A kameráktól messze (a Fack story)

2. - Fagylalt-baleset

Finn szemszöge

Attól féltem, hogy másnap az egész stáb rólam fog duruzsolni, Jack azonban mélyen hallgatott. Nem mondta el senkinek, minden ugyanolyan volt, mint eddig. Őszintén szólva kicsit furcsálltam is, hogy senkinek sem kotyogta ki. Egy ilyen szaftos pletyka mindenkit érdekelne.

Viszont még ő is úgy viselkedik, mintha az égvilágon nem történt volna semmi. Semmi szekálás, semmi beszólás. Lehet, hogy pozitívan félreismertem Jacket...

Ma egész nap Jaeden és Sophia jeleneteit veszik föl, szóval - hogy úgy mondjam - szabadnapot kaptunk.

Wyatt kitalálta, hogy járjuk kicsit körbe a várost. Amióta itt voltunk, egyszer sem mentünk nagyon sehova a forgatási helyszíneken és a szálláson kívül, Jack és én is belementünk a spontán városnézésbe.

Jeremy és Chosen nem jöttek, ők inkább a szállás adta lehetőségeket akarták kihasználni. Állítólag volt egy hatalmas medence meg egy szauna az étterem mellett, amit én még egyszer sem láttam.

Szóval csak hármasban mentünk. Először vonakodtam, mert tegnap óta látványosan kerültem Jacket és nem akartam szakítani egyenlőre ezzel a tevékenységemmel.

-Nincs sok kedvem hozzá. - motyogtam Wyattnak, aki erre igencsak elcsüggedt.

-Jaj, gyere már, Finn! - lépett mellém Jack és a vállamra tette a kezét. Ha véletlen mozdulat volt is, libabőrös lett tőle a bőröm. - Jó buli lesz.

-Igen! - kapcsolódott be Wyatt is. - Meg nehogy már egyedül hagyj Jack hülyeségeivel. - nevette el magát.

Ettől elmosolyodtam, ugyanakkor görcsbe is ugrott a gyomrom a gondolattól, hogy a tegnapi után együtt menjek valahova Jackkel. Ahogy azonban ránéztem a fiú sugárzó arcára, nem tudtam nemet mondani.

-Jó, rendben. - adtam be a derekam, mire Jack talán túl izgatottan csapta össze a kezét.

A városban nagy volt a felhajtás a közelgő Függetlenség napja miatt. Az utcák vidám díszekben pompáztak, mindenütt emberek nyüzsögtek, néhány helyről zene szűrődött ki. Egy szóval teljes volt a kavalkád, ami csak fokozta az idegességemet.

Jack mellett haladtam, és valahogy mindig hozzáütközött a vállamnak vagy a karomnak. Ilyenkor elpirulva léptem oldalra. A fiú csak elmosolyodott, amitől melegség járt át.

Egy fagyizónál kötöttünk ki, mindannyian vettünk egy-egy gombócot, majd leheveredtünk egy árnyékos padra. Jack a támlájára ült, amitől furcsán magasodott fölém az egyébként alacsony fiú.

-Hogy lehet, hogy ez százszor jobb, mint Kaliforniában? - kérdezte Jack és meglóbálta a fagylaltját.

-Talán mert itt a barátaiddal együtt eheted. - válaszolt Wyatt közömbösen.

-Apropó! Nektek nem hiányzik a városotok?

-Talán csak pár ember. - válaszoltam. - Az együttesből...

-Tuti a barátnődet is hátra kellett hagynod. - böködte meg a vállamat játékosan Jack. Dühösen fordultam felé, de ő csak elnevette magát. Biztos voltam benne, hogy direkt csinálja.

-Nekem nincs otthon barátnőm. - szólalt meg Wyatt a távolba révedve, aki az egész közjátékból semmit sem érzékelt. - Vajon a többieknek van? Erről még sosem beszéltünk.

-Engem egy egész hárem vár, hogy végre visszatérjek. - felelte Jack vigyorogva és elterpeszkedett, amitől a lába a hátamnak simult. Most direkt nem húzódtam el. Hadd lássa csak, hogy nem ijeszt el!

Wyatt mosolyra húzta a száját. Korábban még nem is tűnt fel, de egészen helyes volt, ahogy mogyoróbarna szemeivel ránk pillantott.

-Vajon Jaedennek van? - tűnődött, majd megvonta a vállát. - Na mindegy. Vissza kellene lassan mennünk.

Ebben a pillanatban - mintegy végszóra - Jack torkát egy halk nyögés hagyta el, és valami hideget éreztem a tarkómon, ami aztán egyből végigfolyt a hátamon.

-Jaj, bocsi, Finn! - tette szája elé a kezét Jack. Nem tudtam eldönteni, hogy tényleg sajnálja, vagy csak a mosolyát akarja elrejteni.

A tölcsére tetejéről jókora adag fagyi hiányzott, ami most éppen a hátamat fagyasztotta le.

-Ugye nem lett olyan a pólód? - állt fel Wyatt.

-Na szerinted? - pattantam én is föl. - Végigcsurgatott a hátamon egy egész gombócot!

Megráztam a pólómat, mire végre kiesett a jeges fagylalt és szétplaccsant az aszfalton. Nem láttam magam mögé, de éreztem, hogy tiszta ragacs a hátam és a pólóm.

-Várj, odaadom az enyémet. - mondta gyorsan Jack és abban a pillanatban már bújt is ki a sajátjából és nyújtotta felém.

Alig bírtam levenni a szemem előbukkanó mellkasáról. Kényszerítettem magam, hogy másfelé nézzek. Wyatt csodálkozva kapkodta a tekintetét.

-És rajtad mi lesz? Vagy így akarsz visszajönni?

-Nyár van nem? - vigyorgott önelégülten Jack és a kezembe nyomta a pólót. - A szálláson majd veszek fel másikat.

Becsuktam a számat, mert csak most jöttem rá, hogy egész eddig nyitva maradt. Lehámoztam magamról a koszos ruhát és belebújtam az övébe. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni, milyen finom illata volt.

-Na, akkor mehetünk Csipkerózsika? - bokszolt a vállamba gyengéden Jack. Megborzongtam. Olyan közel állt hozzám, hogy szinte éreztem a teste melegét. Elhatalmasodott rajtam a vágy, hogy megérintsem, csak egy pillanatra...

Ekkor elhúzódott és megindult vissza a szállás felé. Wyatt még mindig csodálkozott egy kicsit, de ő is követte. Én maradtam leghátul, de egy idő után valahogy mégis mellém került Jack.

-Ne bámulj már annyira. - szólt pont olyan halkan, hogy csak én halljam, Wyatt ne. - Mindjárt kicsöppen a nyálad. - Jack egy pillanatra megérintette meztelen mellkát és huncut mosolyt lövellt felém.

Amikor visszavágtam volna valamivel, csak megcsípte az arcom és széles vigyorral előre ment Wyatthoz.