Egy meleg fiú története

huszonegyedik

Megkértem Jungkookot, hogy sétáljunk egy kicsit a parton, hiába volt hideg. Összébb húztam magamon a kabátomat és megálltam egy pillanatra, hogy a tenger morajlását hallgassam. Becsuktam a szemeim és mélyeket lélegzetem a sós levegőből.

-Olyan szép vagy, Minnie! - hallottam meg a fiú hangját, mire felnyitottam pilláimat és felé fordultam. Az arcom úszott a pírben.

-Ne mondj ilyeneket, zavarba hozol! - hajtottam le a fejemet. Az állam alá nyúlt és felemelte azt, majd nyomott egy rövid csókot az ajkaimra. Szorosan megöleltem őt és a mellkasába bújtam, mert megtehettem. - Többször voltál itt, nélkülem? - kérdeztem meg végül.

-Igen, de csak mert anyáéknak ez a kedvenc partjuk. Viszont nélküled nem volt ugyanolyan ide jönni és nem is éreztem jól magam, mert minden rád emlékeztetett... - motyogta szomorúan.

-Én nem tudtam visszamenni egyik közös helyünkre sem. Egyedül anya cukrászdájába és a temetőbe járok, de mindig nagyon nehéz és sírás a vége. Eleve nagyon hiányzik anya, de veled könyebb volt ott lenni. - mondtam én is hasonló hangulatban.

-Sajnálom. Annyira sajnálom Minnie! Melletted kellett volna lennem! Tudtam, hogy milyen nehéz neked, mégsem voltam ott! Akkora egy barom vagyok! - dühödött fel saját magára. Elemeltem a fejem mellkasáról és felnéztem rá.

-Ne ostorozd magad Kookie! Mindannyian csináltunk hülyeségeket, de most már együtt vagyunk és csak ez számít! - mosolyodtam el. Többé nem akartam a múlttal foglalkozni, csakis a jelennel, ami ő volt.

-Te nem csináltál semmi rosszat, csak én és... - nem hagytam, hogy befejezze. Lábujjhegyre álltam és puszit nyomtam a szájára.

-Fogd be! - szóltam rá szórakozottan.

-Hallgattass el! - vigyorodott el ő is, majd tarkómra fogott, visszahúzta a fejemet és megcsókolt. A derekánál kapaszkodtam meg a kabátjában, mert szinte megszédültem tőle. Ezúttal viszont sokkal szenvedélyesebb volt. Megnyalta az alsó ajkamat, de nem tudtam miért, mit kellene tennem. Aztán mégegyszer megtette, amire leesett, hogy mit szeretne. Kicsit elnyitottam a számat, ő pedig egyből bevetette a nyelvét és óvatos mozdulatokkal simított végig az enyémen. Az volt az első francia csókom, szóval nem voltam a helyzet magaslatán, de Jungkook türelmes volt velem és hagyta, hogy ismerkedjek a helyzettel. Utánoztam az ő mozdulatait és én is hozzásimítottam nyelvem az övéhez. Az izgalomtól szaporábban kapkodtam a levegőt, de a csók miatt nem sikerült eleget a tüdőmbe juttatni, amivel a partnerem is így lehetett, mert mikor elváltunk egymástól, mind a ketten lihegtünk. Éreztem, hogy ég az arcom, de olyan gyér volt a fény, hogy nem látszódhatott, mégis inkább visszabújtam Kookie mellkasába. Mindig is szégyenlős voltam. Hallottam és éreztem is, hogy a fiú elkuncogta magát, de nem csúfolt ki, csak körém fonta karjait és csendben álldogáltunk tovább. Nem tudtam a vigyort letörölni az arcomról, annyira boldog voltam, úgyhogy kicsit eszelősnek éreztem magam.

-Menjünk haza, hideg van. - tanácsolta a fiú, én pedig bólintottam és elengedtem őt, de automatikusan lenyúltam a kezéért, hogy megfogjam. Úgy sétáltunk vissza a kocsihoz és beültünk, majd beindította a fűtést, hogy kicsit felmelegedjünk. Az úton csendben voltunk, de korántsem volt kínos, inkább kellemesen nyugodt. Még Jinnienek is írtam, hogy semmi baj és, hogy Jungkookkal szerelmet vallottunk egymásnak. Mivel készenlétben volt, azonnal visszaírt és szinte parancsba adta, hogy amint lehet, részletesen magyarázzak el neki mindent.

A házban sötét volt, ez már kintről is jól látszott. Eszembe jutott, hogy már reggel sem volt otthon senki és kicsit izgulni kezdtem, hogy egyedül leszek Jungkookkal az egész házban. Persze nem tartottam attól, hogy rám mászik vagy esetleg erőszakoskodna, de mégis idegesebb lettem a kelleténél, ezért muszáj volt rákérdeznem.