Add át a tested! {JiKook ff} (Befejezett)

Intenzív, hosszas, keserédes

Az előző rész csak három napja jött, így legalább azért nem kell bocsánatot kérnem...

~Jimin szemszöge~

Nifirna egy falon lógó tükörben nézegeti magát és feljebb tolja a melleit, mintha... bevetésre készülne. Ahogy ez eszembe jut, teljesen ledermedek, pedig az eszem azt súgja, futom kéne. Valószínűleg dühös rám és veszélyben vagyok, mégis csak arra tudok gondolni, hogy Jungkook szobája előtt áll és illegeti magát. Hozzá készülne?

Amikor észrevesz minket, felvonja a szemöldökét, majd elmosolyodik és a következő pillanatban közvetlen előttünk terem. Hátralépek és majdnem elesek, így meg kell kapaszkodnom Vorgunban, aki értetlenül néz rám, hiszen láthatóan félek a nőtől.

- Nocsak-nocsak! - mosolyog ez a repedtsarkú - Rosszul léptél, Jimin Úrfi? Szívesen segítenék, hogy el ne ess, de sajnos most Jungkook Úrnak kell segítenem, aki szintén félre fog lépni...

Annyi rosszindulat csöpög a mondandójából, hogy szinte tőrként váj bele szavaival a szívembe, amivel ha nem is rendelkezem démonként, a helye most őrülten sajog. Jungkook le fog feküdni vele...?? Megint?

- Miket beszélsz? - szólal meg helyettem Vorgun, mivel ha én csak egyetlen szót is megpróbálnék kiejteni a számon, biztosan elbőgném magam - Miben akarsz segíteni Jungkook Úrnak?

- Hát kielégíteni az igényeit - néz egy pillanatig ártatlanul a ribanca, majd ismét szélesen elvigyorodik, mint aki bármikor felröhöghet és kárörvendőn rám pillant - Úgy, mint régen...

- Ki hívott ide? - kérdezi barátom egész más hangnemben, mint ahogyan velem beszél, de ennek a nőnek ez sem szegi kedvét.

- Hát ő maga! - emeli fel fejét büszkén, szeme sarkából vidáman rám pillantva.

- Hazudsz, te kígyó... - vádolja meg Vorgun, mire mielőtt Nifirna válaszolhatna, megérzek egy hullámot felénk haladni a levegőben. Olyan, mintha hirtelen jött szél lenne, csak valahogy... természetellenesebb érzés. Ahogy elér hozzánk, meghallom Jungkook hangját, mintha maga küldte volna ide.

"Nifirna... Nifirna..."

Az ajkaim elnyílnak és egy világ dől össze bennem. Ez Jungkook hangja, ahogy végighalad a folyosón... és továbbmegy ki tudja, meddig. Nifirnát keresi és hívatja.

Engem nem keresett... engem nem keres egyáltalán.

- Nos, amint halljátok, nem hazudok - mondja büszkén, én pedig üveges szemekkel bámulok a semmibe és szinte érzem, ahogy kicsúszik a lábam alól a talaj - De most, ha megbocsájtotok... megyek hatalmasat élvezni.

Az utolsó szavakat szándékosan még kárörvendőbb hangsúllyal mondja, amitől zihálni kezdek és elkezd forogni velem a világ. Már az ájulás szélén állok, Nifirna mégis tesz egy utolsó megjegyzést:

- Elmeséljem majd, hogy miket csináltunk odabent, Jimin Úrfi? Csak hogy tanulhass tőlem, hátha akkor néhanapján hajlandó lesz téged is fogadni a ház ura.

Erre egész testemben remegni kezdek és Vorgunnak segítenie kell megtartani, mert különben összeesnék. Nifirna gonoszul felkacag, majd átdobja válla felett a haját és Jungkook szobája felé indul seggét riszálva, csábító üzemmódban. Bennem pedig tudatosul, hogy itt a vége... Jungkookkal mindennek vége.

Soha életemben nem voltam még ennyire összetört és elhagyatott. A gát átszakad és elkezdenek folyni a keserű könnycseppek, de még látom, ahogy Nifirna belibben Junkook szobájába. Az ajtókeretnek dől, csípőjét oldalra tolva, mire Jungkook beinvitálja és az ajtó becsukódik mögötte.