1975. Október. 03.
Még most is alig hiszem el, hogy tegnap tényleg megcsókoltam Siriust. Olyan hihetetlen, pár hete még nem is gondoltam volna, hogy valaha is Én fogok csókolózni Vele. Este a lányokkal sokáig fent maradtunk, nagyon érdekelte őket minden, én meg rég éreztem magam ilyen boldognak, órákon keresztül áradoztam nekik. A végére ők is nagyon feldobodtak a boldogságom miatt, szóval nagyon nehezen tudtunk csak elaludni.
Reggel kissé elaludtunk, késve indultunk meg csak reggelizni. A klubhelyiségben csak páran tartozkodtak, legtöbben már mind a nagyteremben voltak vagy elindultak az órájukra. Útközben pedig szöget ütött valami a fejemben. Tegnap ugyan csókoloztunk, és mikor elváltunk egymástól, a klubhelyiségben is, de akkor most együtt vagyunk? Vagy nem? Hogy kellene viselkednem vele?
Mire elértük a Nagytermet, úgy döntöttem, a viselkedésem a Siriusétól függ, órák után meg mindenképp beszélek vele.
A Griffendél asztalánál meg is pillanatottam, a mellette ülő Remus látott meg elsőként, és vigyorogva mondott valamit a barátjának, mire az felém kapta a fejét. Mikor találkozott a pillantásunk elmosolyodott, és intett, hogy üljünk melléjük. Én Sirius és Remus mellett foglaltam helyet, Emily meg Bonnie néhány hetedéveshez ült, Alice velem szemben foglalt helyet, mellette Lily, aki legnagyobb bánatára csak James mellett kapott helyet.
Eléggé zavarban voltam, mikor leültem, nem igazán tudtam mit is mondhatnék, inkább csak csendben enni kezdtem, bár pár falat után abba is hagytam, sosem rajongtam a reggeliért.
-Elég nyúzott vagy, Ar. Csak nem sokáig fent maradtál az éjjel? - a pillantásomat az idegesítően vigyorgó Jamesre emeltem.
- Ne fárassz már James, irritál a hangod. Tényleg keveset aludtam, mellesleg meg, nem mindenki bírja olyan jól ezt a folytonos koránkelést mint te. El nem tudom képzelni, hogy bírsz mindig ilyen kipihent lenni. - és tényleg nem tudtam, kiskorunkban sokszor már reggel 7-kor fárasztott a jelenlétével, akkor sem tudtam, hogy csinálja.
-James a koránkelés bajnoka, mikor hétvégente 7-8-kor már ébreszt ki tudnám átkozni a világból.
-Remussal ellentétben, én néha meg is teszem. - Siriusra néztem aki mosolyogva rám kacsintott.
James közben magyarázni kezdett valamit Lilynek, valószínűleg megint magát dicsőiti vagy épp randira hívta, kitudja, a lány meg elkínzott arccal fordult a mellette ülő Alice felé, aki csak nevetett rajtuk. Igazán nem értem Lilyt, James néha tényleg idegesítő, oké, majdnem mindig, de attól függetlenül még jó srác, érdemelne egy esélyt.
Sirius közben hozzám hajolt, aztán halkan megszólalt.
- Ma ráérsz órák után? Beszélnünk kellene, tudod, a tegnapiról.
-Igen, az jó lenne, szuper. Órák után még meg kell írnom az átváltoztatástan beadandót, de utána szabad vagyok.
- Jó, szerintem mondjuk lemehetnénk a tópartra vagy valahova, tudod ahol ketten lehetünk. Mondjuk fél hatig végzel?
-Gondolom igen, majd sietek vele.
Még mondani akart valamit, de Remus szólt, hogy jó lenne elindulni, nehogy elkéssünk mert a Nagyterem már eléggé kezd kiürülni. Ígyhát így heten indultunk el Bájitaltanra.
Órán sikerült hibátlanul elvégeznem a megadott bájitalt, Lumpsluck az egekig dicsért, csakúgy mint Lily meg Pitont, bár ez már megszokott volt. Ellentétben velem, akinek már rég nem készült ilyen jó bájitala, az utóbbi időkben, vagyis inkább az elmúlt 3-4 évben, mindig elrontottam valamit, ám most sikerült. Kaptam is érte 10 pontot.
Ma valahogy a többi orán is remekeltem, majdnem az összesen sikerült pontot gyűjtenem, ránk is fért, a Tekergők miatt ugyanis gyakran veszítettünk pontokat, így már most évelején eléggé levoltunk maradva.
Mágiatörin aludtam egy jót, de persze nem voltam ezzel egyedül, még a mellettem ülő Lily is elaludt, ami nagy szó, hiszen mindig megprobál figyelni, mi meg mindig tőle kérjük el a jegyzeteit.
Legendás lények gondozásán a Granian szárnyas lovakról tanultunk, szűrke színűek és nagyon gyorsak. A professzor hozott is egyet, hogy bemutassa, aki akarta meg is simogathatta, persze akadtak olyanok akik féltek tőle, igazán nem értem miért, cseppet sem volt félemetes, elsőként mentem oda hozzá, sőt, kis könyörgés után Ebshont prof. megengedte, hogy ráüljek a hátára és repüljek egy kört. Mindig is szerettem lovagolni, szóval már akkor is imádtam volna ennek minden pillanatát, ha csak a földön maradunk, de a repüles valamk elképesztő volt, ahogy olyan gyorsan száltunk az égen, odáig voltam érte. A professzor a bátorságomért, hogy felmertem ülni rá, 10 ponttal jutalmazott, továbbá szereztem még 5 pontot, mivel állítása szerint remekül megültem a lovat, mintha csak oda teremtem volna, és anélkül tudtam mit kell csinálni, hogy mondta volna.
Ezután még volt egy bűbájtan is, alig vártam, hogy vége legyen, hogy végre mehessek elkészíteni a beadandómat, hogy aztán találkozhassak Siriussal.
