A kameráktól messze (a Fack story)

6. - Egy kis kiruccanás

Finn szemszöge

Jaeden kitalálta, hogy vasárnap menjünk el mindannyian egy kicsit túrázni a közeli erdőbe. Először a többség ellenezte - Jackkel az élen - de aztán addig rágta a fülünket Jaeden, amíg be nem adtuk a derekunk.

Korábbi elmondásai alapján gyakran szokott ilyen sétákat tenni. Most azt tervezte, hogy elmegyünk egészen az Erie-tóig, ami valljuk be, nem egy öt perces út volt.

Jeremy nem jött velünk, a hétvégére elutaztak valami rokonokhoz, így csak hatan mentünk.

Jaeden egész úton Wyatt-tal trécselt, egy percre sem állt be a szájuk. Chosen és Sophia csöndben ballagtak egymás mellett, nem is igen szóltak egymáshoz. Igaz, a fiú egész úton zenét hallgatott, így esélyt sem adott a társalgásnak.

Én nem maradtam egy helyben. Hol előre mentem Wyattékhoz, hol Sophia-val próbáltam kicsit beszélgetni. Néha még Jack mellé is odaléptem, de nem mertem sokáig ott maradni.

Másfél óra alatt felértünk az emelkedő tetejére és onnan gyönyörű kilátás nyílt a tóra. Inkább nézett ki tengernek, akkora nagy volt, a túlpart sem látszott. Korábban még nem voltam egyszer sem itt. Tetszett a látvány.

-Nem rossz, igaz? - kérdezte Jaeden, miután kicsit kifújta magát. A többiek egyetértően bólogattak.

-Kinek van kedve megmártózni? - dörzsölte össze Jack a kezét. Egy kicsit elpirultam. Nem akartam, hogy megismétlődjön az öltözői incidens.

-Tudod milyen messze van még? - fújtatott fáradtan Wyatt. - Meg nem is hoztunk fürdőruhát meg törülközőt.

-Miért kell neked ennyire korlátok között élned? - forgatta a szemét és hátba vágta. - Majd megszáradunk a napon. Meleg van.

Azzal elindult lefelé a domboldalon.

***

Wyattnak igaza volt. Mire végre leértünk a tó partjáig, mindenki csak lihegett, olyan sokat kellett kutyagolni. A gond csak az volt, hogy egy kerítés zárta el előlünk a vizet.

-Na, ezek után tényleg jól esett volna a fürdés. - mondtam fáradtan és kimerülten megráztam a kerítést.

Jaeden kíváncsi szemekkel méregette, majd elrugaszkodott és gyors mozdulatokkal át is mászott a túloldalra. Jack, Sophia és Chosen is fellelkesültek és követték a fiú példáját. Wyatt és én egy ideig feszengve álltunk. Nem igazán fűlt a fogunk ehhez.

-Gyertek már, betojik! - integetett Jack, akiről már le is került a pólója és bokáig gázolt a tóban. - Jó a víz.

Wyatt-tal egymásra néztünk, majd megvontuk a vállunkat és mi is átmásztunk. Furcsa érzés volt a tilosban járni. És még furcsább volt úgy, hogy ezt csapatban csináltuk. Furcsa volt, de tetszett.

Chosen, Jack és Jaeden mindenféle gondolkodás nélkül megszabadultak a ruhájuktól és befutottak a vízbe. Wyatt és én csak lassabban mentünk be. De aztán, ahogy láttam, a többiek milyen jól érzik magukat, és is belelkesedtem és utánuk rohantam.

Szegény Sophia csak a szandálját vette le és térdig gázolt csak a vízben. Sajnáltam, viszont Chosen gondoskodott róla, hogy ő se ússza meg szárazon. Fröcskölni kezdte, amitől a lány hangosan sikoltozott és rohant a part felé. Chosen utána szaladt.

Én Jackhez akartam minél közelebb jutni, ami nem volt könnyű, mert össze-vissza rohangált Jaedennel. Enyhe féltékenység kapott el, amint végignéztem rajtuk. De hamar kivertem a fejemből és én is fröcskölni kezdtem őket.