Mindörökké szűz

2. fejezet

A Kiméra kiterítve feküdt a táborunk szélén. Az oldalán hatalmas, tépett seb. Thália utat vágott magának az izgatottan duruzsoló Vadászok között és döbbenten meredt a tetemre.

- Ki... Vagy inkább mi ölte meg? – kérdezte tőle félénken valaki.

- Itt nem az a kérdés hogy mi, hanem hogy hogyan.

Erre a kijelentésre mindenki megriadt. Hiszen az a valami, ami egy Kimérát simán meg tud ölni, nem lehet egy éppen barátságos teremtmény.

- Lehet hogy valamelyik isten volt. Segíteni akartak nekünk – vetette föl Amelia.

- Nem. Az istenek nem avatkoznak bele a Vadászok dolgaiba.

- De... Itt van még? – kérdeztem  csendesen, ijedten.

- Nagyon remélem, hogy nem. Emily, Sarah, Kim Youn, segítsetek elvinni innen ezt a dögöt! – rendelkezett Thália.

A lányok szétszéledtek. Rasha aggódó pillantást vetett rám, és elindult a saját sátrába.

Hihetetlen, hogy Thália milyen összeszedett tud lenni. Teljesen higgadt maradt, vagy legalábbis nem látszott rajta, hogy félne. Ráadásul nagyon jól vissza tud szólni Ameliának.

Erre a gondolatra önkéntelenül is elmosolyodtam. Zeusz lányának mindig volt egy találó válasza, ha a kígyó sziszegni kezdett. Többek között ezért is csodáltam annyira. Mi általában egy 'fogd be'-vel elintéztük, de Thália a szellemes visszavágások széles skálájával rendelkezett. Amelia meg nem is feleselhetett (már ha tudott), mert a lány a felettese volt.

Ezekkel a gondolatokkal feküdtem a hálózsákomban este. A sátortársam, Miriam már régen aludt, és tudtam, nekem is azt kéne. Holnap nem valószínű, hogy vadászni megyek -Thália reggelente mindig kiválasztott egy húsz fős csoportot, akikkel elment, mert nyolcvanan igen hangosak lettünk volna- de attól még elég munkám lesz ahhoz, hogy korán keljek.

Az a maradék hatvan Vadász, aki nem vadászott aznap, a táborban tevékenykedett. Főztünk -mindig volt pár lány, akik hoztak egy kis húst közelebbről, mint a Szörnyet keresők- takarítottunk -hiába lányok vagyunk, nálunk is gyorsan elkeverednek a dolgok, nem volt könnyű rendet tartani- új sátrakat készítettünk -egy kis felesleg sosem árthat- és hasonlók.

Másnap a Vadászókhoz osztottak be. Rasha a Takarítókhoz került, így reggeli után búcsút intettünk egymásnak, és mindenki ment a maga dolgára. Természetesen Amelia volt az aktuális Vadászó csapat vezetője, így fogcsikorgatva hajtottam végre sipító hangon kiadott utasításait. Utóbbiaknak köszönhetően csak egy szarvast tudtunk elejteni, ami aligha kevés lesz mindannyiunknak. Viszont a lány nem engedett vissza, hogy lelőjem azt a kövér nyulat, amit láttam.

Nem is lehet téged vezetőnek nevezni, legalábbis amíg Thália az!
- gondoltam bosszúsan.

Visszatértünk a táborba. Meglepetésemre Tháliáék is pont akkor érkeztek vissza. Ez szokatlan volt, általában szürkületig vadászunk. Mindenesetre mindenki itt volt. A vezetőnk rögtön a sátrába sietett, és estig ki sem mozdult onnan. Láttam még eltűnni a sátorlap mögött utána lendülő, fekete tincseit, és a szövet lehullott mögötte.

🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙🏹🌙

- Most mit tegyünk? – nyögtem fel kétségbeesetten.

Rasha összeráncolta a szemöldökét.

- Foglaljuk össze, mit tudunk. Azok a nagyobb lábnyomok, amiket a Kiméra nyomainak hittünk, valószínűleg az őt megölő szörnytől származtak. Ez a dög dél felé tartott, tehát délen van valami. A Kiméra pedig északra, mivel amikor azt hittük, hogy elkanyarodott, csak felváltották a nagyobb nyomok -a lényé. Azaz észak felé is vagy van valami, vagy tök véletlenül ment arra a Kiméra. Mindenesetre a lény... Szerintem felkapta, mivel dulakodásra utaló jeleket nem találtunk. Szóval fogta a Kimérát, mint a kiscicákat szokás, elhozta ide, megölte és elment. Egyedül azt nem értem, délről hogyan került északra – bólintott.

- Jézus! – ült mellénk Kim Youn. Ő is végighallgatta a vörös hajú monológját.

- Ez elég bonyolultnak tűnik – nevettem fel keserűen.

Kim előttem lett Vadász pár héttel. Nagyon alacsony lány, tizenhat-tizenhét évesnek néz ki. Hosszú, sötét haja van és nagyon sápadt bőre. Hiperaktív, folyamatosan megy valahová. Apja Mars, ezért ő nem éppen egy békés lélek, mindig késsel alszik (saját tapasztalat) és szeret összeveszni a legkülönbözőbb emberekkel.

Rasha komolyan bólogatott.

- Ugye? És ezek után mondja valaki, hogy a Vadászok élete egyszerű kis kirándulgatásból áll!

- De, jut eszembe... Az a szörny, ami megölte a Kimérát. Egyáltalán a mitológiából származik? – vetette fel Kim.

- Honnan máshonnan? – kérdezek vissza.

- Mert... Nos ki tudja, mi történik még itt – mondta az rejtélyesen és otthagyott bennünket.

- Ezt nem lehetett volna érthetően elmondani? – morgott Rasha.

Ekkor takarodót fújtak, így nem filózhattunk tovább. Este kényelmesen elhelyezkedtem a hálózsákomban, és töprengeni kezdtem.

Rashának igaza volt, körülbelül így állnak a dolgok. Nagyon izgatott vagyok, mi fog kisülni ebből.
- gondoltam, mielőtt elnyomott volna az álom.