BEFEJEZETT
"- Felesküszöm Artemisz istennőre. Hátat fordítok a férfiaknak, elfogadom az örök szüzességet és csatlakozom a Vadászokhoz.
- Nagyon jó. Mostmár kötelez az esküd. Rá sem nézhetsz férfira, nem lehetsz szerelmes - nézett Thália a szemembe...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ennek már úgy érzem, ideje volt. Egyébként nekem is van térképem, de az elég spoileres :) Az "erdő ahol találkoztak a Szörnnyel"-t úgy kell érteni, hogy "tisztás ahol El megmentette Amelia életét" csak hát hülye voltam és nem jöttem rá hogy egy erdőben vannak :'D
- El! Eeeeel! ELAINE! - ordított Rasha a fülembe reggel. Hunyorogva kinyitottam a szemem. Barátnőm felém hajolt. Mikor meglátta, hogy fölébredtem, hátraült a térdére és a fejét csóválta.
- Beszerzek neked egy ébresztőórát. Komolyan, hogy tudsz fél nyolcig aludni? - kérdezte, miközben felkönyököltem.
- M... Mi? Fél nyolc va - a szót egy feltörő ásítás szakította félbe - Tehát már annyi az idő?
- Igen - forgatta meg a szemét, de nem bírta ki. Rasha elröhögte magát, aztán felállt és intett nekem. - Na, szedd össze magad! Mindjárt indulunk.
- Még mindig tovább üldözzük? Ennek mi értelme van?
- Most, hogy láttátok a Szörnyet Ameliával, minél előbb utol kell érnünk.
- Én meg még azt hittem nyugtunk lesz egy kicsit – mormogtam, de igazán nem panaszkodhattam. Sokkal jobb volt itt, mint a Táborban dekkolni. Vagy meghalni...
A jó hangulatom rögtön szétfoszlott. Lucy, Sarah és Zennaya nem tudják meg, miért áldozták az életüket. Eltűntek. Meghaltak.
🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙
- Ki vagy te?
- A nevem Thália. Félvér vagy, ugye?
- Honnan tudod?
- Én is az vagyok. Az apám Zeusz.
- Az enyém Ganümedész...
A lány bólintott. Nem nevetett ki, nem kérdezte meg, ki az. Csupán fürkésző pillantást vetett rám. Tüskésre nyírt, fekete haja volt, és amennyire ki tudtam venni a buszmegálló mellett álló lámpaoszlop fényében, kék szeme. Terepszínű kabátot viselt és fekete nadrágot. Szintén sötét pólóján ez a felirat volt olvasható: "PUNK POWER". A vállán íj és nyilakkal teli tegez lógott.
- Mit akarsz tőlem?
- A táborba mész?
- Igen.
- Fogd ezt. Csak... Tedd el. Hátha kedved van – mosolygott rám. Egy papírlapot nyomott a kezembe. Egy szórólap volt, vadászó lányokról készült rajzokkal.
- Hé, de... – néztem fel, de a lány addigra eltűnt.
CSATLAKOZZON ARTEMISZ VADÁSZAIHOZ!
A legjobb egészségügyi befektetés: halhatatlanság! Abszolút kényelem és minőségi sátrak! Semmi probléma a férfiakkal! Örök szüzesség és függetlenség!
ÖNRE VAN SZÜKSÉGÜNK!
Artemisz Vadászai? Jónak tűnik...
🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹
- Öhm... Elaine – lépett oda hozzám Amelia. Rasha együttérző pillantást vetett rám és megszaporázta a lépteit. Legszívesebben én is követtem volna.
- Mi van? Nem hiányol a szobalányod? – néztem hátra Anne-re.
- Nem, mindjárt visszamegyek – egy pillanatra újra visszanyerte szokásos, kötekedő stílusát. – Én csak meg akartam köszönni, hogy... Megmentettél.
Megfordult és a sor végére szaladt. Rasha felé indultam.
- Mit akart?
- Megköszöntem, hogy nem hagytam meghalni.
- Még mindig nem értem, miért tetted.
- Rasha! – oké, nem kedveltem, de ezt azért túlzásnak találtam.
A lány szeme melletti nevetőráncokból láttam hogy csak viccelt.
Rasha... - gondoltam vidáman, egy pillanatra megfeledkezve Tháliáról.
