A kameráktól messze (a Fack story)

8. - Gördeszkázás

Finn szemszöge

Az elkészült jelenetek után kitaláltam, hogy menjünk el a közeli gördeszka pályára. Ezzel akartam jobb kedvre deríteni az egész végig búskomor Jacket, aki köztudottan odavolt a gördeszkázásért.

-Én inkább visszamennék a szállásra. - utasított el gyenge hangon. - Kicsit fáradt vagyok. De ti érezzétek jól magatokat.

Nem tetszett Jack viselkedése. Nem szokott ilyen lenni. Ez nem ő volt. Ráadásul a hülye bohócos jelenet után eléggé szótlanná vált.

-Veled megyek. - ajánlottam.

-Nem kell Finn. - mondta halkan és elindult. Utána vágtattam.

-Várj, biztos megleszel egyedül?

-Persze. - mosolyt erőltetett az arcára, azzal elindult.

Addig bámultam utána, amíg el nem tűnt a sarkon. Magamban idegesen vaciláltam, hogy utána szaladjak-e és támogassam vagy hagyjam visszamenni egyedül. Határozottan az első tűnt jobbnak.

-Öcsém, eléggé megviselte. - szólalt meg mellettem Wyatt, amitől kizökkentett a gondolkodásból. - Hiába, Bill rohadt jól játssza a pszichopata bohócot.

-Utána kéne mennünk. - sóhajtottam.

-Nyugalom, Finn! - veregetett vállon Jaeden. - Csak hazatalál.

A gondolat azonban nem hagyott nyugodni, hogy Jacknek igenis komoly baja van. De mivel perpillanat jobbat nem tudtam tenni, követtem a többieket, akik már el is indultak.

***

Mint kiderült, Jaeden jobban tud deszkázni, mint én. Sokkal menőbb trükköket mutatott be, amitől mindenkinek leesett az álla.

-Nem is mondtad, hogy így megy! - lelkendezett Jeremy.

-Nem kérdeztétek. - vont vállat.

Wyatt még életében nem volt gördeszka közelében, így elhatároztuk Jaedennel, hogy addig nem megyünk el innen, amíg Wyatt meg nem tanult.

Chosen elvonult Sophia-val az árnyékba. Leültek egy padra és halkan beszélgetni kezdtek.

Mi négyen kint rohangáltunk a napon és próbáltuk legalább azt elérni, hogy Wyatt fönt maradjon a deszkán. Nehéz esetnek bizonyult, minduntalan kicsúszott alóla és jó messzire elgurult. Egy idő után meguntam és inkább Jeremy-t kezdtem oktatni. Jaeden kitartóan ott maradt egész végig Wyatt mellett.

Jeremy hál' Istennek fogékonyabb volt, így hamar tudtunk már közösen gurulni egymást mellett. A délután vége felé egy-két könnyebb trükköt is meg tudtam tanítani neki. Mindketten nagyon élveztük.

Mikor már kezdett lemenni a nap és elfogytak körülünk az emberek, mi is menni készültünk.

-Várjatok! - kiáltott Wyatt. - Most sikerülni fog. - azzal felállt a deszkára és meglökte magát. Kis ideig gurult, majd heves mozdulatokkal hajtani kezdte.

-Wyatt, ne olyan gyorsan! - futott utána rémülten Jaeden. - El fogsz esni.

De meg sem hallotta, egyre csak gyorsult. Kezével kapálózni kezdett, úgy tűnt, egyre közelebb kerül ahhoz, hogy elvessze az egyensúlyát és leessen.

-Wyatt!

A fiú mindkét lába ekkor a magasba emelkedett. Mindenki lefagyva bámulta, ahogy szinte lassított felvételben lezuhant. Jó két métert repült, mire nagy puffadással földet ért.

Mindnyájan futni kezdtünk felé, Jaeden ért oda elsőnek. Leguggolt a földön fekvő Wyatt mellé, aki szerencsére a térdére esett, nem a hátára.