Add át a tested! {JiKook ff} (Befejezett)

Son Goku

Boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak!❤️❤️❤️ Persze mindjárt vége az ünnepnek, de igyekeztem, na xd

~Jimin szemszöge~

Összeszedték Jungkook alattvalóit és most láncra verve vezetnek minket a patás démon otthonába, a pokol egyik legmélyebb bugyrába. A környezet egyáltalán nem hasonlít Jungkook vidékére: ennél barátságtalanabb helyen még sose jártam. A forróság már-már elviselhetetlen, így állandóan folyik rólam a víz és gyengének érzem magam. Mindenütt lángok, minden kő forró és sehol egy fűszál vagy bármi, ami élne. Csak a tűz és a démonok.

Egyetlen vigaszom, hogy Annabelle is itt van, tehát Jungkook nem ölte meg miattam.

Mikor már látótávolságon belül van a komor, fekete palota, az őrök megállnak és kiadják a parancsot, miszerint köveket és sziklákat kell egymásra hordanunk. Látszólag teljesen felesleges munka lesz, így odasúgok Jungkooknak:

- Mit akarnak ezek? Kerítést, mikor senki se tud belépni a birtokára az engedélye nélkül?

- Le akarnak foglalni minket - válaszol az őrök felé pillantva - Ha állandóan robotolunk, nehezebben tervezünk lázadást.

- Én akkor is megölöm azt a rohadékot! - vicsorgok dühösen, mivel semmi kedvem egész nap kurva köveket cipelgetni - Bántott téged és ezt nem fogja megúszni!

- Nyugalom, Jimin - mondja egyik kezét a vállamra téve, de így a másikat is fel kell emelnie, mert össze vannak láncolva egy olyan erős lánccal, amit képtelenek vagyunk elpusztítani - Nem kell ezt egyedül csinálnod. Nézz körbe; itt van mindenki a palotámból. Összefogunk és elszökünk.

- Úgy érted, összefogunk és megöljük azt a rohadt állatot - javítom ki, de mielőtt még válaszolhatna, odalép hozzánk egy őr és ráüt egyet a fejemre egy forró vascsővel, így a földre esem.

- Jimin!! - kiált fel Jungkook, mire a nagydarab őr félrelöki, bennem meg felmegy a pumpa és felpattanok:

- Ne merj hozzáérni!!

Villogó szemekkel áramot vezetek az őr testébe, amitől úgy rázkódik, mintha rohama lenne, majd hirtelen lökök rajta egyet az erőmmel és egész messzire esik. Konkrétan bele a pokol tüzébe.

Ezután a többi őr megindul felénk, így harcolni kezdek velük és Jungkook is beszáll nekem segíteni. Csak az erőnket tudjuk használni, mert az őrökkel ellentétben minket kötnek a béklyók. Akkora küzdelem kerekedik, hogy az erőnk fényétől meg tudnék vakulni. Sok démont megölünk, de egyre többen jönnek társaik segítségére, így végül bekerítenek. Túl sokan vannak...

- Gorrog! - üvölt fel Jungkook, de a tanácsosa sehol. A volt emberei nem segítenek nekünk... ketten pedig akármennyire küzdünk, képtelenek vagyunk mindegyikkel elbánni.

Hirtelen rámtámadnak ketten, Jungkook pedig ugyanilyen elfoglalt, így egyedül kell ledobnom őket magamról. Azonban kettő másik ugrik a helyükbe, a földre tepernek és a következő pillanatban olyan éles fájdalmat érzek meg a karomban, hogy kínkeserves üvöltésem valószínűleg mindenki hallja a birtokon.

Felrángatnak a földről, én pedig teljesen elhűlve nézem, hogy mit tettek velem. Az egyik karomat levágták... és most ott lifeg a másikhoz láncolva, a lábamat csapkodva.

Talán sokkot kaptam, mert csak nagyon tompán hallom, ahogy Jungkook a nevemet üvölti. Homályosan látom már csak őt és nem tudok megszólalni sem. Olyan, mintha egy különösen rossz álomban lennék.

Végül erős ütést érzek a tarkómon és elveszítem az eszméletem.

Arra ébredek, hogy Jungkook folyamatosan szólongat, de csak a fejemben.