Szövetségesek [ BEFEJEZETT ]

Küldd a mennybe

Noah zárakat tud feltörni, démonokat és angyalokat idézni, valakit elaltatni vagy ébren tartani, mérgezni -azt jó sok féle módon -, mindent megjavít és átalakít.
És nem utolsó sorban megérzi, ha valaki boszorkány.
-Ennyi? -kérdezte Crowley csalódottan.
-Nem mondtam, hogy szuperhős vagyok. -vonta meg a vállát Noah.
-Akkor mi hasznodat vesszük?
-Biztos lesz neki való feladat is. -szólt kedvesen Aziraphale.
Crowley erre csak a fejét csóválta.
Noah vállára tettem a kezem, mire halványan elmosolyodott.
-Mikor mész fel a mennybe? -kérdeztem az angyaltól.
-Ami azt illeti, fogalmam sincs. Már egyébként is gyanakodnak rám, nem bíznak bennem, indok nélkül pedig talán be sem engednek.

Este langyos kakaót szürcsölgettem, amikor beugrott az ötlet.
Leugrottam a bárszékről, és a bárányos pizsamámban a mobilomhoz rohantam. Aziraphalet hívtam.
-Tisztelt vásárlóink, Könyvesboltunk már bezárt, a weboldalunk pedig megszűnt, reggel kilenc órától tudnak elérni minket...
Nem hallgattam végig az üzenetrögzítőt.
-Aziraphale, én vagyok! Világvége. -a jelszóra felvette a telefont.
-Lisa? -szólt bele.
-Aha. Van egy ötletem!
-Várj, itt lehallgathatnak.
Hirtelen súlytalannak éreztem magam, és láttam az előszoba tükörben, hogy össze megyek, majd egy légörvényben eltűnök.
A könyvesboltban találtam magam pár másodperccel később, az angyal gyorsan elkapott mielőtt még eleshettem volna.
-Mi a fene?....
-Úgy egyszerűbb. Csinos pizsama.
Lenéztem magamra, és a bárányokra.
Hagyjuk.
-Teát?
-Nem, igazából elég késő van, csak az ötletem.
-Ja, igen, hogyne. Ülj csak le, mondd el.
-Crowley foteljébe ültem, ami hihetetlenül kényelmes volt.
-Arra gondoltam, hogy ha lenne okod, akkor felmehetnél a mennybe.
Bólintott egyet.
-Na most, nem tudom hogy van az amikor valaki meghal, és fel kell oda jutnia, de gondolom egy angyal kísérője biztos van. Van?
Az angyal erősen gondolkodott.
-Van. A kórházban talán lesznek elhunytak, bár nem én voltam ott, amikor meghaltak, szóval nem tudom mennyire lenne érvényes...
-Emlékszel, hogy délelőtt Noah megmutatta, mit tud?
-Aha. Zárak, bűbájok, méreg...
Aziraphale döbbenten fagyott le, angyal szemeit rám szegezte amitől kissé elbizonytalanodtam.
-Nem. -mondta.
-Tudja mitcsinál, aztán majd felébreszt, ha visszatértünk. Amíg velem foglalkoznak, te ellophatod a tervet, aztán Noah felébreszt és így vissza kell kísérned.
A kabátja nem volt rajta ahogy mindig lenni szokott, nyakkendőjét levette, a mellénye kigombolva. Egy csésze volt az asztal szélén, de már rég nem gőzölgött, pedig ő csak úgy issza a teát és a kávét.
Csendben magába mélyedt, majd rám nézett.
-Még gondolkodom rajta. -mondta. -Ez nagyon veszélyes.
-A világvége is az.
-Menj aludni. -sóhajtott, én pedig már szóra nyitottam a szám, de ő csettintett, és már ott sem voltam.
Dühösen rúgtam bele az ágyam szélébe, aztán meg a lábamat szorítva átkoztam az egész univerzumot.
Ez az egyetlen tervünk. Bele kell egyeznie.

Ismét a boltban voltunk.
A csapatunk már annyira össze rázódott, -főleg Crowley és Noah- hogy már mindannyian otthonosan mozogtunk szegény Aziraphale boltjában.
A világvége össze kovácsolt minket.
A démon és Noah a hátsó polcoknál voltak, azt mondták keresnek könyvet az átmeneti megölésemre.
-Gyanúsak. -mondtam neki halkan.
-Az biztos. -bólintott.

Noahnak egyre szimpatikusabb lett a démon, és Crowleynak is a fiú. Megértették egymást, hasonlítottak egymásra.
Noah a boszorkánypereknél járt a polcon, akkor a démon megbökte a vállát.
-Psszt.
-Ha? -fordult oda hozzá.
-Mi újság a lánnyal? -húzta ördögi vigyorra a száját.
Az angyal bíztatására a boltban nem viselt napszemüveget, itt önmaga lehetett, Aziraphale szerint nem egészséges ha elfojtják a valódi énjüket.
-A lánnyal?
-Ti mindig ezt csináljátok? Fárasztó. Igen, Lisaval.
-Ja. Igen. Mi lenne vele?
-Tetszik, ugye?
Noah összezavarodott. Még magában sem tisztázta, hogy mit érez, csak azt tudta, hogy érez valamit. Tény, hogy sokszor gondol rá, szereti a hangját, és a közelében belengi a haja levendula illata. Ezeket nagyon szerette.
-Nem tudom. -mondta, mire Crowley csak bólintott egyet. A fiú megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, hogy megúszta a kínos beszélgetést, de ekkor olyan érzése támadt, mint a felismerés.
Tulajdonképpen szereti Lisat.
Még sosem találkozott olyan boszorkánnyal, akit ne akart volna megölni, most pedig mégiscsak meg kell ölnie, aztán meg feltámasztania.
Crowley arcán csak nagyobb lett a vigyor, de ezt ügyenesen elrejtette.
-Megvan! -kiáltotta aztán.

Az asztal köré gyűltek, a könyvet a közepére rakták.
-Akkor most felmegyünk? -kérdeztem.
-Nem olyan egyszerű. Meghatározott helyeken vannak átjárók. -mondta Aziraphale. -A mostani egy vidámparkban van.
-Vidámparkba megyünk. -emelte fel a kezét Crowley, Noah pedig lepacsizott vele.
-Ez nem vicces, vegyétek komolyan a dolgot! -szólt a szőke.
-Egy vidámparkban fogunk megölni valakit átmenetileg, hogy feljusson a mennybe és te ellopd a tervet. Hogy a fenébe vegyem ezt komolyan, angyal?
Crowley a vállainál fogva tartotta vele szemben fáradt barátját.
Aziraphale csak a fejét csóválta, mire én is elengedtem egy mosolyt.