1975. szeptember 21
2.
Nagyon jól éreztem magam Siriussal. Csomót beszélgettünk, meg hülyültünk.
Sok új dolgot megtudtam róla. Csak a fogadás miatt aggódom. Idő kérdése,hogy megtudja,hogy szeretem, de így, talán még nehezebb dolgom lesz.
Aztán egy idő után gondoltuk visszamegyünk, éhesek voltunk, meg a többiek is már tuti vártak.
A napom amilyen jól kezdődött, olyan rosszul folytatodott.
A többiek már rég reggeliztek mire odaértünk. Sirius ment a tekergőkhöz, én pedig Lilyékhez.
Elmeséltem nekik a reggelemet, persze azt kihagytam,hogy a srácok animágusok.
Aztán meséltem a fogadásról, meghogy mennyire kiakaszt és nem akarom ezt.
-Nem értem minek egyeztél bele, ha aztán itt panaszkodsz,hogy nem akarod.
-Hogy is érthetéd, Bonnie, hisz...
-Hogy is érthetném, mi? Persze,hogy nem értem. Mostanában alig beszélünk, elvagy te a kis világodban. Kibékültél Potterrel, csomót lógsz vele meg a tekergőkkel, minket meg hagysz a francba, mintha nem is lennénk. Régebb velünk is mindent megbeszéltél, most meg semmit nem tudunk, csak Potterrel meg Lil-lel beszéled a dolgaid. Lassan már úgy érzem nem is vagyunk igazán barátok. Hogy csak megszokásból lógunk együtt, de nem is ismerünk már igazán.- auch, ez fájt.
-De.. ez nem igaz. Barátok vagyunk és ismersz, ismertek. Mindent tudtok rólam amit Lilyék.
-Te is tudod,hogy ez nem igaz. Még azt se tudjuk miért olyan kiakasztó a fogadás Siriussal.- már te is, Em?
-Azért, mert..mert...
- Na látod, erről beszélünk, még most se mondanád el. Akkor most egy ideig inkább hagyjuk egymást, amíg képes leszel bízni bennünk.-felállt,hogy elmenjen.
-Szerelmes vagyok Siriusba.- csak így egyszerűen, kimondtam.
-Miii?- 4 hang kérdezte egyszerre.
Em, Alice, Bonnie és.. és Sirius. Mi? Ó, tejóég.
Hátrafordultam, és igen, ott állt mögöttem Jamessel. Döbbenten bámult rám. Hitetlenül.
Elcsesztem, ezt nagyon elcsesztem. Könnyek marták a szemem, ezt nem szabadott volna meghallania. Sosem. De mostmár nem vonhattam vissza.
Bár tudom,hogy nem szabad elfutni a problémák elől, mégis pont azt csináltam.
Túlságosan féltem szembenézni vele, attól,hogy mit reagál majd. Felszöktem és futásnak eredtem.
Még hallottam,hogy utánam kiállt.
-Ariaa!- Sirius.
De nem néztem hátra, meg sem álltam, amíg el nem értem a Szükség szobáját, mert tudtam,hogy ott nem találhat rám.
