1975. Október. 03
2.
A klubhelyiségbe tartottam, hogy elkészítsem a leckéimet, mikor James utolért.
-Szombat délelőtt lesz a kviddics válogatás.
-Tudom.
-Miért nem jelentkezel? Láttalak már játszani, nagyon jó vagy. Nem is értem, eddig miért nem jelentkeztél.
- Hát, sosem éreztem úgy, hogy sikerülhetne.
-Tavaly ballagott el 3 hetedéves játékosunk is. Szerintem mindenképp elkellene jönnöd, lenne esélyed.
-Még átgondolom.
A következő pillanatban James már sehol nem volt, eltűnt az egyik falikárpit mögött.
Épp az átváltoztatástan házimat írtam a klubhelyiségben, mikor egyszercsak Remus ült le mellém.
-Aria, van egy perced? - a reggeli jókedve már sehol, sápadt volt, mint általában.
-Persze, mondd csak. - letettem a tollat, ráemeltem a tekintetem.
-Szóval, Sirius még a múltkor említett valamit, hogy tudod, mikor ott voltatok a parton, és mondtad neki, és már hamarabb is jönni akartam, hogy beszéljünk, csak... - a hangja elhalkult a végére.
Sejtettem, hogy megfog keresni emiatt, hogy tudja, tudom a titkát, szóval nem ért váratlanul a dolog.
-Á, igen. Amiatt ne aggódj, senkinek nem mondtam el, és soha senkinek nem is fogom. - biztatóan rámosolyogtam.
-Köszönöm, tényleg. - annyira megkönnyebbültnek tűnt.
-Jaaj semmiség az egész. A barátom vagy Remus, és lehet, hogy nem vagyunk legjobb barátok, de sosem árulnálak el.-ez tényleg így van.
-És te, öhm, nem féltél vagy félsz tőlem most is? Elvégre egy szörnyeteg vagyok.
-Ne butáskodj, Remus. Nem félek tőled és nem vagy te szörnyeteg. Csak egy nagyszerű ember, akivel valamikor valami szörnyű dolog történt.
-Tudod, csak 5 éves voltam, mikor megharaptak. Apám a munkája közben összetűzésbe került egy vérfarkassal, az gyerekekre támadt, a tanács elé került, de nem ítélték el végül. Apám nem értett egyet a döntéssel. Aztán egyik éjjel, valaki bemászott az ablakomon és rám támadt. Majdnem megölt, de szerencsére apám idejében odaért. Elköltöztünk onnan, aztán egészen a Roxfortig nem voltak barátaim. Annyira féltem, hogy majd kiderül itt a titok és elítélnek miatta. Jamesekkel még elsőben összebarátkoztam, de nem mertem elmondani nekik, mert féltem, hogy nem birnának vagy félnének tőlem. Most már tudom, igazán nem kellett volna. Nem adták fel, és végül maguktól kiderítették, nem ítéltek el, nem féltek, hanem a barátaim maradtak, minden egyes telihold előtt, meg után meglátogattak a gyengélkedőn, volt hogy éjszaka is beszöktek.Náluk jobb barátokat keresve sem találnék. Animágiát tanultak miattam, most meg már velem is töltik a holdtöltét. Sokat köszönhetek nekik. Igazán. - hallani ezt a történetet, szívfacsaró.
-O Merlin. Remus, én annyira nagyon... Olyan kicsi voltál még. Köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem, biztosan nem könnyű beszélni róla - sírhatnékom támadt, szegény mióta szenved már.
- Tényleg nehéz róla beszélni, de kedves voltál velem, évek óta tudod, és nem árultál el. Bízom benned.
Én erre csak megöleltem. Aztán távozott, mondván, nem akarja, hogy miatta várakoztassam meg Siriust, hagy tovább tanulni.
Én pedig a figyelmemet újonnan a házira összpontosítottam.
Fél hat előtt pár perccel aztán megindultam lefele egyedül, mivel Siriust sehol sem láttam. Azt nem beszéltük meg, hogy hol találkozunk meg, ezért gondolom majd a tóparton akkor. Talár meg köpeny helyet mugliruhákba bujtam, azokat jobban szerettem. Mikor kiléptem a tölgyfaajtón, hálát adtam Merlinnek amiért vettem fel kabátot, nem volt már túl meleg.
A tó felé vettem az irányt, ahol már ott volt Ő,egy kosár társaságában, hátát egy fának vetve. Nem vette észre, hogy jövök, nagyon elgondolkodott.
-Szia.
Erre mentem felpattant.
-Nem is hallottam, hogy megjöttél- mondta, miközben lassan felém lépkedett.
Mikor hozzám ért, egyik kezét óvatosan a derekamra helyezte, a másikat az arcomra, aztán közelebb hajolt. És várt. Úgy tűnt elbizonytalanodott. Furcsa volt ezt látnia mindig magabiztos Siriustól. Más körülmények közt élveztem volna a helyzetet, de nagyon is vártam, hogy végre megcsókoljon. Kérdőn néztem rá, hogy most meg mire vár, mire azthiszem vette a lapot, mivel közelebb hajolt és ajkait az enyémekre illesztette.
Végül letelepedtünk, egymáshoz közel, a fa tövébe.
- Mi van a kosárban?
- Kértem a konyháról süteményt meg szendvicseket, gondoltam kihagyhatánk a vacsorát, és inkább ketten eszünk. Meg Jamessel szereztünk vajsört, úgy tudom szereted. - ez igaz volt, nagyon is szeretem a vajsört, így egyből a kosárra vetettem magam, és előhalásztam 2 üveget.
Sirius csak nevetve elvette amit felé nyújtottam, miközben én már nyitottam is ki az enyémet.
Elmondása szerint, állati volt, ahogy ma mágiatörin megültem a Garniant, a prof helyében ő nem 5 pontot adott volna, hanem inkább 50 - et. Elmeséltem neki, hogy mikor olyan helyen jártunk mindig minden alkalmat kihasználtam rá, egyik nyáron pedig rendszeresen jártam is. Aztán komolyabb vizekre eveztünk.
- A tegnapival kapcsolatban, csak annyit akartam, hogy nagyon jól éreztem magam veled. Még soha egy lány iránt nem éreztem ilyet, nagyon kedvellek Aria. - olyan édes.
-Én is bírlak, Sirius.
- Szeretem veled tölteni az időmet, és örülök, hogy meghallottam a múltkor a Nagyteremben amit mondtál. Szeretném ha megprobálnánk együtt, Aria. De félek, hogy a szüleim vajon mit szolnának, mert biztosan megtudnák, Regulustól, vagy valamelyil másik rokonomtól. Én pedig nem akarlak veszélynel kitenni téged. Emlékszel még tegnap miről beszéltünk nem? A családom veszélyes, az apám halálfaló.
Mikor reggel elhívott, nem épp erre számítottam, legszívesebben sírva elszaladok. Túl szép volt, hogy igaz legyen az egész. Kedvel, de nem akar velem lenni, mert félt, hát persze.
-Persze, megértem. Tudhattam volna, hogy a családod nem lenne túl boldog a kapcsolatunk miatt. De voltak még más barátnőid is, akik nem voltak aranyvérűek. Ez most miért más?
-Te is tudod, hogy más. Velük nem gondoltam komolyan, veled igen.
- És annyira komolyan gondolod, hogy inkább meg sem próbálod, mi? - a hangom megremegett a visszafolytott sírástól.
- Nem erre akartam kilyukadni, te butus. Csak arra gondoltam, hogy egy ideig titokban tarthatnánk a dolgot, persze a barátaink tudnának róla, csak egyelőre még nem szeretném ha a családom is tudna róla. Persze, csak ha neked nem gond.
- Jaj, Merlinre. Egy pillanatra én tényleg azthittem, hogy azért hívtál ide, hogy elmondd, nem lehetünk együtt. Nekem nem számít, hogy mások tudják vagy nem tudják, a lényeg, hogy veled lehetek.
Boldogan egymásra mosolyogtunk, majd magához húzott és megcsókolt. Utána pedig jó hangulatban elfogyasztottuk az ennivalókat, meg a vajsört.
Végül, mikor a takarodónak már régen vége volt, James láthatatlanná tévő köpenye alatt a kastély felé indultunk.
