3.fejezet

5.1K 140 2
                                    

Sosem voltam népszerű lány, sem az iskolában, sem azon kívül, – ami minden bizonnyal a stréberségemnek köszönhető – viszont egy igaz barátom akadt, akivel ki tudtam beszélni a gondjaimat. Nehezen tudtam beilleszkedni, és még nehezebben ment a barátkozás és a társalgás. Őszintén szólva nem is éreztem szükségét az ismerkedésnek, én tökéletesen meg voltam elégedve azzal az egy baráttal. Ellenségeim sem voltak, legalábbis nem tudtam róla, inkább csak levegőnek néztek a népszerűbb emberek. Nem mondom azt, hogy az életemmel is teljes mértékben meg voltam elégedve, mert ez egyáltalán nem volt igaz. Valamit mindig is hiányoltam. Egyesek véleménye szerint, én rettentően unalmas embernek számítottam, talán ez volt az, ami aggasztott. Semmi változás, semmi kaland, semmi izgalom nem volt az életemben. Mintha nem is léteztem volna. A testvéremmel nem ez volt a helyzet, ő teljesen az ellentétem volt. Mindig csapatokba verődve sétálgatott az iskola folyosóin és az udvaron is. Ez most sem volt másképp. Ahogy kiléptem a folyosóra, egy nagy tömeg közepén pillantottam meg őt. Nem hallottam mi a téma, de jókat nevettek éppen. Sokan nem is tudták, hogy mi testvérek vagyunk és lemertem volna fogadni, hogy nem is szerette volna, ha ez bárkinek is a tudomására jut.

– James teljesen meg van változva. – szólalt meg mellőlem Sarah, a legjobb barátnőm.
Nem tudom mióta állt mellettem, túlságosan is lefoglalt az öcsém bámulása. – Mármint úgy külsőre gondoltam. – folytatta.

– Nem lepődnél meg ezen, ha látnád meddig szépítkezik a fürdőszobában. – forgattam meg barna szemeim, majd elnevettem magam és ezzel lezártnak is tekintettem a James témát.

Együtt folytattuk utunkat a folyosón, közben hallgattam a lányt, ahogy az első óránk élményeiről fecseg.

– Szóval nekem ez a kémia nagyon nem az erősségem. Semmit nem értek abból, amit Mrs. White magyaráz. Nehéz elhinni, hogy bárki ért abból valamit, amit elmormog az orra alatt. Regényeket ír a táblára, már a kezemet sem érzem. – panaszkodott nyafogva. Tényleg őszintén látszott rajta, hogy ki nem bírja állni ezt a tantárgyat, a tanárt meg főleg.

– Pedig a kémia nem nehéz. Legalábbis számomra. Ha gondolod gyere el hozzánk ma délután és segítek megérteni. – ajánlottam fel segítségem kedvesen, de amint az utolsó mondatot kiejtettem a számon, eszembe jutott az utolsó óra utáni programom.

– Ne haragudj, a ma még sem lesz jó. Talán majd holnap.

A fene enné meg Mr. Clifford tanárúr hülye büntetéseit!

– Miért nem? Randid lesz talán? - kérdezte nagy vigyorral az arcán, majd az oldalamba bökött könyökével.

– Hát annak is nevezhetjük. Késtem matekról, ezért itt kell maradnom az órák után. – sóhajtottam gondterhelten.

– Hát az szívás. Igaz, hogy iszonyú dögös ez a Mr. Clifford, de borzasztó szigorú, ahogy hallom a többiektől is. Ilyenkor nem bánom, hogy a gyengébb matekosok közé tartozom.

Irodalom óra következett, amelyet az osztályfőnök tartott meg. Belépve a tanterembe, Sarahval az oldalamon a helyünkre sétáltunk. Elővettem a táskámból a szükséges eszközöket; tankönyvet, füzetet és a tolltartót. Ezután be is lépett a vörös hajú nő, és miután letette a naplót az asztalára, a táblára kezdte felírni az óra témáját.

– Mivel már csak pár hét választ el minket az előadásig, ideje lenne, ha átvennénk a Rómeó és Júliát, csak hogy mindenki tisztában legyen a művel. – tájékoztatta az osztályt a közelgő eseményről, én pedig émelyegni kezdtem ezek hallatán.

Rá pillantottam Amyre, aki izgatottan hallgatta a tanárt az első sorból. Ő velem ellentétben nagyon örült a kiosztott szerepnek, és nagyon nagy lelkesedéssel adta elő Júliát minden egyes próbán. Ezután Jeremyre siklott a szemem, aki Rómeó szerepét kapta. Ő már nem volt annyira lelkes, mint Amy, de nem hátrált meg a feladattól és ügyesen szerepelt minden próbán. Igazából semmi közük nem volt egymáshoz, de a színpadon tényleg úgy tűnt, mintha a való életben is egy párt alkottak volna. Nem lepett volna meg, ha váratlanul bejelentették volna, hogy ők ketten járnak. Ezután kezdtem el csak gondolkozni azon, hogy ha lett pót Júlia, akkor pót Rómeónak is lennie kellett. Végig futtattam a szemem az osztályon és elkezdtem gondolkozni, hogy kinek volt már szerepe és ki maradt ki. Ha minden igaz, Blakenek, Marknak, és Noranak nem jutott még szerep rajtam kívül. Sarah pedig azzal mentette fel magát a szereplés alól, hogy a kishúgának is aznap lesz valamilyen előadása, amin mindenképp szeretne ott lenni. Örültem volna, ha nekem is akad egy olyan esemény, ami miatt nem tudom vállalni a kettes számú Júlia szerepét. Semmi kedvem nem volt a színpadon bohóckodni annyi ember előtt. Már azt is végig futtattam az agyamban, hogy Amy milyen gyakran szokott beteg lenni, vagy mennyi az esélye annak, hogy éppen a színdarab előtt töri el valamilyen végtagját, vagy éppenséggel mi van, ha pont előtte csapja el őt egy busz. Na jó, az utóbbi gondolat azért elég erős, de úgy gondoltam bármi megtörténhet. Már azt is elkezdtem figyelgetni, hogy a hideg időre való tekintettel mennyire öltözik rétegesen. Azt hiszem ekkor már kezdtem megőrülni.
Megráztam a fejem, ezzel elhessegetve ezeket a nevetséges és egyben egyre morbidabb gondolatokat.

Szerelem matematikailagWhere stories live. Discover now