Az én történetem (Eldarya ff.)

Egy kis rövid küldetés

-Yuno! Yuno! -keltett fel Nevra ám én éppen a mellkasán feküdtem amint észre vettem fel ugrottam az ágyból. -Végre! -kelt fel. -Fordulj! -állt fel és oda ment a ruháihoz. Tudtam mire céloz így megfordultam. -Oké kész! -szólalt meg pár perc múlva. -Ott a ruhád! -mutatott a kanapéra. -Én a kristály terembe várlak! -ment ki az ajtón. Gyorsan fel vettem a ruháim és bele bújtam a csizmámba és meg néztem a ruhám a tükörbe.

~Nem is olyan rossz... -gondoltam magamban majd el indultam a kristály terem felé. Mikor be értem meg álltam Nevra és Chrome között.
-Áh végre itt vagy Yuno! -nézett rám Miiko én meg töröltem a szemem.
-Jó reggelt. -nézett rám Chrome.
-Ühüm... Neked is... Azt hiszem! -néztem rá fáradtan.
-Ha az vigasztal akkor a hajón tudsz majd aludni. -nevetett fel Miiko az arcomon.
-Ühüm. -bologattam. Miiko el kezdett magyarázni valamit de semmit nem értettem inkább arra figyeltem, hogy ne aludjak el.
-Akkor mehettek! -hallottam meg az utolsó mondatot. ~Szuper semmit nem tudok... -sohajtottam. Chrome meg fogta a kezem és magával húzott, bár jobb is mert ha nem teszi ott álltam volna még egy ideig. Lassan oda értünk a kikötőhőz és Chrome be vitt egy szobába ahol volt ágy... Matrac nélkül...
-Áááh! -néztem csalódottan Chrome-ra.
-Vagy ez vagy a föld. -rántotta meg a vállát.
-Inkább nem alszok... Elindultunk már? -ásítottam a mondat végére egy nagyot.
-Még nem!
-Szuper! -mentem ki. Le jöttem a hajóról és bele mártottam a kezem a hideg vízbe és meg mostam az arcom mikor úgy éreztem, hogy valamennyire hatott vissza sétáltam a hajóra.
-Jobban vagy? -jött oda hozzám Nevra.
-Aham! -mosolyogtam rá.
-Akkor indulás! -kiáltotta és elindították a hajót.
-Irány Detrom-sziget! -kiáltott Chrome is.
-Biztos! -ültem le a földre, Nevra le ültem velem szembe, Chrome meg mellém. -És most? -néztem a két fiúra.
-Most? Várunk! -mosolygott Nevra.
-Mennyi időt? -vágtam fájdalmas arcot.
-2 óra! -jelentette ki.
-HOGY MENNYI?! -akartam ki. Nevra nem csinált semmit csak le feküdt az ölelembe, idegesen néztem fel Chrome-ra aki csak meg rántotta a vállát és elment enni.
-Nevra...
-Ahh! -szakított félbe. -Maradj csendben! -megforgattam a szemem és neki dőltem a hajó oldalának vagy minek... Egy kis idő múlva éreztem ahogy Nevra egyre ritkábban veszi a levegőt és szuszog.
-Ez most tényleg be aludt az ölelembe? -kérdeztem magamnak. Mivel nem tudtam mit csinálni és nem akartam fel kelteni így hagytam, hogy aludjon. Hátra döntöttem a fejem és le hunytam a szemem egy kis idő múlva fejet éreztem a vállamon... Chrome...
-Kényelmes vagy!
-Kösz? -nem néztem rá tovább is be volt csukva a szemem majd szépen el vitt magával az álom világ.

Egy pár óra múlva ébredtem fel... Nevra már nem volt az ölembe de én már el voltam dőlve és az oldalamon meg Chrome aludt. -Hogy az Istenbe lehet ez neki kényelmes? -sugtam magam elé és át öleltem a szárnyammal hátha fázik ő csak feljebb húzta magára mintha takaró lett volna.
-Látom felébredtél! -jött oda hozzám Nevra.
-Aham... De te mióta? -néztem fel rá.
-Mikor el döltél mert Chrome nagyot ütközött neked egy nagy hullám miatt... Kábé 10 perc és ott vagyunk! És én fél órája vagyok fenn! -mosolygott rám.
-Ahaa...
-Fél kéne ébreszteni! -biccentett Chrome fele.
-Lehetséges! -ültem fel lassan Chrome meg elkezdett nyöszögni. -Kelj fel lassan ott vagyunk! -vettem le a fejét a vállamról.
-Jó, jó! Addig menj... Csak hagyj fel ébredni! -nézett rám. Én fel keltem és a hajó elejére mentem onnan figyelve a vizet.
-Oda megyünk! -mutatott Nevra egy szigetre.
-Észre se vettem, hogy itt vagy! -néztem Nevrára majd vissza a tengerre. -Szerinted lesz alkalmam itt úszni?
-Nem tudom. Talán ha végeztünk a küldetéssel...
-Ezzel csak egy gond van nem hoztatok fürdő ruhát! -mosolyogtam Nevrára és mellém kullogott Chrome.
-Miért te igen? -emelte fel egyik szemöldökét Nevra.
-Nem de én át tudok változni sellővé! -öltöttem ki rá a nyelvem.
-Az ott az a sziget? -mutatott egyszre Chrome.
-Ig...
-Igen az! -szakított félbe Nevra.
-Te mocsok! -néztem a vámpírra ő pedig szó nélkül elment. -De most mi ez már?!
-Hagyjad.... Szegényke néha hülye! -nézett rám Chrome.
-Néha? -kérdeztem vissza.
-Mindig... De így szeretjük! -mosolygott rám. Egy pár perc múlva ki kötöttünk és le szálltunk a hajóról. -Át kéne változz itt nem szeretik a vámpírokat! -nézett rám Chrome.
-De... Nevra? Ő is vámpír!
-Igen de őt ismerik téged nem.
-Jó! -ejtettem ki és elf lettem. -De a szárnyaimat nem tudom el tüntetni!
-Elfet is ritkán látni feketében! -jött oda hozzám Nevra.
-Jó most tök mindegy! -csaptam a combomra.
-Akkor gyertek! -ment előre Nevra mi pedig követtük... Ahogy egyre beljebb mentünk annál szebb volt minden, némelyik növény még világított is. Egy kis sétálás után be értünk egy kisebb faluba ahol mindenkin maszk volt.
-Ahm... Nevra... -szóltunk egyszerre Chrome-mal.
-Hm? -nézett ránk.
-Hoztunk maszkot? -kérdeztem neki meg ki kerekedtek a szemei.
-Francba! -csapott a homlokára. -Szorítsátok rá valamiteket a orrotok és a szátok elé! -utasított minket és felhúzta a sálját, én előre húztam a kapucnimat és azzal Chrome pedig felsőjének a pamut részét... Vagy mi az... Így mentünk tovább a megbízót keresve. Egy kis bolyongás után meg találtuk amíg Nevra beszélt vele addig mi kaptunk maszkokat amit mindannyian gyorsan fel vettünk és be mentünk a szállásra amit mondtak.
-Szuper három ágy! -kiáltott fel Chrome és bele ugrott az egyikbe és le vette a maszkot.
-Maradjatok itt kiderítem mikor van a legtöbb gáz! Akkor kell mennünk mert úgy könnyebben meg találjuk! -ment ki Nevra.
-Tényleg elf? -nézett rám Chrome.
-Ahj akkor nesze! -változtam át vérfarkassá Chrome-nak hatalmas lett a mosolya.
-TÖKÉLETES! -tapsikolt és közben mosolygott. Ezen én csak nagyot nevettem. Épp Nevra nyitott be mikor mi már a földön fekve nevettünk igazából már mi is azon nevettünk, hogy nem bírunk le állni a nevetéssel, a vámpír csak magyar nyílt szemekkel nézett ránk majd le feküdt az egyik ágyra. Egy öt perc múlva már mi is képesek voltunk le nyugodni.
-Tehát most, hogy befejeztétek a nevetést elmondhatom, hogy mikor indulunk?
-Igen! -feleltük egyszerre Chrome-mal.
-Este meg reggel! Tehát ha nem járunk sikerrel holnap reggel akkor majd este is megyünk! Ma csak pihenjünk benn és fel hívták a figyelmünket arra, hogy csak maszkban menjünk ki és ha eltörne a maszkunk akkor itt van nem messze egy árus ahol igazából ingyen vannak! -fejezte be.
-Rendben! -mondtuk egyszerre.
-És mit fogunk csinálni még csak dél előtt van! -néztem Nevrára és le ültem vele szembe az ágyra Chrome meg mellém.
-Nem tudom én el megyek valahova! -állt fel Nevra és fel vette a maszkot.
-Jó csajozást! -mondtam neki nevetve de valamiért a szó szíven ütött... Nem tudtam miért....
-Köszi! -ment ki nevetve.
-Neked tetszik Nevra? -nézett rám Chrome.
-Mi? Nem! -vágtam rá egyből.
-Aha persze... -nézett rám mosolyogva.
-De tényleg!
-Ez tudod ki hiszi el! A vak is látja!
-T-tényeg? -néztem ijedten barátomra.
-Persze de ne aggódj nem mondom el neki!
-Köszönöm! -öleltem át ő pedig viszonozta.
-De nem rossz, hogy látod őket más lánnyal?
-Nem szoktam... Csak viccelödök vele! -ezután el kezdtünk beszélgetni és mutattam neki pár Földi játékot és ezzel ment el az egész nap végül Nevra is vissza jött este hat óra felé és ő is csatlakozott hozzánk. Este tíz óra felé indultunk el.

-Hol kezdjük? -néztem a gárda vezéremre.
-Az erdőbe! Azt mondták, hogy onnan jön a méreg! -nézett ránk. Elindultunk az erdőbe de onnan egy nagyon ijesztő hang akaratlanul is Nevra karjához simultam és nem mertem elengedni. -Tudtam, hogy csábító vagyok de, hogy ennyire! -nevetett fel de én akkor se mertem elengedni a kezét, ő levette magáról és össze kulcsota az ujjainkat. Pir lepte el az arcomat de szerencsére a sötéttől nem lehetett látni a másik szabad kezemmel pedig Chrome-t fogtam meg.
-Az ott mi? -mutattam egy világító fa felé.
-Nem tudom de ennek itt nem kéne világítani... -erősebben szorította meg a kezem. -Vigyázzatok nem tudom mi lehet ott!
-Rendben... -mentünk előre és egy nő ült a fa tövében ahogy a nő fogta a fát a fa világított és körülötte a fű is.
-Te meg ki vagy? -ment közelebb Nevra de vissza húztam.
-Én... Én... Én..
-Értem nem tud beszélni! -sohajtott Chrome.
-Te okozod a mérget? -kérdeztem rá.
-Én.. Én... Igen...
-És tudod mi az ellenszer?
-Igen... tudom...
-És mi? -kérdezett most Nevra de neki nem válaszolt.
-És mi lenne az? -kérdeztem meg most én.
-Sárkány lehete... -válaszolt Nevra meg be vágta a durcit.
-Az nekünk van! Azzal téged is meg tudunk gyógyítani és a lakosokat?
-Igen... De... Akkor sok... Kell.. -nézett rám és fel állt és a fa elvesztette a fénylő képességét és közelebb jött egy lépést. -Segítesz... Nekem?...
-Hát persze! Nem foglak cserben hagyni! Esküszöm, hogy holnap reggel haza megyünk és le küldünk néhány alkémistát és ők meggyogyítanak! -mosolyogtam rá.
-Rendben.. De... Ugye nem... Fognak bántani?... -nézett rám a szemei semmi érzelmet nem tükröztek.
-Nem! -engedtem el Nevra és Chrome kezét. -Ha hozzád érek akkor baj lesz?
-Nem... Neked nem... De ha jönnek... Le... Akkor hozzanak... Árán port... És kenjék be... A kezüket... Akkor nekik... Nem esik bantodásuk....
-Rendben! -oda mentem hozzá és át öleltem. -Akkor holnap délután jönnek jó?
-Jó... -elengedtem. -Vissza megyek... Sz erdő... Méllyére... És akkor senkinek... Nem esik baja... -hagyott itt minket.
-Wow... -szólalt meg Chrome.
-Erre én sem voltam felkészülve! -pislogott nagyokat Nevra.
-Menjünk vissza a szállásra! Holnap reggel indulunk! -néztem a társaimra.
-Bocsánat Yuno de én vagyok a vezér! -mosolygott rám Nevra.
-Én meg az Orákulum lánya! -mosolyogtam rá.
-Oké holnap megyünk! -egyezett bele Chrome meg csak nevetett, én csak elmosolyodtam majd meg hallottam valamit a bokorban zörögni egyből Nevrához simultam. -Orákulum lánya... Hm?
-Azt nem mondtam, hogy bátor vagyok! -csattantam fel. -Najó menjünk! -fogtam meg Chrome és Nevra kezét. Mikor be értünk a házba le dobtam magamról a maszkot és a csizmám és a ágyba vetettem magam. -Jó éjt! -tudtam le ennyivel és be takartam magam és elaludtam.

Másnap ismét korán keltünk mert persze a hajónak reggel kell indulnia nem ér rá délután nem persze, hogy nem kedves Miiko nem bír várni!

Két óra hajózás után vissza tértünk HQ-ba és jelentést adtunk aztán meg mondtuk Miikonak, hogy mik kellenek és az Abszintosok ezen kezdtek el dolgozni.
Szegény Ezarel nem tudott nyugodni...

Pár nap múlva minden rendeződött és jelentést kaptunk, hogy már nincs méreg a levegőbe ezen nem tudtam nem elmosolyodni.

Minden tök nyugisan ment, ismét a mi gárdánk nyert, mint majdnem mindig... Éppen Miikoval beszélgettem.

-Tehát... Az ember világ másabb mint ez a világ? -nézett rám Miiko.
-Igen sokkal! -mosolyogtam rá.
-És akkor gondolom veszélyes is nem?
-De... -folytattam volna de valaki be rohant a terembe.
-Egy embert fogunk el a pavilonnál! -hadarta le, Miikonak és nekem ki kerekedett a szeme és a férfi után indultunk....