A könyv borítója

Maradni és lenni

Pillanat röppen, semmibe múlik, csupán az adottaknak marad meg egyszer, s mindenkorra, mert szívükbe zárva őrzik az érzést, a másikat. Éjszaka lévén láthatatlanul is eltűnhetett volna, a sötét légben senkinek eszébe sem jutna emlékeket hajszolni, hogy azokat alaposan elzárva tartogassa évtizedekig. Odakint a világban valóban oly' sötét éjszaka terjengett, hogy az ember fia zárt ajtók között érezte magát igazán biztonságban, és az sem zavarta, a falakon belül is ott a sötétség. Az ott van és moccanni nem tervez, csak csendesen lélegzik, élvezve, hogy karjai mindenhova eljutottak és fogva tartják a percet, az egész éjszakát. De a behúzott függönyökön át, a kulcsra zárt hálószoba ajtaján keresztül, a kellemes, finom zöld színre festett falakon be nem jutó zavaros bolyongás nyugodtsággal telt pillanatba ütközött, s feladva a küzdelmet, hogy bejusson ebbe az érintetlen birodalomba, elmúlt. A perc adta biztonság megmaradt Harrynek és Perselusnak, akik az ágyban, takarók és párnák között ölelték egymást, a külvilágot, azt a csúnya sötétséget kizárva. Perselus nem olyan rég varázsolt a plafonra absztrakt mintákat, melyek folytak, szálltak az üres, fülledt levegőben, s aranyos fényükkel bevilágította eggyé vált testüket. Mostanra kezdtek megnyugodni, gyors ütemben mozgó mellkasuk, szívük megnyugodni látszott, s szeretkezésük nyoma lassan elillant. De még bőrük egymáshoz tapadt, a szívások és hasonló piszkos nyomatok még izzottak, még mindketten érezték a kellemes együttlét hatásait, még körbe ölelte testüket a bágyadt vágyakozás.

Perselus rég érezte magát ilyen jól, ilyen elégedetten, biztos környezetben. Karjaiban tartotta Harry vékony alakját, minden szív dübbenését hallotta, érzékelte, s tudta, a fiú hasonlóan van az ő szívverésével. Hallgatta, s lassan, az ütemre hangolódva nyugodott meg, úgy volt vele, ha senki meg nem szólal, vagy mozdul, mindketten az álmok mezejére lépnek, és szeretőjük kezében kelnek majd másnap reggel. Ám az álom csalafinta ujjai csak felszínesen érintették öregedő szemét, és a fáradság is, mint egy lágy fuvallat, szinte azonnal tovaszállt. Harry csókolgatni kezdte a mellkasát, melyen eddig nyugodtan, pihegve feküdt, és csintalan kezei is járt utakra tértek. Perselus felmorrant, jelezve a fiatal Potternek, de ő nem figyelt rá, füle botját sem mozdította, csak tovább díszítette a férfi mellkasát nyálas csókjaival.

Nem is olyan rég lépett kapcsolatuk erre a szintre, talán két-három hete, amikor Harry látogatóba volt nála. Addigra minden kezdett helyre jönni, ha nem is naponta, de a héten öt alkalommal legalább járt nála a fiú. A csókok, hosszúak, rövidek is kezdtek egyre megszokotabbá válni, már nem zavartatták magukat. Amikor valamelyiküknek eszébe jutott, odahajolt és megcsókolta a másikat, átölelte, érintette. Egy ilyen délutánon volt, hogy Harry búcsú csókot szándékozott adni, de annyira magukba feledkeztek, hogy csak arra észleltek fel, Perselus hálószobájában vannak, és a ruha nagy részétől már megváltak. És igaz a férfi, amikor észbe kapott alaposan kikérdezte a fiút, és óckodott is egy kicsit, de végül vágyuk egybe forrt. Harry tisztán emlékszik, mennyire vigyázott rá a férfi, és habár azóta elengedték magukat egy kicsit, és már nem olyan óvatosak, de az a biztonság érzett megmaradt bennük. Ott van a másik, öleli és csókolja, semmi bajuk nem lehet, óvják egymást és növekvő érzelemmel érintik a másikat.

Akárcsak most, amikor Harry olyan lágyan, finoman végighúzta ujjait Perselus belső combján, hogy a férfinek levegőért kellett kapnia a hirtelen érzelem hullám miatt, ami átment rajta, és egy határozott mozdulattal elkapta a fiú kezét. Harry összevont szemöldökkel felnézett rá, de ő csak lehunyt szemekkel simított végig szeretője hátán és érte el, hogy az megint nyugodtan elterüljön őrajta. Azonban nem telt sok időbe, Potter újra mocorogni kezdett, és most a férfi kulcscsontját vette ostrom alá, és már kevésbé oly' érzékien, mint az előtt. Perselus újra morogva adta a másik tudtára, hogy ne, ne csináljon semmit, csak élvezze a pillanatot, a kellemes derengést felettük, azt, ahogy bőrük egymáshoz ér, a másik jelenlétét. Harry mindazonáltal tovább nyammogott Piton egyik kulcscsontján.