A kameráktól messze (a Fack story)

9. - Wyatt szülinapja

Jack szemszöge

Egy hét.

Egy hét telt el azóta, hogy nem beszéltem Finn-nel. Egy gyötrelmes hét, ami alatt egész végig csak gondolkoztam és gondolkoztam, de nem jutottam semmire.

Finn többször próbált meg beszélgetni velem, de mindig elhajtottam különböző indokokkal. Nem akartam vele lenni, tisztázni kellett az érzéseimet. Ezzel persze nem jutottam sokra, s a fiú hiánya is egyre jobban kínzott. Se vele, se nélküle nem volt jó. Zátonyra futottam.

Ma forgatási szünet volt Wyatt szülinapja miatt. Jaeden kitalálta, hogy szervez neki egy nagy partit, ahova csakis a stábtagok hivatalosak. Kénytelen-kellettlen el kellett mennem nekem is. Úgy terveztem, hogy az első adandó alkalommal lelépek. Nem akartam fölöslegesen téblábolni közöttük.

Mikor odaértem a pavilonhoz, már mindenki ott volt és javában szólt a zene és az Andyvel beszélgető Sophia-n kívül mindenki táncolt.

Furcsa érzés kapott el, ahogy megláttam Finnt, aki Wyatt-tal rángatózott a ritmusra. Mintha mérges lettem volna. Azt hiszem, féltékenységet éreztem. Abban a pillanatban vissza akartam fordulni, nem érdekelt, mit gondolnának, de nem akartam itt lenni.

-Jack is végre megérkezett! - hallottam Jaeden izgatott hangját. Kifutott elém és lehalkította a zenét. - Na akkor kezdődhet az igazi parti.

A többiek mind Jaedenre néztek. Közben elslisszoltam mellette és leültem az egyik székre. Jaeden megköszörülte a torkát.

-Boldog születésnapot Wyatt! Örülök, hogy megismerhettelek és kívánok még sok-sok ilyen szülinapot!

Tapsolni kezdtünk, mire Barbara jelent meg egy méretes tortával a kezében. Páran huhogtak, Jaeden pedig egyből odaugrott:

-Marcipános a külseje, ami a kedvenced, belül pedig csokipuding van.

-Nahát, Jaeden, te aztán alaposan utánajártál. - ámult el Sophia.

-Nem nagy ügy. - legyintett.

Wyatt viszont nem így gondolta. Fülig érő mosollyal ment oda Jaedenhez és megölelte a fiút, aki látszólag meghökkent, de aztán ő is viszonozta.

-Jaj, de cuki! - tapsikolt Sophia és feljebb hangosította a zenét.

A két fiú elengedte egymást és táncolni kezdtek, ahogy mindenki más is körülöttük.

***

Már beesteledett, mindenki megtalálta a maga társaságát. Tökéletes alkalom arra, hogy lelépjek. Senki sem figyelt. Lassan felálltam és elindultam a táncolók között. Már majdnem kijutottam, amikor Finn-nel találtam szemben magam.

-Hova készülsz?

-Sehova. - füllentettem és megpróbáltam elmenni mellette. Mikor látta, mire készülök, elállta az utamat.

-Ne már, hogy innen is lelépsz! - húzott vissza, de kibújtam a keze alól. Megráztam a fejem. Mihamarabb el akartam tűnni innen.

Elmentem Chosen mellett, aki úgy beleélte magát a dallamba, hogy fellökött, amitől elvesztettem az egyensúlyom. Zuhanni kezdtem, nem találtam semmi kapaszkodót.

Hirtelen valaki megragadta a kezem és visszahúzott. Finn bájos mosolyával találtam szembe magam. Mikor cseréltünk ennyire szerepet? Eddig én voltam magabiztos és neki kellett zavarban lennie. Most minden a feje tetejére állt.

Ott akartam maradni. Láttam rajta, hogy ő is szeretné. De valamiért féltem. Fogalmam sincs miért vagy mitől, de végül elengedtem a kezét és elfutottam.