Add át a tested! {JiKook ff} (Befejezett)

Időm, mint a tenger

Köszönöm, hogy itt vagytok nekem! Úgy elárasztotok szeretettel, hogy észre se lehet venni a kommentek alapján, hogy egyre több ember morzsolódik le (csak a vote-ok csökkenő száma utal erre). Nagyon hálás vagyok nektek, amiért kitartotok a sztori mellett akkor is, ha nem elég vicces/izgi/szexi😅 hihetetlenül jól esik, mikor a törzsolvasóim rögtön szavaznak egy részre, amivel sokat dolgoztam, pedig még azt se tudják, mi van benne 🥺
Szóval köszi mindenkinek, aki itt van és köszi a sok támogatást💜
Jó olvasást!

~Jimin szemszöge~

A földön fekszem és várom, hogy kicsit jobban legyek, miután leszúrt az a rohadék. Egyelőre minden mozgásra tett kísérletem fájdalmas, így inkább maradok, ahol vagyok. Eszembe jut, hogy régen mennyire undorodtam volna attól, hogy a földön fekszem... ha átkozott vagyok is, legalább a tisztaságmániám elmúlt.

Érzem, ahogy bizsereg a sebem; gondolom, mert gyógyul. Azért meg kell hagyni, ilyesmit még sosem láttam... Vajon én is képes lennék így leszúrni valakit?

Lassan feltápászkodom és egy aprót nyögve elhelyezkedem az ágyon, de aztán rájövök, hogy mi történt ott, ezért inkább átülök a fotelbe. Undorodom attól, amit tettem... Nem kellett volna ebbe belemenni. Miért nem tettem valamit? Igaz, hogy az ital hatása alatt voltam, de... megpróbálhattam volna elteleportálni. Nem értem, hogy tudott úgy kiütni az a szar, hogy ez eszembe se jutott.

Vorgun azt mondta, a cselédje leszek, amit nagyon nem akarok. Túl gonosz ahhoz, hogy csak olyasmiket kérjen, ami nem jár komoly következményekkel... Nagy veszélyben vagyok, úgyhogy muszáj lesz gyakorolnom, hogy meg tudjam védeni magam. Nem lesz könnyű, mert Vorgun régebb óta démon, mint én... viszont Jungkook azt mondta, hogy elég erősnek tűnök, ha pusztításról van szó.

Sóhajtok egyet, ahogy eszembe jut Jungkook. Most is épp Nifirnával hetyeg, engem meg nem is keres. De amit neki szabad, nekem biztosan nem... ha megtudja, hogy én is megcsaltam, nem csak ő engem, lehet, hogy elküld vagy bántani fog... Valahogy már semmiben sem vagyok biztos. Régebben nem ütött meg, de idelent, ahol megszokta, hogy ő az úr, lehet, hogy másképpen fog viselkedni. Hiszen máris másképpen viselkedik. Nem jött utánam, mikor sértetten kimentem a szobájából... igaz, hogy nem volt igazam, de azért ennyi idő alatt már hiányolnia kéne engem, nem? Végülis egy veszélyes helyen, nevezetesen a pokolban vagyok, ahol bármi baj érhet. Ahogyan ért is.

Mégse keres. Nem hiányzom neki, mert ott van vele az a kurva.

Fájdalmasan sóhajtok egyet, amitől kissé megfájdul a sebem, de percről percre egyre kevésbé csúnya. Amint begyógyul, el kell kezdenem gyakorolni, hogy legalább meg tudjam magam védeni, hiszen most könnyűszerrel megölhetett volna ez a szemét állat. Eszembe jut, hogy Vorgun kábé mindent tud rólam... miért kotyogtam ki neki mindent magamról és a kapcsolatomról Jungkookkal?? Nagy hiba volt megbízni benne.

Kéne valaki, aki segít gyakorolni, de ki lehetne az? Rémlik az öves pasas, aki Jungkook tanácsosa, de nem merem megkeresni, hogy segítsen, hiszen könnyen lehet, hogy vele is megjárom. A következő, akire gondolok, az Nara, de őt sem ismerem igazán. A gyerekek meg mindenkinek elmondanák, hogy gyakorolni akarok, így könnyen lebukhatnék és lehet, hogy Vorgun megölne. Nagy szükségem lenne most valakire, aki segít gyakorolni, de egyszerűen akármelyikre is gondolok, egyikben sem tudnék ezek után megbízni. Magamnak kell ezt megoldanom.

Szívem szerint csak lelépnék, de mivel a kapu nem nyílik ki Jungkook nélkül, maradnom kell a birtokán. Ő pedig lehet, hogy nem bánná, ha mennék, mert hisztiztem, de nem akarok odamenni hozzá, hiszen lehet, hogy még az ágyában van az a nő...