1975. Szeptember 8.
James tényleg komolyan gondolta ezt a legyünk újra barátok dolgot.
Gyakorlatilag le se szál rólam mióta kibékültünk. Nagyon boldog vagyok,hogy visszakaptam a legjobb barátom, tényleg, de ha vele vagyok, el kell viselnem a Tekergőket is. Hozzájuk pedig nincs kedvem, vagyis csak az egyikükhöz.
Megint vele álmodtam. Nem akarok vele álmodni. Nem akarok tőle semmit. Csak el akarom felejteni. Elvégre barátnője van. Az a csaj akit első nap szédített és aki gyönyörű.
Most épp első órán ülök, és hallgatom a professzor monoton hangját, mikor hirtelen nyílik az ajtó, és kedvenc gondnokom, Frics jelenik meg az ajtóban.
-Az igazgató úr várja White kisasszonyt az irodába.- mi?
- Engem? Miért?
- Látogatója érkezett.- remek, vajon ki az?
- Ki?- milyen fura a hangom.
- Az édesapja.- jó, azthiszem meghalok.
- Ebben az esetben itt maradnék az órán- hangom határozottan cseng.
- Haladéktalanul meg kell jelennie az irodában. Az igazgató úr is így óhajtja.- hangjában felfedezhető az aggodalom.
-Rendben.- lassan felállok.
Az ajtóból még egyszer visszatekintek, a barátaim mind aggódva tekintenek rám, tudják,hogy ennek nem lesz jó vége. Az ilyen találkozásoknak sosincs jó vége.
Halkan sétálok az igazgató irodája felé, és gondolkozom. Eszembe jut, mikor Friccsel barátságot kötöttem. Úgy ám, büszkén jelenthetem, ha csak titokban is, de a mogorva gondok is a barátaim közé tartozik.
Hamarosan megérkezem a kőszoborhoz, elsuttogom a jelszót, és pár másodperc múlva már fent is vagyok. Bekopogok.
- Szabad.- szinte azonnal érkezik a válasz.
Lassan benyitok. Dumbledore professzor a székében ül, vele szemben apám áll.
- Jó napot, professzor úr! Szia apu- hangom semleges, remélem az is marad
-Szia Drágám, beszélnünk kell.- hát persze.
- Miről akarsz beszélni?- semmi érzelem.
- Jobb lenne ha ezt négyszemközt beszélnék meg, járok egyet.- ne hagyjon itt Dumbledore, kérem.
- Miről akarsz beszélni?- megismétlem kérdésem.
- Úgy határoztam, magammal viszlek, és ezentúl a Durmstrangban tanulsz tovább.- mivan?
- Te megbolondultál? Nem megyek veled sehova- kiabáltam.
- Elviszlek innen, ha tetszik, ha nem. Ott jobb lesz neked.- seggfej.
- NEM MEGYEK VELED SEHOVA! Ne csinálj úgy, mintha tudnád,hogy mi a jó nekem. Nem ismersz engem. Nem tudsz rólam semmit, Apu.- megpofozott.
- Fogd már be a pofádat!Azt csinálod amit mondok, az apád vagyok és ha elakarlak vinni, akkor el is viszlek. Ha továbbra is anyádék nevelnek, a végén még te is olyan romlott leszel, mint ők.- ez már sok.
Éreztem,hogy már nem bírom ki sírás nélkül.
Elrohantam hát, ki az ajtón, le a lépcsőn és csak futottam, futottam és futottam, majd hirtelen neki ütköztek valakinek. Black az, hát persze. Ki más?
- Hé minden oké?- aggódik?
- Nem.- hangom halk, nagyon halk.
Hirtelen karjaiba zárt, majd a hajamat simogatta és megnyugtató dolgokat suttogott a fülembe, egészen addig, amíg meg nem nyugodtam.
-Elmeséled mi bánt?- aprót bólintottam.
Leültünk a fal mellé és elmeséltem. Mindent.
