Cicám - Yoonkook -

Az Enyém

~~~

Jungkook:

Karácsony napja van, nekem még sincs kedvem ünnepelni, pedig megígértem Jin-nek, hogy itthon leszek és ő megengedte, hogy áthívjam Tae-éket. A fát feldíszítettük, és a kaja is kész, mindenki ajándékát betettem a fa alá. A tévén keresek valami vállalható adást, mikor csengetnek, Jin már szalad is ajtót nyitni.

-Sziasztok, gyertek be! – hallom a hangját szinkronban Kevinnel, ahogy elküldi a családját a francba. Klasszikus. – Jungkook a nappaliban, az ajándékok mehetnek a fa alá és érezzétek magatokat otthon – annyira szereti a karácsonyt, meg úgy minden ünnepet.

Hallom ahogy öltöznek és pakolásznak, miközben lassan körbeérek, így inkább Kevint nézzük idén is.

Tae ahogy tőle elvárható talpig karácsonyban: piros farmer, fehér pulcsival és egy hajráf van a fején, amin egy kis mikulássapka pihen. Jimin lenge fekete ingben és sima farmerben, amit egy piros övvel tart magán, míg haját most hagyja természetesen homlokára hullani. Namjoon egy sötétzöld inget visel fekete farmerral és egy világos színű farmerdzsekivel, lila haját egy fejpánt emeli meg, fura, de valahogy mégis nagyon jól néz ki.

-Merre találom a mosdót? – kérdezi Namjoon.

-Megmutatom – vállalkozok a feladatra, ami további fél percig nem hagy még agyalni, vagyis ezt hiszem, amíg meg nem áll a konyha ajtóban. – Még... Arrébb van.

-Tudom, ez csak egy kifogás volt – szed elő valahonnan egy kis fagyöngy díszt és felrakja az ajtó felé.

-Ez minek? – ráncolom a szemöldököm.

-Hát... Te még nem tudod, de én és – túr lila tincsei közé zavarában. – tesód... Hogy is mondjam? Talán kavarunk egy kicsit... – nevet teljesen elpirulva, sosem láttam még Joon-t zavarban, ő mindig nagyon magabiztos. – Bocs,  hogy nem szóltam, csak még nem volt semmi komoly...

-Nem gáz – vonok vállat. – Összeilletek, ha így belegondolok – nevetek. – De csak óvatosan! Még ne merd bántani! – fenyegetem meg, de még magamat sem tudom komolyan venni.

-Eszemben sincs – borzolja össze a hajamat és visszamegy.

Namjoon vadsága kicsit oldani fogja Jin folyamatos és kényszeres komolyságát. Remélem nekik összejön, ha már én egyedül maradtam...

Lassan én is visszatalálok a többiekhez és helyet foglalok a kanapé szélén, és ekkor tűnik fel, hogy a kanapé-fotel páros időközben kiegészült három babzsákfotellel, pedig ha jól számolom, csak öten leszünk és elég lenne egy is.

Taehyung és Jimin kettőt kisajátítva beszélgetnek, Jin a fotelben ül, még Nam a kanapé másik végén... De így még van két hely...

-Jin, miért... – kezdenék bele, mikor újra csengetnek. Mi? Tesóm feláll és ajtót nyit.

-De jó, hogy itt vagytok végre – örül,  csak nem tudom kiknek, de mikor belépnek azonnal megvilágosodom: Kiscicám és lakótársa jöttek...

Az idő megáll egy pillanatra, csak én és Yoongi létezünk. Rajta egy fekete farmer és fehér kötött pulcsi összeállítás van. Nagyon tetszik. Ezüst tincseinek nyoma sincs, helyette most éjfekete és olyan puhának néz ki. Viszont szemei alatt karikák vannak és kicsit piros is, amit fel sem ismernék, ha nem láttam volna magamat a tükörben sírás után. Határozottan meglepődik azon, hogy itt vagyunk, nem csak én, hanem a többiek is, de aztán rendezi arcvonásait és elindulok a szabad babzsák felé.

Hoseok azonban gyorsabbnak látszik és levetődik rá. Yoongi habozik, de végül leül mellém. Kínos. Nem is tudom, mit kezdjek magammal.

Persze a többieknek fel sem tűnik és beszélgetnek tovább, egészen, még Jimin le nem bukik, hogy az ajándékokat kukkolja, így inkább az átadásuk mellett döntünk. Jimin kezdi, ha már nem bírt magával:

-Hát én Tae-vel és Kook-kal kezdeném, mivel közös ajándékot kaptok – nyújt át egy-egy borítékot, amiben egy jegy van az új Star Wars filmre

-Köszönjük – nézünk rá csillogó szemmel.

Az ajándékozás folytatódik, már én is átadtam mindent, egyedül Jin van hátra, aki Jimin-nek és Taehyung-nak Harry Potter-es sapkát ad, Jimin-é Griffendéles, még Tae-nek Mardekáros. Namjoon valami könyvet kap, aminek nagyon örül, Hoseok pedig egy határidőnaplót, amin jót never és megígéri, hogy vezetni fogja. Végül nekem és Yoongi-nak nyújt át két kis ajándéktasakot, az enyém piros, az övé kék. Mikor megnézem egy doboz van benne, amiben egy nyaklánc van kis Y alakú medállal. Nem értem. Oldalra nézve látom, hogy Yoongi J betűt kapott.

-Jin, nem cserélted össze? – kérdezem.

-Nem – vágja rá határozottan.

-De akkor... – veszi át a szót Yoongs.

-Tudom, hogy egymás kezdőbetűit kaptátok és azért, mert szeretném, ha tudnátok, hogy tudom mi van köztetek, és nem zavar – mosolyog felváltva nézve kettőnkre.

-Komolyan? Honnan? Mióta? – csodálkozom, miközben Yoongi csak meredten néz előre.

-Az elejétől, mint Hoseok-tól megtudtam, az a reggel szeptemberben, mikor Yoongi nem vette fel, felismertem a cipőjét az előszobában és később persze az is feltűnő lett, hogy te csak este jársz haza és mindig egyszerre nem értetek rá – forgatja a szemét kuncogva.

-És... – szólal meg Kiscicám. – tényleg nem zavarna, ha együtt lennénk? – néz fel könnyektől csillogó pillákkal.

-Tényleg nem – nyugtatja Jin, mire Yoongi szinte megfolytja az ölelésével, miközben én felteszem a vékony láncot.

-Az sem, ha – kezdem, mikor elengedik egymást. – ezt csinálom? – húzom ölembe Kiscicám menyasszony pózban, mire kicsit felsikít a hirtelen mozdulatra.

-Csak legyen rajtatok ruha – nevet.
Ezután mindenki elkezd beszélgetni, én pedig felteszem Yoongi-ra is a medált, majd hagyom, hogy a nyakamba bújjon.

-Hiányoztál – ölelem át.

-Te is – szuszog a nyakamba és ásít egy kicsit.

-Álmos vagy? – kérdezem,  mire bólogat.

-Hetek óta nem tudok rendesen aludni.

-Most megteheted nyugodtan – puszilok homlokára. – Itt vagyok, Kiscica.

Bólogatva és nyamnyogva húzza össze magát karjaimban, majd már szinte alszik is, miközben felnézek és meglátom, ahogy Jin minket néz, így eltátogok neki egy köszönömöt.

Ugyanis megkaptam tőle a világ legjobb ajándékát: visszaszerezte féltett Kiscicám.

~~~

Namjoon:

Az összejövetelnek lassan vége, mikor Jin kivisz egy üres tányért. Azonnal kapok az alkalmon, és megyek utána, egyrészt, így nézhetem még kicsit enyhén ringó csípőjét, másrészt a tervem végre bevállni látszik.

Megvárom amíg beteszi a mosogatóba a többi közé és megfordul.

-Mi az? - kuncog és közelebb jön, de válasz helyett csak felmutatok.

Tekintete követi az ujjam, majd mikor meglátja, mit kell nézni nevetve rám pillant.

-Ezt te csináltad?

-Igen, és tudod mit kell csinálni a fagyöngy alatt? - kacsintok átkarol a derekát.

-Nem tudom - biggyeszti le ajkát. - Mutasd meg - hajol közelebb huncutul.

Vége.

Köszönöm, hogy el olvastad! Legyen szép napod és holnapod!