Szövetségesek [ BEFEJEZETT ]

Ők

Tadfield csendesebb hely, mint amire számítottam. Nem kihalt, csak csendes.
Van pár környékbeli gyerek, inkább tizenöt éves kor alattiak, de illedelmesek, és az idősek sem azok a tipikus szobában ülő, kötögető öregek. Sokkal inkább kertészkednek, átmennek egymáshoz teázni, szappanoperát nézni, vagy megetetni az állatokat.

Két napja, hogy beköltöztem Anatema házába, így már éppen ideje volt, hogy körül nézzek egy kicsit.
Anatema Newtonnal együtt egy Mayfield-i Levendula Farmhoz közeli házat vett, elmondása szerint nyugodt környék, kevés szomszédjuk van, és a levendula egyébként is fontos a varázslatok gyakorlásában.
Leírta nekem, mely helyeket érdemes felfedeznem, és melyeket kötelező.

Keresd meg az Ők-et, Lisa
Sok mindenre válasz lehetnek

Halkan koppant a cipőm orra, amikor azt hittem, egy kőbe rúgtam bele, de jobban megnézve azt, egy könyv sarka lógott ki a gazból, ami körbe nőtte.
Vörös bársony kötése volt, arany fém szélekkel és csattal.

Anne Nutter szép és pontos próféciái

Először nem akartam hinni a szememnek. Anne Nutter Agnes Nutter iker testvére volt, aki az üldözésekkor elmenekült, mert félt beteljesíteni a sorsát. Ő is írt jóslatokat, akárcsak Agnes, de sosem ismerték el a munkáját.
Kinyitottam, és a családunk hangvételéhez hasonló előszót találtam.

Agnes már megint az én tintatartómat használja. Ezért még megátkozom.
Ezen próféciák az eljövendő világvége utáni napokra vonatkoznak.

Gyerek hangokat hallottam a távolból, és négy nagyobbacska gyerek futott felém. Becsuktam a könyvet és elraktam a táskámba.
-Találtam egyet! -kiáltotta a szőke, és mögém bújt. Már éppen hátra akartam fordulni, hogy megnézzem hova fut, amikor két kis kart láttam ahogy hátulról átkarolnak és egy kötelet vezetnek körém.
A másik három is felbukkant; egy afroamerikai, egy göndör barna hajú, egy lány, és egy kutya is volt velük.
-Elnézést hölgyem. Wensleydale, engedd el. -kért bocsánatot a göndör, barátja viselkedése miatt.
-Adam, ő boszorkány! -szólt Wensleydale, aki még mindig fogott a kötéllel.
-Ön tényleg boszorkány? -kérdezte most már a harmadik fiú is.
Nem tudtam, mit mondjak hirtelen, hiszen részben tényleg boszorkány vér folyt az ereimben.
-Nem....nem tudom, annak nézek ki?
-A tagadás csak megerősíti a gyanút. -mondta tudományosan a lány.
-Lehetséges, Pepper. -helyeselt Adam.
-Ha már úgyis itt kell lennem, nem lehetne hogy a kötelet...-kezdtem, de a szőke közbe szólt.
-Csak az égetésig.
-Oh. -böktem ki.
Azt nem kérdeztem, hogy "miért, azután hova kerülök?" mert félő volt, tovább is maradnánk a kelleténél.
-Nem lehetne elhalasztani az égetést? Van egy kis dolgom.
-Mi az?
Most mondjam el hogy amúgy tényleg boszorkány vagyok és az Ők-et keresem, akik egy zárt klub lehetnek, és a sorsom amiről még fogalmam sincs?
-Nem fontos. -sóhajtottam. -Hol égettek el? -kérdeztem beletörődve.

Kiderült, a vártnál kicsit komolyabban vették az égetést. Majdhogynem tényleg meggyújtották az ágakat amelyeket alám raktak, az egyetlen bökkenő a vizes fa volt.
Nem voltam erősen megkötözve, de meglepő volt, milyen elhivatottan játszották a boszorkány üldözést.
-Nem gyullad meg. -panaszkodott Wensleydale.
-Mondtam, hogy hozzunk gyufát. -mondta Adam.
Az erdőből gallyak recsegését hallottuk, és mind az öten oda kaptuk a fejünket. Egy nálam talán két-három évvel idősebb fiú ereszkedett le a völgybe, ahol mi voltunk.
Nevetve csóválni kezdte a fejét, amint meglátott minket.
Mikor leért, megborzolta Pepper fejét.
-Pepper, mégis mit csináltok szegény hölggyel? -kérdezte, miközben mosolyogva rám nézett.
Dús, barna haja volt, fekete szeme, és tökéletes alakja.
-Noah, fogd be! Most égetjük éppen el.
-Remélem még nem késtem el. -nevetett, és a köveket pattintgató Wensleydale-t is észre vette, de mintha meg sem lepné ez az abszurd kép. Valószínűleg majdnem mindennap ez várja.
-Anya szólt, hogy most már késő van, gyertek haza. A többieknek is biztos menniük kell már.
-De az égetés... -kezdte Pepper, Noah pedig megindult felém.
-Az most elmarad. -tárta szét a karját.
-Tudjátok mit? Én vagyok a város szuper hőse, aki a fogságba ejtett kisasszonyokat menti meg.
Kioldozta a kezemet, és a derekamnál fogva leemelt a farakásról.
Játszi könnyedséggel emelt meg, mintha pihe könnyű lennék.
-Most pedig menjünk, oké? Sötétedik.
-Én a másik irányba megyek. -tűrtem el egy tincset a fülem mögé.
-Örülök, hogy találkoztunk. -mosolygott Noah.
-Én is. -mondtam tetőtől talpig elpirulva.
A gyerekek előre szaladtak, míg Noah csak lassú léptekkel követte őket.
Hát ők lennének az Ők.