Az én történetem (Eldarya ff.)

Váratlan baj

Másnap remegve, és fájó hassal ébredtem. Egy kis ideig nem is zavart, legalábbis addig ameddig nem jutottam el a fésülködéshez, az kész szenvedés volt, szerintem az öt perces fésülködésből lett fél óra. Majd be rontott Karenn a szobámba.

-YUNO!-mondta totál ijedt arccal.

-Hm?-mentem elé, a kis hálóingembe.

-Te jól vagy?! Leiftan remeg és szédül az orvosoknál van!-mondta, majd le nézett a kezemre ugyanis az remegett a legjobban. -ATYA ÉG! A KEZED!-akadt ki.

-Leiftan orvosnál? Oda kell mennem!

-Igaz igaz! Rosszabbul nézel ki mint ő! 

-Nem, nem úgy értettem!-kezdtem el volna futni az orvosi szobába, de meg imbolyogtam így neki estem a falnak amitől elkezdett fájni a fejem. 

-Yuno! Óvatosan! Gyere segítek!-jött oda hozzám.

-Ne! Megoldom!-mondtam majd futottam Leiftanhoz. Nem érdekelt semmi, ha össze esek ha össze töröm magam. Lényeg a testvérem, érte a nyakamat is törném, remélem jól van! Majd ahogy oda értem be rontottam. Leiftant kerestem a szemeimmel, majd ahogy meg láttam majdnem sírtam. Be feketedett a bőre, minden nővér körülötte volt.

-L-Leiftan!-súgtam maga elé. Oda akartam volna menni de nem engedtek, így szomorúan vettem a cseresznye fához az irányt. Épp, hogy be értem a kis kertbe, elsötétült minden és egy óriás puffanással értem földet.

*Nevra szemszöge*

Szépen sétálgatok, azaz inkább Chrome-t keresem, majd mikor meg láttam Yunot a földön fekve azt hittem ott halok meg. Ahogy közeledtem felé láttam, hogy nem mozog és, hogy éppen csak veszi a levegőt...és feketés a bőre. Azonnal felkaptam és elkezdtem rohanni vele Ewelihez. Ahogy oda értem elkezdtem dörömbölni az ajtón.

-EWELIN! ENGEDJ BE MOST!-ordítottam.

-Mondjad!-nyitott ajtót. Majd meg látta a karomban az ájult Yunot.-Nem tudok vele mit csinálni!Szia!

-E-Ewelin...a..húgomat gyógyítsd meg...kérlek...-szólt közbe Leiftan.

-Óh istenem! Adjad!-kapta ki a kezemből.

Oda vissza járkáltam órákat. Majd este lett... Így el kellett mennem aludni.

Teltek a napok,hetek, Leiftan már rég felépült, már csak Yunora várunk.

Miiko szerint a kristálynak lett valami baja, ami Yunora jobban hatott. Egyre jobban aggódtunk, Karenn egész nap bent volt a szobájába, nem ment sehova néha-néha sírt is,ahogy hallottam ugyanis egymás mellett van a szobánk. Nem is erőltettem rá semmit, tudtam hogy aggódik a barátnője miatt, mint szinte mindenki. Ezarelnek nem voltak viccei, pedig nem is ismerték annyira egymást mégis megviselte, Miiko egész nap fáradt, meggyötört arca volt, én inkább próbáltam erős maradni, de mikor egyedül voltam nekem is csordult ki pár könny, Leiftan...Nos őt alig-alig láttuk, de ha láttuk is nagyon fáradt és piroskás szemei voltak. Leiftant és Karennt viselte meg legjobban. De azt mindannyian reméljük, hogy még él.

*Karenn szemszög*

Ismét el telt egy hónap. Yuno már két hónapja komába van. Meryhez is el jutott a hír Yunoról, egyből jött is hozzám.

-KARENN!!!-rohant hozzám a kicsi browni.

-Igen?-fordultam meg.

-Igaz? Yuno tényleg meghalt?-nézett rám szomorúan.