Az én történetem (Eldarya ff.)

Az új gárda tag és a szerelmi dráma kezdete

Futottam Miiko után de ő azt jelezte, hogy várjam meg a sok ajtós terembe, mivel Miikonak nem akartam ellenszegülni és alapból is erre hoznák el így tök mindegy volt.
-Szervusz szemetes zsák! -jelent meg a hátam mögött Marco.
-Pukkadj meg! -szidtam le illedelmesen.
-Kire vársz? -hagyta figyelmen kívül a vissza szólásom.
-A pavilonnál fogtak egy embert és arra várok. Te itt? -néztem hátra ő rá támaszkodott a vállamra és úgy válaszolt.
-Passz de el akarnak vinni!
-Mi? Miért? -fordultam meg.
-Máshol van rám szükség! -rántotta meg a vállát.
-És mikor mész?
-Ma este! -nekem csak ki kerekedett a szemem.
-Mikor ohajtottál volna nekem szólni?
-Ahm ma... Mert ma már nem tarthatsz vissza hidd el jobb lesz így... Megyek csomagolni! -ölelt át, egy nagyot sohajtva néztem ahogy távolodik.
-ÁLLANDÓAN EMBEREK POTYOGNAK AZ ÉGBŐL! -hallottam még Nevra hangját. -EZ RÁM ESETT! -ezen nem tudtam nem nevetni a vámpír felém nézett és oda jött hozzám.
-Azt hittem örülsz neki ha valaki rád esik! -kuncogtam.
-Ha belém esik talán és ha úgy esik rám, hogy fel vagyok rá készülve! -tette keresztbe a kezét.
-Az ember? -néztem Nevrára.
-Mindjárt itt van. Miiko börtönbe akarja vetetni!
-És mi a neve?
-Nem tudom. Miiko alig hagyta szóhoz jutni... Várj ott jön! -mutatott a lány felé nekem meg ki kerekedett a szemem ahogy a pár méterre lévő lánynak is, ki tépte Miiko szorításából magát és elkezdett felém futni én meg felé. -Laraaa! -sikitotottam.
-Yunooo! -sikitototta ő is és úgy egymásnak estünk, hogy a földre estünk és öleltük egymást közben ide-oda gurultunk mint valami idióta. Kábé tíz perce csináltuk ezt és úgyis álltunk fel, hogy egymást öleltük.
-Szerintem ismerik egymást! -ment oda Chrome Miiko mellé.
-Szent orákulum! Najó... Ki vagy? -jött oda hozzánk Miiko.
-A nevem Laura Sparky de hívj csak Larának mert utálom a nevem! -mosolygott Miikora aki rám nézett.
-Maradhat! -sohajtott és Ezarel felé fordult és a tesztet kérte a fiú el vonult Larát maga után hívta. -Ő ki? -jött oda hozzám Miiko.
-Egy barátom! -mosolyogtam rá. -A legjobb barátom!
-Aha... Van egy potya szobánk és egy készül melyiket kéred?
-Ami készül... Mert az gondolom alapból nekem készült nem?
-De! Jó akkor Laráé a potya szoba!
-Könnyen le cseréltél! -jött oda hozzám Chrome.
-Tudod, hogy téged soha! -simogattam meg a buksiát.
-Ember.... földi vámpír... -jött oda Nevra.
-He? -néztem rá.
-Vámpír illata van a csajnak! Nem érezted? -nézett rám és a nyakamba tette a kezét.
-Nem nem azt figyeltem.
-Pedig jobbak az érzek szerveid is mert a saját fajodba vagy! -nézett le rám. -De akkor szerintem az én gárdámba fog kerülni! -mosolygott.
-1. miért? 2. Lesz még egy csaj akire rá mászhatsz vagy mi?
-1. Mert a legtöbb vámpír az hozzám kerül. 2. Nem, nekem van egy csaj aki nekem kell.
-Mi? Neked? -néztem vele szembe. -Képes vagy egy lányt szeretni?
-Haha nagyon vicces!
-Gyertek kész a bájital! -kiáltott ki Ezarel. Egy kis idő múlva mindenki benn volt a laborban.
-Mi ez a cucc? Yuno fájni fog? -nézett rám Lara.
-Ki deríti, hogy ember vagy-e és nem nem fáj! -Ezarel oda sétált és rá öntötte a lötyit és egyből lilán égett.
-Király! -nézete a tenyerét Lara. Mikor vége lett vigyorogva nézett rám és meg láttam éles szemfogait és én is mosolyogtam.
-Vámpír! -jelentette ki Eza és oda jött mellém. -Deszka? -nézett rám.
-Kék fürtös?
-Kabbe! -nézett rám. Ezen csak nagyot nevettem és a többiek is.
-Kero! -nézett Miiko a fiúra. -Kérlek a gárda tesztet, a familiáris teszt nem kell... Majd egyszer lesz neki!
-Rendben! -Kero intett Lara felé aki követte őt. Én meg el indultam Nevra szobájába ahogy be értem a két kutya le támadott és elkezdtek nyalogatni.
-Mi a franc! -jött be Nevra is. -Shaitan nekem bezzeg nem csinálod! -ült le a kanapéra de Leyla oda ment hozzá és elkezdte nyalogatni. Csak most vettem észre... Felnőtt... -Könnyű lesz őket megkülönböztetni neki van a fején sárga csík! -mutatott Leylára.
-Aham... -ültem le mellé. Rám nézett és megfogta a szarvam amit nem értettem miért tette de zavarba hozott... -N-Nevra... -le rakta Leylát.
-Fordulj meg! -mosolygott rám.
-M-Mert?
-Csak csináld! -meg fordultam és ki bontotta a hajam. -Be fonhatom?
-Ahm... Igen de te tudsz fonni?
-Aham! -kezdte el fonni a hajam. -Csak Karennek nem vádliig erő haja van... -ahogy fonta tök értelmetlen dolgokról beszéltünk egy olyan 10 perc után kész lett én pedig vissza fordultam de arra nem készültem fel, hogy közel lesz az arca. Nagyokat pislogtunk de egyikünk se mozdult... Egy kis idő után Nevra el kezdett felém hajolni... Hirtelen az idő le lassult és bele gondoltam mit fog tenni... Meg akar csókolni... Meg dermettem és nem tudtam mit csinálni... Nevra csak egyre és egyre közelebb jött azt hittem valaki be jön de nem... Senki... A szoba csendes volt... Én hirtelen Nevra szájára raktam a kezem pedig csak milliméterek választották el ajkainkat. Fel álltam és ott hagytam őt és a zene kertjéhez siettem. Le ültem a vízhez és sírtam...
~Hogy lehetek ennyire hülye?! Életed szereleme akart meg csókolni! De én mégis!... De nem akarok a játékszere lenni... Nem akarok neki egy alkalom lenni, nem hagyom, hogy egy legyek a sok közül... -a könnyeim el eredtek és a gondolatok tovább pörögtek bennem. ~Én akarok lenni neki az utolsó... Akit nem dob el... De egy szoknya vadász vámpírról beszélünk nem? -egyre jobban sírtam és sírtam. -Hogyan szerethettem bele?! -mondtam ki hangosanabban.
-Y-Yuno? -hallottam meg Chrome hangját. -J-jól vagy? -fogta meg a hátam de én csak meg ráztam a fejem.
-Hogy szerethettem bele? -néztem fel Chrome-ra könnyes szemekkel ő le ült mellém és át ölelt.
-Mit tett?
-Meg akart csókolni... De én nem akarok a játékszere lenni... Egy alkalom lenni.. -hüppögtem a nyakába és ismét sírni kezdtem.
-Ide hívom Karennt jó? -bologattam és itt hagyott egy pár perc múlva ide jött a vámpír lány Chrome meg le ült a padra.
-A fél eszű bátyám! Beszéljek vele?
-Ne... -néztem fel rá.
-Haaj te gyere ide! -ölelt magához én pedig vissza öleltem. -Aludhatsz ma nálam... Ha akarsz! -bologattam. -Rendben, van nálam ruha tudok adni! Nekem mennem kell mert én felügyelem a nagy kaput... -engedett el az ölelésből.
-Jó! -néztem rá.
-Chrome jössz?
-Aha! -állt fel ő is és elmentek le töröltem a könnyeimet és hátra feküdtem... Nem tudom mennyi idő után egy árnyék vetült rám ki nyitottam a szemem és Lara volt az.
-Jó reggelt! -mosolygott rám.
-Nem aludtam! Egyébként melyik gárdában van vagy?
-Árnyék! Te?
-Árnyék! -mosolyogtam rá... De az a mosoly nagyon hamis volt csak túl jól játszottam...
-Szuper! -ölelt át.
-Képzeld szobám is van! Itt minden annyira Wow!
-Igen tudom! A Föld nem ilyen...
-Hát nem...
-De nekem mennem kell mert örködöm! -hazudtam ki akartam menni innen...
-Oh... Oké! -ölelt magához. Elindultam a kapu felé és láttam, hogy Karennék ott voltak... A pavilonhoz mentem és az ottani falra másztam fel. ~Francba, hogy nem tudok repülni! -néztem hátra a szárnyaimra... Küszködve fel értem és le ugrottam... Kinn voltam... Nagy ívben ki kerültem a kaput és az erdő felé mentem. Egy nagy kiszáradt fát találtam amit elkezdtem ütni már-már annyira, hogy vérzett tőle az öklöm. De nem tartott vissza csak ütöttem és ütöttem. -Hogy... Lehetek... Ennyire... Hülye?! -minden szó előtt ütöttem a fát egyre erősebben... Mikor észre vettem, hogy a fa tiszta vér abba hagytam... Rá néztem a kezemre és tiszta vér volt az is... Szerencsére a ruhám nem lett olyan... Elindultam a víz esés felé és mikor oda értem le mostam a kezem csípte egy kicsit de nem érdekelt. Ki emeltem a kezem a vízből és láttam, hogy az öklöm totál sebes... -Tök jó... -sohajtottam és le ültem a fűbe és gondolkodtam és a képességeimet probálgattam. De egy pár óra múlva úgy döntöttem, hogy vissza megyek kopogtam az ajtón és egyből be is engedtek... Szerencsére már csak katonák voltak itt...
-Yuno! Téged kerestelek! -jött oda hozzám a bátyám.
-Leiftan?
-Miiko hivat! -meg fogta az alkarom és húzott maga után. Mikor be értünk a hátam mögé raktam a kezem... És megláttam Nevrát... Nem törődve vele Miikora néztem.
-Igen?
-A szobád holnapra kész! -mosolygott rám.
-Szuper! -mentem ki és gyorsan előre raktam a kezem... Ahogy ki mentem Karenn karon fogott és be vitt a szobájába.
-EZ ITT MI!? -mutatott a sebre a kezemen.
-Egy kéz?
-Yuno! Mit csináltál?! -nézett rám aggódoan.
-Szét vertem egy élettelen fát... -hajtottam le a fejem.
-HOGY MI?! -akadt ki. -Bassza meg Yuno! Meg ölöm a bátyám! Aztán meg téged! -csapott az ágyra. Fel állt és a szekrényéhez ment. -Nesze! -dobott felém kesztyűket. -Rejtsd el azokat! -utasított. Fel vettem a kesztyűt és Karenn elé álltam. -Még egyszer ne... Jó? -ölelt át.
-Hogyan láttad meg?
-A kristály terem előtt mentem el és neked hátul volt a kezed... -le ültünk a kanapéra és tovább beszélgettünk. De az ajtó ki nyitotdott és Nevra lépett be.
-Csak annyit szeretnék, hogy a kristály terembe gyertek... A kristály ragyog... -rám nézett és fel álltunk és be rohantunk a terembe. Rá raktam a kezem a kristályra és meg jelent anyám.
-Össze kell szednetek a kristály darabokat.... Egyre jobban gyengülők.. -kezdett bele. -És ha végleg le gyengülök akkor a kristály megszűnik létezni... -mindenki itt volt aki számított és ijedt fejet vágtunk. -Miiko... El kell vinned Huang Huahoz a lányomat.. Persze kisérővel... Meg kell tanulnia az erejét használni és repülni... És ezeket itt nem tudja! Számíthatok rád? -nézett a Kitsunere.
-Természetesen! -válaszolt.
-És az apjuk... -hirtelen ki kerekedett a szemem. -Leiftan... Azért... Ahm.... Hold gyermeke mert az apja is az... Egyszer ide fog jönni de ne öljétek meg... Hanem vigyétek börtönbe...
-Rendben! -mondta most Jamon. Anya szét tárta karjait és én és Leiftan meg öleltük aztán eltűnt...
-Hallottátok! Mindenki készüljön! Yuno! Szedd össze a ruháid és Nevra megy veled! -hirtelen el állt a lélegzetem és lefagytam.
-Jó! -jelentettem ki is és össze szettem a mondhatni már nem véres szobámból a ruhákat még mindig félve jöttem be ezért siettem... De rettenetesen féltem, hogy mi lesz... Nem akartam Nevrával menni...