Add át a tested! {JiKook ff} (Befejezett)

Orvosi vizsgálat

~Jimin szemszöge~

Nem tudom, hogy féljek-e vagy ne. Az biztos, hogy ideges vagyok, de... ugyanúgy, mint az orál előtt, most is keveredik egy jóadag izgalom is a félelembe. Csak úgy száguldozik a vér az ereimben, ahogy arra gondolok, hogy azokat a finom ajkakat és azt a puha, meleg nyelvet érezhetem magamon.

Na de képes leszek teljesen levetkőzni alul előtte?? Annyira félénk vagyok...

- Jungkook... - kezdem idegesen, kényszerítve magam, hogy ránézzek. Figyelmesen néz vissza rám, de olyan meleg és megnyugtató a tekintete, hogy egy kicsit könnyebben tudom folytatni - Én félek.

- Nem kell, Éde... Jimin - rázza meg a fejét a nyelvbotlás miatt, én meg csak tágra nyílt szemekkel nézek rá. Édesemnek akart hívni?? - Óvatos leszek, esküszöm! Vigyázok, nehogy fájjon neked és ha akarod, lekapcsolhatjuk a lámpát, hogy ne érezd magad olyan kínosan.

Nagy kő gördül le a szívemről, ahogy kimondja ezeket a szavakat. Tudja, mire van szükségem, hogy megnyugodjak egy kicsit.

- Köszönöm! - mondom hálás szívvel, ő meg csak kedvesen mosolyogva megrántja a vállát, mintha semmiség lenne, hogy hajlandó nyalogatni a fenekem. Ha nem ilyen ártatlan fejet vágna, hanem perverzen mosolyogna, biztos sokkal nehezebb lenne ez nekem, de úgy látszik, nem olyan indíttatásból ajánlotta fel - Akkor... kimegyek megfürdeni előtte.

- Fürödtél, miután bántott? - kérdezi Yoongi-ra utalva.

- Igen...

- Akkor nem kell tovább mosakodnod - mosolyog rám barátságosan. Olyan furcsán viselkedik... nem tudom eldönteni, hogy csak színjáték-e, hogy megnyugtasson és odabent továbbra is perverz dolgokon jár az agya, vagy tényleg együttérez velem és visszafogja magát a kedvemért.

- Biztos vagy benne? - kérdezem egyik kezemet könyökömre téve. Kényelmetlenül érzem magam, ahogy arra gondolok, hogy a fenekemet fogja...

Meggyógyítani. Csak azért csinálja, hogy meggyógyulj. Ne láss bele mindenféle dolgokat, Jimin! Csak pár perc lesz az egész. Próbálj másra gondolni közben! Mintha egy kellemetlen orvosi vizsgálat lenne, ami szükséges, de hamar megvan.

Csakhogy amint eszembe jut, hogy milyen jó érzés volt, ahogy kezelte a csuklóm és elképzelem ugyanazt egy ilyen intim területen, én... nos, határozottan izgatott leszek.

Csettint egyet, mire kialszik a lámpa fénye a szobában és csak a kintről beszűrődő, minimális fény marad. Meglepődöm a hirtelen jött változáson és a szívem felköltözik a torkomba.

- Teljesen biztos - válaszol egész más hangszínnel, miközben felém közeledik. Most ismét azt a szexi hangnemet üti meg, mintha a fény eltűnésével ismét felülkerekedne az ember énje felett a démon. Mintha a sötétben lenne elemében...

Ekkor eszembe jut, hogy talán jobban lát a félhomályban, mint én, ezért mielőtt még leteperne, megállítom:

- De ugye nem látsz a sötétben?

Feltűnik, hogy lefagy egy pillanatra, de aztán határozottan válaszol:

- Dehogy is, Jimin! Nem vámpír vagyok, hanem démon.

Mivel nem győz meg teljesen, hátranyúlva lehúzom a redőnyt, aztán a teljes sötétségben nagyjából az arca felé nézve megszólalok:

- Ugye igazad mondasz? Nagyon szégyenlős vagyok...

- Nyugalom, Jimin - nyúl az arcomhoz, mire beszívom a levegőt és bent tartom a tüdőmben - Nem kell félned, vaksötét van.

Azért egész hamar megtalálta az arcom, de gondolom, csak a hangom alapján.