Hetalia Oneshot YAOI -hun

#Spamano : miért?

>Chibi Romano szemszöge<

*A kötél szotosan van kötve rajtam. És a falu népe mind összegyűlik.
Egy hajléktalan kisfiút akasztanak fel. Aki csak enni akart, ezért ellopott egy patadicsomot. Igen. Ez én volnék. Lassan lépkedek fel egy hatalmas fa emelvényre. Ami nehéz picinke csupasz lábaimmal.*
-Idióták..-
*Morgom, bár semmi haszna. Lassan megérkezünk.  És egy székre állítank,  hogy felérjem a kötelet. Amit a nyakamra tesznek. Katona bácsik olvasnak egy hosszúl szöveget a király nevében miközben valaki más dobol.

A könnyek összegyűlnek szememben és fogaim összeszorítom. Nem ezt érdemlem..én csak éhes voltam.
Kezeim amik le vannak közözve jobban rángatom pedig a közél szorosságától már így is lila..
Mikor a szöveg véget ér a hóhér bácsi szánakozva néz rám minden embet így néz rám...hozzászoktam. majd megfogja a kart.
Majd látom..
Ahogy izmai megfeszülnek.
Lassan maga felé húzza a kart.
A talaj a szék alatt lassan kinyílik
.
.
.
És eltűnik a lábam alól, ahogy a földre esik.*

>Spain szemszöge<

* Ahogy kikötök. Senki nincs sehol így elindulok legénységemmel a faluba ahol egy gyereket akarnak akasztani.*
-Egéssz kis édes...kell nekem.-
*Jelentem ki. Mire a legénység csak vigyorog*
-a terv a következő...-

*Elég közel kerültem a fiúhoz a tömegben. És mikor leesik kis bicskám elhajítom ami elvágja a kötelet így a fiú a földön landol.
Eközben a legénység álltal okozott tűz miatt mindenki arra figyel. így felkapom a meglepett fiút. És a kőfal peremén állva intek búcsút. Majd a vízbe ugtok a fiúval. A kicsi ugyan eszméletét vesztette.*
-Szép volt fiúk..-

>Chibi Romano szemszöge<

-mhh...-
*Nyitogatom szemeim*
-Hol vagyok?...Ez a meny?..-
*Nézek körbe*
-Egy kalóz?! Akkor ez a pokol...-
-Kicsit több tiszteletet! Én mentettelek meg vagy mi...-
*Néz le rám*
-Nem kértem hogy mentsen meg...-
*Makacskodok. Tényleg nem kértem!*
-Mit akarsz ?! Hogy vissza vigyelek?!-
- azt úgyse teszi meg...-
-Fogadunk?...-
-Nem...-
-Mi a neved?...-
*Bámul rám*
-Én... semmi köze hozzá!-
-hh..én Carriedo vagyok.
Antónió Fernandez Carriedo.-
*Néz le rám*
-Dee mindenki csak Spanyolnak szólít..-
*Von vállat. De én csak dacosan bámulom*
- Tudod mit? Ha nem mondod meg... Kutyuskának foglak hívni..-
-A nevem Lovino Vargas!-
-Mhh...-
*Vigyorog*
-De hívj Romanonak...mert utálom a nevem..-
-Értem...Romano..-
*Vigyorog rám bambán. Idegesít.*
-Remek. Most pedig vedd fel ezt a ruhát! És szépen takaríts ki.-
*Parancsol rám mire csak értetlen bámulok*
-Elnézést?..-
*De csak egy sunyi vigyorral vetkőztet le*
-Hé te perverz!! Eressz! Hallod ne érj hozzám!! CHIGIIIII !!-
-ne ficánkolj!!-

*Csodás. Durcásan állok a szoba közepén egy rózsaszín szoknyába...hangsúlyozom SZOKNYÁBAN! ÉN!!*
-én aztán ki nem takarítok!! -
*Vágom a seprűt a földhöz*

>Spain szemszöge<

-Nincs választásod..vagy rendet raksz. Vagy nem kapsz kalyát.-
*Majd elindulok az ajtó felé*
-De én nem értek ehhez!!-
*Meg sem hallva lépek ki az ajtón. Majd felmegyek a kormánykerékhez. Egy kis idő múlva a horizonton hajókat látok. Így előkapom távcsövem*
-Nocsaak! Az angol armada!... Irány Dél-Kelet!! Megtámadjuk őket!-
*De eltűntek a szemünk elől*

*Mikor azonban viszaérek csak egy síró Romano öleli lábam*
-itt mi történt?...és hogy sikerült felgyújtanod a palántám?..-
*Csak szipog így felkapom*
-Nem az én hibám voolt! *Szipp* mikor sepregettem..*szipp* rámborult a szekrény!! Aztán *szipp* arrébb mentem..aa..az asztalhoz!! *Szipp* de a seprű nyelével levertem mindent...*szipp* és a lámpás fogantyúja a nyélre került és ahogy megfordultam leverte a paradicsom palántát..és ráesett..*szipp* a lámpás..így ..gyulladt meg..-