol és fog meg.
- Merre akarsz menni? - érdeklődik.
- Hát...ööö...fel a szobámba. - válaszolok.
- Rendben. Mégis hogy legyen? - gondolkozik Domenico. - Oké. Legyen úgy, hogy felviszlek, de a csajoknak kell betámogatniuk a szobába.
- Miért nem te viszel már akkor be? - érdeklődöm.
- Őszintén? - néz rám.
- Igen. - felelem.
- Mert nem akarom, hogy a nagyapád vagy a két srác levágja a nemesebbik testrészem. - válaszolja.
- Ööö...értem. - próbálok nem felnevetni.
- Ne nevess. - mosolyodik el ő is. - Na gyere, fogj szorosan.
Domenico felkapott menyasszonyi pózba és elindult velem fel az emeletre. Mikor már majdnem a szobám előtt voltunk, hirtelen Lexa lépett ki a szobájából és döbbenten nézett minket.
- Hát ti? - érdeklődik.
- Segített feljönni a lépcsőn. - mutatok a bekötözött lábamra. - De majd neked is kell segítened.
- Ööö...oké. Akkor irány a szobád. - nyitja ki a szobám ajtaját.
Lexa belép a szobámba és megvárja, hogy Domenico-val is bejöjjünk.
- Köszi. - nézek rá hálás mosollyal.
- Szívesen. - feleli. - Ha nem bánod én most elmegyek.
- Rendben. Jössz még vissza? - érdeklődöm.
- Igen, a nagyapáddal megbeszéljük, hogy hogy legyenek testőrök a szülinapodon. - válaszolja Nico. - És ha nem bánod a megbeszélés után elvinnélek valahova.
- Persze, rendben. - felelek mosolyogva. - De bárhova is megyünk neked kell cipelned.
- Nem lesz gond. - indul kifelé. - Majd még látjuk egymást.
Megvártuk amíg Domenico kilépett a szobámból és becsukta az ajtót. Lexa rám nézett majd elmosolyodott, mire én a kezembe temettem az arcomat és eldőltem az ágyamon.
- Hát csajszi, meg kell mondjam nem semmi a csávó. - feleli nevetve Lexa
- Ó fogd be. -nevetek vele én is.
आप पढ़ रहे हैं
A FŐNÖK UNOKÁJA
रोमांसElsőnek figyelmen kívül hagyom a kérdését és tovább nézem, próbálok lenyugodni, mert nem akarom megijeszteni. - Domenico? Mi történt? - kérdi újra. - Gyere ide kérlek. - szólalok meg. Catarine kiszáll az ágyból és elindul felém, látom ahogy végig né...
