Private Message (larry ff. 18+)

27. Fejezet

Az eső tovább áztatja a Göndört, kinek teste kimerült a futástól, hisz egészen a cukrászdától rohant idáig, fejében számtalan gondolattal; mit is mondhatna majd rég nem látott kis tündérének. 

Legalábbis szív legmélyén reménykedett abban, hogy ajkai újból megformálhatják eme becses becenevet, mit oly' sok szeretettel ejtett kis, s mi újból és újból megmelengette a szívét. Hiszen a név mellé az a csodás arc is társult mindig és kényszerítette őt bágyadt mosolygásra, bárhol is volt épp.

Zöldjeit egy pillanatra sem vette le az ablakról, miközben egy újabb s újabb kavicsot röpített neki az üvegnek, mely a hangos koccanás után hullott le ismét a pázsit rejtekébe. Markával ismét belemart a sziklás kertbe, remélte Jay nem haragszik majd meg a szét szórt kődarabkák miatt, hisz mindent csak is a jó ügy érdekében tesz.

Mindent Louisért tesz.

A remény felcsillan szemeiben, amint a kis retesz kattan, az üveg pedig keretével együtt felnyitódik és pillantja meg végre a másik kócos buksiját. Minden hirtelen lelassulni kényszerül, mintha az idő azt akarná, hogy ez két lélek örökre egymás szemeiben nézhessen hagyva, hogy a kék és a zöld elmosódva folyhasson egybe, akárcsak a szétkent, vizes festék a vásznon, mi ugyan homályos, mégis tökéletes.

Louis ajkai elnyílnak, szinte levegőt is elfelejt venni e múló másodpercekben, le sem véve szemét a Göndör alakjáról.

- Harry.. te meg mégis, mit keresel itt?- teszi fel hangosan a kérdést, míg tenyerét szeme elé teszi, óvva látását az egyre szakadó esőtől.

- Hát nem egyértelmű?- kacag fel harsányan a zöldszemű, szívét ismerős melegség öleli át, látva a kék szemű el nem maradhatatlan naivságát.

Csábos gödröcskéi megvillannak mimikája közben, miket Louis úgy imád titkon, s még most is képes a messzi ablakból elvarázsolódni tőlük.

A kócos azonban hezitálni kezd, idegesen mar bele ismétlődően ajkaiba, elgondolkozva azon; Vajon mit is kellene most tenni-e? Agya helyett most azonban szívének adta az igazat, elhessegetve mindezzel a kételkedés ködébe fonódó gondolatait és büszkeségét, mely eddig hűen kitartott mellette, sértettségével együtt. Ugyanakkor tudta jól, édesanyja bármely pillanatban felébredhet az ismeretlen zajra, abból pedig nem származott volna semmi jó. Legalábbis Ő így feltételezte, hiszen mit sem tudott az egyezségről melyet Harry és Jay kötött, csak is az Ő érdekében. Jay pedig nagyon is jól tudta mi történik, hiába is járt már az álmok tengerén, szíve mélyén tudta; fia végre biztonságban lesz.

- Várj! Lemegyek és kinyitom az ajtót..- szólalt meg végül újból a kék szemű, kinek alakja távolodott is az ablaktól, hogy végre sietve kitárhassa a bejáratot és végre megtalálhassa otthonát az ölelő karok között.

- Arra semmi szükség!- húzta a zöld szemű sejtelmes mosolyra ajkait, mi csak nőt, látva a fiatalabb kérdő tekintetét.- Csak állj egy kicsit arrébb.- mondta, kezeivel pedig már meg is markolta az ereszt, mely pont Louis ablaka alatt futott végig.

A fiatalabbik megszeppenve figyelte a másikat, míg testén az aggodalom lett úrrá, hiszen nem akarta, hogy összetörje magát miatta. De Harry erre mit sem gondolva, csak elszántan mászott tovább egyre feljebb és feljebb, nem foglalkozva az alatta lévő magassággal és az esővel, mely mindent túl nyirkossá tett. Minden olyan volt, akár egy elcsépelt hercegnős mesében.

A világ legtökéletesebb meséjében.

Az erős marok hamar megtalálja a tölgyfából készült párkányt, s a maradék erejével végül felhúzza magát, lábai pedig hangosan koppannak a padlón, míg a kócos egy lépést hátra lép, teret adva ezzel mindkettőjüknek. Néma csend vonul át a szobán, csak az eső zenéjét lehet hallani a hangos levegő vételek között. A zöld szemű inge mellkasára tapad, a vízcseppek játszva csordogálnak le a furcsa mintákon, míg szinte egy második bőrként tapad rá a szövet, akárcsak hosszú, csigákba ugró haja, miket titkon többször is végig kémlel a kócos, míg fejét a másik a padló felé szegezi kifújva magát.

- Kérlek Louis, hallgass meg.- találja meg hangját végül Harry, ki felegyenesedik és újból egyenesen a kék íriszekbe tekint.

A fiú pedig csak bólint, hiszen tudja jól; képtelen lenne bármilyen szót is most megformálni ajkaival.

Harry egy pillanatra lehunyja szemeit, tüdejét levegővel telíti meg, mit szavakban megformálva enged csak szabadjára.

- Sajnálom, Louis. Sajnálom, ha valaha megbántottalak. Sajnálom, ha bármivel is megbántottalak e kevés idő alatt, mi nekünk adatott.- egy másodpercre megáll, tenyerét hajába vezeti idegesen, s nem vacillálva tovább a dolgokon mondja ki a szívében rejtőző szavakat.- Nem vagyok és soha nem is voltam jó ember. De Te azzá teszel. Miattad akarok jobb ember lenni. Meg akarom ismerné a világ szebbik oldalát is. A Te oldaladat, melyet a szívedbe zársz, s mit csak is előttem vagy képes kinyitni. Más akarok lenni. Azaz ember akarok lenni, aki előtt nincsenek titkaid, aki előtt mersz sírni és mersz őszintén, gátlások nélkül nevetni. Az akarok lenni, akinek oda ajándékozod verő szíved egyetlen liliomát. Tudod..én sokszor hallgattam rossz emberekre és hoztam nagyon sok meggondolatlan döntést, de most az agyam helyett a szívemre hallgattam, az pedig elvezetett oda, ahová tartozom...

- Hová tartozol?- Louis kérdése halk suttogás, miközben ajkai remegve formálják meg a betűket, szemeit pedig a tenger tomboló vize kezdi beteríteni.

Az idősebbik azonban nem válaszol, sietve szeli át a távolságot, mely eddig köztük éktelenkedett, s megszakítva minden egyes szót, lehel végre egy csókot szerelme ajkaira. A szimfonikus érzésre mindkettőjük torkából apró nyögés szakad fel, míg a szél feltámadni kényszerül, s csendes táncba hívja a függönyt, mely a két lélek köré csavaródva leng tovább a halványan megcsillanó csillagok fényével együtt. Kétségbeesetten ízlelik egymást, gondolataik egy útra térnek, miszerint; sosem ízleltek még ily' édes gyümölcsöt.

Az ismeretlen sötétség pedig útra kel, nem leli többet otthonát a szívekben, melyek egymásba olvadva dobognak tovább, miközben az elszakadó ajkak egymástól mosolyra húzódnak, míg újból meg nem találják egymást és dőlnek bele a selymes mámor felhőkbe, megadva közbe mindenre a választ.

- Hozzád, Louis. Csak is hozzád..

_______

oké, lássuk be egy kicsit szar lett, de hát ez van.

viszont hamarosan befejezésre kerül ez a könyvem is, ám helyette jön majd egy új, mi ehhez hasonló lesz.

legyen csodás napotok!💕