Az én történetem (Eldarya ff.)

A csata előkészületek

Az egész HQ nyüzsgött, mindenki a csatával volt elfoglalva. Mindenki tudta, hogy jön de azt senki nem tudta, hogy ilyen hamar. Cromet és Karennt küldték ki egy gyors meg figyelésre ám nem kellett egy hónap de már vissza is jöttek mi szerint gyorsan halad a ellenfél készülödése így már egy hónap múlva már akár itt is lehetnek.

Miiko elrendelte, hogy az összes lakó menjen a Feng-huangokhoz, ami rengeteg hajóba került és rengeteg helybe a Főnixeknek de szerencsére el vállalták, ez az egész hat napba telt és minimum hét hajóba.
Egy jó idő után már csak azok maradtak itt akik harcolnak, semmi harcképtelen nő, és a városban egy tizenöt év alatti gyerek se -kivéve Chrome mert ő minden féle képpen akart maradni-, a HQ már be volt biztosítva, nehezen lehetett be törni, a hangulat feszült volt sokan féltek, ám ezt próbálták titkolni de mindenki tudta, hogy ez sajnos ezzel jár.... Hisz most az élet a tét és a falu.

Az apámat elengedték de csak azzal a feltétellel, hogy harcol a csatában a mi felünkön, amibe ő bele is egyezett... Én és Leiftan pedig kissé kerültük őt bár nem mintha annyi időnk lett volna most ezzel foglalkozni főleg, hogy Miikon láttam, hogy még van valami amit el akar mondani ám ez nem volt olyan mint a többi hír... Ám ezzel várunk a csata után.

****

A szobából sétáltam ki és mentem át Nevraéba aki éppen a szemfedőjével szenvedett a tükörrel szembe.

-Várj hadd segítsek... - mentem oda Nevra mellé ő pedig felém fordult... És a sebet végre láthattam közelről is... - Nem értem miért takargatod, tény igen nem néz ki szépen de szinte mindenkin vannak sebek és ez nem szegény. - igazítottam meg és adtam egy puszit az arcára.
-Köszönöm! - mosolyodott el.
-Semmiség! - fordultam meg és ki mentem a szobából és akkor jutott eszembe, hogy a familiárisomat el kéne küldeni valami jó messzi helyre, hogy napokba vagy akár hetekbe teljen míg vissza jön, hogy semmi felé képpen ne essen baja.

-Leyla? - nyitottam be a szobába és az ágyon lévő kis állat egyből fel figyelt a nevére. El küldtem őt annyira messzire amennyire csak tudtam... Hiába, hogy már felnőtt akkor sem szeretném kockáztatni a jó létét.

-Yuno? Benn vagy? - kopogott Nevra mire én kiáltottam egy "igen" - t és Nevra be jött és akkor láttam, hogy a szemfedő nincs rajta ezen pedig csak el mosolyodtam.
-Meggyőző volt a beszédem? - sétáltam elé.
-Mostanában sokat gondolkodtam, hogy lehet le veszem... És hát végül le is került rólam.
-Amúgy... Te azzal a szemeddel látsz? - kíváncsiskodtam.
-Bal szememre teljesen vak vagyok, ugyan az mintha rajtam lenne a szemfedő csak most már ha tükörbe nézek látom a sebet is ahogy mások is hisz nem takarja már semmi.
-Egyébként, hogy hogy jöttél? - tértem el a témától.
-Nem jöhetek be csak úgy? - nyújtotta ki a nyelvét. - Egyébként igen oka is van, Miiko hivat. - nagyot sohajtottam majd meg fogtam a kezét és magam után húztam őt egészen az udvarra hisz elvileg ott van a találkozó.

-Itt vagyok Miiko. Miért hivatt... - mondtam volna ám akkor láttam, hogy mindenki aki itt maradt meg. - Oh...
-Köszönöm, hogy szóltál neki Nevra, a férfi bólintott majd oda mentünk mi is.
-Nos sokan tudjátok, hogy a ellenfél már közel jár így fel kell készülnünk arra, hogy akár már a következő hetekben is támadhatnak, akik tudnak repülni azok az égből kémleik a tájat fel váltva, annyit repülök amennyit tudtok, a későbbiekben ki osztom ki marad a szárazföldön és, hogy mennyien ezek mind gárdafönökeitek mondják meg, hogy ki hova megy az én lapjaim szerint. A vízbe csak hárman mentek, mert nem hiszem, hogy az ellenség a vízből is támadna de fő a biztonság így oda is mentek. A kapuhoz is mentek Jamon vezetésével, és a körbe ölelő falon is lesztek néhányan a épület be járatánal és a kristály teremben is. A többiek pedig a kapun kívül lesznek. A gárda vezetők maradjanak itt a többiek menjenek aludni. Pihenjetek amíg tudtok, ha valami történik arról tudni fogtok.
-Várj meg a szobámban! - suttogta Nevra a fülembe majd elindultam a tömeggel és be mentem Nevra szobájába. Bele dőltem az ágyba és addig olvastam valamit.

*Nevra szemszöge*

Késő este értem be a szobámba, sokeig el húzódott a gyűlés Miikoval, de hála égnek mindenki meg van, hogy hol van.
-Megjöttem! - mondtam boldogan ám nem jött válasz, oda sétáltam az ágyhoz és akkor láttam, hogy Yuno az ágyban olvasgat miközben a két familiáris mellette alszik.
-Szia szerelmem. - rakta le a könyvet, kissé kócos haja könyvtár volt felkötve,  lehetett látni, hogy sokat helyezkedett az olvasás közben, óvatosan fel állt, hogy a familiárisok ne keljenek fel. Lágyan megcsokolt, ami egyre szenvedélyesebb lett, ki billentem az egyensúlyból és rá döltünk a kanapéra mire én mosolyogva vettem le a ruháit.

****

A napok gyorsan teltek és aminek pláne nem örültem, hogy Yuno apja hozzám került arra az időre így Yuno minden féle képpen fog vele találkozni...

A napokban el mondtam, hogy ki hol lesz... És amit a legjobban nem akartam az az, hogy Karenn messze volt tőlem így ha olyan van nem tudom meg védeni... Yuno hála az égnek pedig velem van egy helyen ami a kapu környéke lesz...

A nem várt nap is el érkezett akik repültek most adták Miikonak a hírt, hogy órák kérdése és itt vannak... És rengetegen jönnek ám mikor következőre ki néztünk... Sehol senki...

-De hát ez nem lehetséges! - repkedett Yuno felettünk. - Nem szívódhatnak csak úgy fel!
-Nem látjuk őket Nevra! - szólt még le néhány ember aki tudott repülni.
-Hova tűnhe....
-Várj! - Hallottam Yuno hangját. - Rengeteg de tényleg rengeteg lyuk van a földbe...
-Hogy hol?! - fakadtam ki.
-Varali! - kiáltottam az egyik repülő ember nevét. - Azonnal adj tovább mindenkinek akinek tudod, hogy a föld alól támadnak! MOST! - a lány gyorsan el repült és tovább adta a többieknek. - Chrome vigyél magaddal néhány embert és add tovább azoknak akik benn vannak! Aztán ha tudsz gyere vissza! - adtam az utasításokat majd akkor éreztem, hogy alattam a föld mozog. - MINDENKI! FIGYELJEN! - üvöltöttem ahogy a torkom bírta.

A csata.... Elkezdödött...