A kameráktól messze (a Fack story)

3. - Mi a legsötétebb titkod?

Finn szemszöge

-Na, hogy nézett ki Bill? - kérdezte Wyatt Jaedentől. Eddig még egyikünk sem találkozhatott Billel, se jelmezben, se anélkül. A rendező azt mondta, hogy így valósabb lesz majd a reakciónk, ha kamerák előtt találkozunk először a bohócruhás férfival.

Miután végeztek Jaeden és Sophia jeleneteivel, mindannyian letáboroztunk a fiú szobájában. Igaz, hogy ott volt a tágas nappali, de így sokkal közvetlenebb volt, ahogy a kettő ágyon meg a sarokban árválkodó fotelen kucorogtunk.

Jacktől a lehető legtávolabb ültem, de még így is rajta ragadt néha a tekintettem. Így, távolról biztonságban éreztem magam, nem féltem attól, hogy bárkinek - vagy akár neki - föltűnne, hogy őt bámulom.

-Higgyétek el srácok, nem akarjátok azt tudni. - felelte Jaeden lassan. - Nagyon félelmetes volt. Esküszöm, el akartam szaladni, amikor megláttam. Nagyon élethű a sminkje.

Wyatton és Jeremyn látszott, hogy igencsak izgatottak lettek. Engem nem különösebben érdekelt, hogy is néz ki a bohóc. Sokkal jobban foglalkoztatott az, hogy Jack miért csinálta a cirkuszt a városban. Mi haszna származott abból, ha gyötört?

-Mi mikor találkozhatunk vele? - kérdezte Chosen.

-Asszem Andy azt mondta, kedden fogják fölvenni Finn meg Jack jeleneteit. - válaszolta Sophia habozva, majd azért hozzátette. - Rólatok még nem beszélt, de szerintem jövő héten lesz még a tiétek is.

-Most viszont! - csapta össze a kezét Jack. - kinek van kedve játszani?

-Mit akarsz játszani? - nézett rá értetlenül Jaeden.

-Nem tudom. Akármit. Péntek van, holnap délig alhatunk, szóval töltsük el hasznosan az éjszakát. Na, van valakinek valami játékötlete?

-Játszunk Felelsz vagy mersz-t! - ajánlotta Chosen.

-Most komolyan? - nevettem el magam kissé idegesen. - Hány éves vagy?

-Miért, te mit javasolsz?

-Nem is tudom... mi lenne, ha inkább néznénk valami filmet?

Visszafogott hümmögést kaptam válaszul. Senki sem volt túlzottan oda az ötletemért.

-Uncsiii! - búgta Sophia, hosszan elnyújtva a szót.

-Felelsz vagy mersz először! - kiáltott Jack hirtelen, amitől egy kicsit mindenki összerezzent. - Felelsz vagy mersz másodszor. Harmadszor. Elkelt! Ha senkinek sincs ellenvetése, akkor azt játsszuk.

Elnyűtten sóhajtottam, de nem akartam vitába szállni Jackkel. Nem mertem megkockáztatni, hogy rákérdezzenek, mire ez a nagy ellenkezés. Meg persze látszott a többieken, hogy jó ötletnek tartják. Egy kicsit néha vissza lehet változni kisgyerekké...

-Én kezdek. - dörzsölte össze a kezét Sophia és lekapott az éjjeliszekrényről egy műanyag palackot. Eközben mindenki körbeült a szőnyegen.

-Most sem értem, minek játszunk ilyet. - morogtam halkan, mire Sophia dühös pillantást lövellt felém.

-Például megismerhetjük egymást. - magyarázta Chosen. - Ilyenkor olyan dolgokat is megkérdezhetsz a másiktól, ami normális körülmények között nem jönne soha szóba.

-Például, hogy ki szűz közülünk? - nevetett Jaeden.

-Nagyon vicces, de igen, nagyjából erről van szó.

-Na jó, kezdjük végre! - mindnyájan kíváncsian néztük, ahogy Sophia lassan megpörgette az üveget.

Hamar megállt Jaeden előtt, aki láthatóan megörült ennek.

-Na, Jaeden. - szólt vigyorogva Sophia. - Van barátnőd?

A fiú arcán egy pillanatra halvány mosoly futott át, majd csak annyit felelt, hogy még nincs. Erre mindenki huhogni kezdett. De komolyan, mint az óvodások!

Jaeden megpörgette a palackot. Jacknél állt meg. A fiú elmosolyodott.

-Na, szűz vagy? - kérdezte, mire röhögni kezdtünk. Úgy tűnik, egész végig arra vár, hogy végre megkérdezhesse.

-Talán. - felelte titokzatosan, amitől lángba borult az arcom. Egy pillanatig féltékenység kerített hatalmába, de bizonyára csak viccelt. Legalábbis reméltem.

-Ez nem rendes válasz! - szólt közbe Chosen. - Igen vagy nem?

- Nyilván igen. - kacagott fel Jack.
Megkönnyebbüléssel olvadtam fel. Annyira gyönyörű volt, ahogy ott ült törökülésben, lenge ruhájában és ragyogott az arca. Tökéletes kép volt, amit nagyon szívesen láttam volna az ágyam fölött.

Megpörgette a palackot, ami most elég sokáig nem állt meg. Végül a kupakja felém mutatva torpant meg.

Szívem a torkomban dobogott. A kellemes érzés egy pillanat alatt elszállt és helyét gyerekes rémület vette át. Jack mosolygott, de most kivételesen nem örültem neki. Nagyon nem.

-Szóval, Finnie - ujjával megvakarta az állát, mintha gondolkodna. Pedig biztos voltam benne, hogy már tudta, mit fog mondani. - Mi a legsötétebb titkod?

-Ez milyen kérdés? - nevetgéltem idegesen és segélykérően pillantottam Chosen felé. Ugye nem lehet ilyet kérdezni? Ugye nem? - A titok azért titok, mert mások nem tudják.

-Akkor ezután majd kereshetsz egy másik sötét titkot. Na mi az?

Dühösen a szemébe néztem. Állta a tekintetem, sőt, magabiztosan mosolygott. Ha a körülmények mások lettek volna, most biztosan nagyon helyesnek találtam volna.

Végiggondoltam magamban a lehetőségeimet. Ha kitartóan nem válaszolok vagy új feladványt kérek, akkor a többiek gyanakodni kezdenének, és akkor sokkal nagyobb a lebukás esélye. Ezt pedig nem mertem bevállalni, így gyorsan kitaláltam valamit.

-Egyszer ötödikben nagyon berágtam az egyik osztálytársamra. Az osztályfőnök mindig bent szokta hagyni a naplót, szóval az egyik délután odamentem és beírtam neki néhány rossz jegyet pár tantárgyból. Azóta sem tudta meg, viszont év végén az én kis akcióm miatt nem lett kitűnő.

-Hű! - képedt el Jeremy. - Nem rossz.

-Aha, én sosem mertem volna megcsinálni. - kontrázott rá Chosen.

-Biztos, hogy ez volt a legsötétebb? - kérdezte fülig érő ártatlan mosollyal Jack. - Nincs ennél valami durvább?

-Nincs. - válaszoltam pimaszul. - Többségben jó kisfiú vagyok. Nincsenek titkaim.

-Meghiszem azt...

Ezek után nem szólt semmit. Szinte nem is küldött semmi jelet felém, leszámítva azt, hogy párszor hozzámért, de az lehetett még véletlen is. Nekem Wyatt-tól kellett kérdeznem; az első csókjáról faggattam.

Kiderült, hogy rajtam kívül csak Sophia és Chosen csókolózott (nekem is csak forgatáson kellett megcsókolnom Millie-t, ami igencsak furcsa volt, de ez most annyira nem fontos).

A játék végére már egészen jól éreztem magam, én is együtt nevettem a többiekkel és próbáltam kizárni az agyamból Jack kérdését. Nem buktatott le, bár nem múlt sokon...

Éjfél előtt tíz perccel hagytuk csak abba, akkor lassan mindenki elszállingózott fürödni. Wyatt nagyokat ásított, s már le is tusolt, amikor visszaértem a szobába. Én kicsit később mentem el, mint a többiek. A telefonomat babráltam, amíg el nem csendesedtek a szobák. Reméltem, hogy már mindegyikük lefeküdt és nem fog megzavarni senki.

Még nem tudtam, hogy a legrosszabb még hátra volt a napból.