Private Message (larry ff. 18+)

31. Fejezet

Harry többször mély levegőt vesz, kezében az apró ujjakat még szorosabban fűzi magához, s egy hangos sóhaj után csókokat lehel azokra.

- Mond, mit művelsz Te velem, kicsi Lou?

A kék szemű nem igazán érti eme kérdést, hiszen nem tett semmit azon kívül, hogy megállított egy csúnya atrocitást, miben sokan sérülhettek volna, és nem csak testileg.

Újabb pár mély lélegzet és a finom bőrű cipő újból lépést tesz, tulajdonosával együtt, kinek fejében csak az előbb elhangzott mondat jár; mindenki érdemel egy második esélyt.

Talán ebben a pillanatban jött rá, hogy milyen ostobán is viselkedett és a mellette lépdelő fiú mennyivel érettebb volt most nála, annak ellenére, hogy ő volt a rang idős, s mégis be kellett látni; Louis tele van meglepetésekkel.

Épp ez miatt szeretett annyira bele; mert bizony szerette, nem is akárhogy, hiába nem tudta még elmondani neki.

Liam lassan vissza ereszkedett helyére, amint látta, hogy a veszély elvonult és legjobb barátja nem óhajt balhét rendezni, hisz senkinek sem volt rá szüksége egy ily' csodás napon. Zayn szégyenkezve hajtotta le fejét, ám a bátorító simogatás után mi megesett vállán egy mosoly kíséretében nézett fel az érkező két vendégre, kikről hamar megállapította; tökéletesen össze illenek.

Bár nem hazudott önmagának, Louist továbbra is elbüvőlőnek találta, s ha talán nem lett volna vele oly' rút, most mellette állna ily' boldogan csillogó szempárral. De mindennek így kellett lenni, ahogy most volt és ezt cseppet sem bánta.

Harry volt az első, ki megszólalt és köszöntötte a szinte ismerős új fiút, ki meglepetésére végig szorosan fogta a mellette ülő barátja kezét. Liam hálásan pillantott felé, persze tudta; nem ússza meg majd a kihallgatást, mivel göndör barátja fogja kínozni.

Miután mindenki bemutatkozott és elfoglalta helyét egy kisebb kínos csend telepedett rájuk, míg az oda érkezett pincér asztalukhoz nem érkezett, elkérve ezzel rendelésüket.

Mindenki fejében sok dolog kavargott, mégis Louis volt az, ki e kellemetlen légkört megtörte, s szinte ömleszteni kezdte mindenkire olykor semmit mondó mondandóját, mit akkor is szeretettel hallgattak és csatlakoztak hozzá.

A forrócsoki fahéjas-chilis aromája gőzölgött asztalukon tovább, míg lassan minden falat sütemény eltűnt az asztalról a nevetéssel kellemes hangzásával együtt, hisz sötédett már, mire feleszméltek az eltelt idő súlyárról.

Bár nem mondták ki, kellemes csalódás ért mindekit, s Louis félelme is elmúlt, hiszen láthatólag Liam megkedvelte őt, akárcsak Zayn kivel soha nem volt jó viszonyuk, most mégis úgy beszélgettek akár a régi barátok. Még Harry is tartást erőltetve magára beszélt pár szót Zaynnel, kit talán félre ismert, szívében a tüske azonban egyenlőre még ott volt, min csak a kis kéz segített, mely az asztal alatt cirógatta kézfejét nyugtatástként.

Ismét a vastag szövetbe burkolták magukat, lerendezve minden számlát az ajtó felé siettek, más-más okból kifolyólag, volt eme sietség, melynek okát mindenki tudta, vagy legalábbis sejtette.

- Várj, Louis!- kiáltott utána Zayn a távolodó fiúnak, ki vastag sálja alól alig látszott ki.

Harry egy homlok csók után az autóhoz sietett, hogy felfütse azt, s váltson még pár szót Liammel, kinek vigyora levakarhatatlan volt eme délután után.

- Töröld le azt az önelégült vigyort az arcodról.- lépett oda a göndör felhorkanva az autója mellé.

- Azt hiszem oda fagyott.- gúnyolódott a barna szemű, még ellökte magát a jármű kemény oldalától.- Mióta vagy te ilyen jó modorú?

- És te mióta vagy ekkora szerelmes seggfej?

Egy pillanatra mindketten csendben maradtak, ám nem vették sértésnek egymás kissé bunkónak hangzó kérdéseit. Annál sokkal jobban ismerték egymást.

- Haragszol?- vakarta meg kissé zavarosan tarkóját.

- Kellene?- vonta fel kérdően szemöldökét a zöld szemű.

- Nézd tudom, hogy nem erre számítottál, de nem tudok ellen mit tenni.- egy gondterhelt sóhaj szakadt fel torkából, majd íriszeit a szívét megdobbantó fiú felé fordította.- Azt hiszem szeretem.

És Harry elmosolyodott, majd Louisra nézett.

- Azt hiszem én is.

- Szar egy helyzet?

- Szar egy helyzet.- nevettek fel mindketten.- Mégis a legszebb.

*

A haza fele út csendesen telt, Harry nem faggat Louist arról, mégis mit beszélt a másik fiúval, ahogy a kócos sem faggatta az ő zöld szemű hercegét. Mindenki belemerült gondolataiba, több okból is, de talán a fiatalabbik merült el a legjobban, miközben a kesztyűtartóból kivett nyalókával játszott ajkai között.

Az idősebb többször is oda-oda tekintett, hisz hihetetlenül erotikusnak tartotta ezt a játékot mi a kicsi nyelve és az édesség között folyt. Szörnyen kívánta már a fiút, ugyanakkor eldöntötte; türelmes lesz és hagyja, hogy most a másik lépjen felé.

A kerekek hamar a bejárón állnak meg, még a göndör az édes és cseresznye ízű ajkak közzé csókol lágyan.

- Mit szólnál, ha készítenék még egy forrócsokit és összebújva néznénk valamilyen filmet vagy mesét?- simitott ki egy kósza tincset a kék szemű arcából.

- Amelyket csak én akarom?- vonta fel incselkedve szemöldökét.

- Amelyket csak te akarod.- kacagott fel, majd még egy puszit nyomott a finom párnákra.

Hamar besiettek a ház melegébe, s mindenki hamar a saját dolgára ment.

Louis az emeletre szaladt, hogy valami kényelmesebbet vegyen fel a szűk ing és nadrág helyett, még Harry a konyhában foglalta el magát az ígért forrócsokik készítésével.

S mit sem sejtett loknis buksija. Nem sejtette mit is művel az ő angyala, csak azért hogy Ő boldog legyen.

Hogy mindketten boldogok legyenek.

Louis a lépcső alján állt meg teljesen készen, ujjait tördelve, míg a neki háttal álló férfi alakját kémlelte, bár nem sokáig.

- Harry..

- Mond, szépségem.

Épp az utolsó simításokat végezte az italon, hogy mindaz tökéletes legyen, ám amint meghallotta az édesen csillengelő hangot, azonnal hátra fordult, s abban a pillanatban nem jött ki több szó a torkán.

- Akarom.

*

Régvolt már rész, ám a mai alkalomból ez lenne az én ajándékom a fántok alá.

Boldog karácsonyt nektek és szeretlek titeket!🎄💖