A kameráktól messze (a Fack story)

1. - Az öltöző

Finn szemszöge

Egészen addig nem volt baj, amíg el nem mentünk leforgatni a Bányatavas jeleneteket. Jacknek fogalma sem volt róla, hogy mit érzek iránta és pont ez volt az egészben a legjobb.

A forgatás alatt hamar összebarátkoztunk és kis idő elteltével remekül megértettük egymást - mintha már évek óta jóban lettünk volna. A bökkenő csak az volt, hogy én többet éreztem iránta, mint szimpla barátság. Ahányszor csak hozzám ért, felizzott körülöttünk a levegő; a szívem is majd kiugrott a helyéről, olyan hevesen vert.

Minden adandó alkalmat megragadtam, hogy összeérjen a kezünk vagy a lábunk. Ilyenkor vagy elnevette magát, vagy észre sem vette, és ilyenkor akár az örökkévalóságig mozdulatlan maradtam volna, ha ez azzal jár, hogy magam mellett tudhatom. Imádtam az összes vele eltöltött percet.

Tudtam, hogy ő közel sem érez így, de elég volt annyi, hogy nap nap után vele lehetek. És láthatom. És hallhatom... És szerethetem...

Már felvettük a Bányatónál a jeleneteket, így öltöztünk vissza. Tudtam, hogy Jack sokkal lassabban öltözik, mint a többiek, így direkt én is lelassítottam a mozdulataimat.

-Gyere már Finn! - hallatszott Jaeden hangja az udvar felől.

Fölsóhajtottam és magamra kaptam a pólómat. Még egy utolsó éhes pillantást vetettem Jackre, aki egy szál alsóban állt az öltöző közepén. Olyan tökéletesen nézett ki, de még csak nem is volt tudatában mindennek. Egyszerű ruhákban járt és sosem tett semmi hivalkodót.

Olyan édes volt, ahogy a táskájában kotorászott, semmit sem sejtve. Vizes haja az égnek állt, és csak nagy nehezen fogtam vissza magam, hogy beletúrjak és odahúzzam magamhoz a derekánál fogva és...

Már csak mi voltunk ott, s gondolataim meredek képzelgésekbe kezdtek.

Jack hirtelen megérezte, hogy őt bámulom, mert fölkapta a fejét. Tekintetünk találkozott.

-Mit nézel?

-Semmit. - gyorsan elkaptam a szememet a felsőtestéről.

Nem tudták, hogy meleg vagyok. Még senkinek sem mondtam el, így teljesen váratlanul ért, amikor Jack felkiáltott:

-Te buzi vagy?!

Elkerekedtek a szemeim. Rémülten néztem rá.

-Mit van? - próbáltam közömbös hangot megütni. Remegni kezdett a lábam. Honnan jöhetett rá? Ennyire látványosan bámultam?

-Baszki, olyan merev vagy, mint egy pózna! - röhögött fel.

Az arcom rákvörös lett. Észre sem vettem eddig... Idegesen kaptam magamra a nadrágomat és lejjebb húztam a pólómat is, hogy teljesen eltakarjam a fájó igazságot.

-Persze, mert éppen anyád járt a fejemben. - vágtam vissza, de nem elég határozottan.

Jack elvigyorodott. Láthatóan tetszett neki a zavarom.

Amilyen gyorsan csak tudtam, beleléptem a cipőmbe és elkezdtem megkötni a fűzőjét. A fiú közben mozdulatlanul állt és vigyorogva bámult.

-Tetszek neked mi? - kérdezte idegesítően magabiztosan és a derekára tette a kezét. - Hm, Finn... Rólam szoktál fantáziálni esténként.

-Menj a picsába! - fölugrottam a helyemről és kirohantam az ajtón. Fogalmam sem volt, mit tegyek, vagy mit kellett volna tennem. Zakatolt az agyam, de egyszerűen olyan gyorsan történt az egész.

Vissza kellett volna mennem. Azt kellene mondanom neki, hogy nem igaz, nem vagyok meleg. Ehelyett meg elszakadtam, mint egy sértett kislány. Mondhatom, tökéletes reakció. Ezek után letagadni sem tudom majd!

Most aztán keserű lesz a forgatás, pedig még csak az elején tartottunk! Mi lesz, ha elmondja a többieknek? Ki fognak gúnyolni? Hirtelen került hatalom Jack kezébe. Hatalom fölöttem, amit nem tudok már elvenni tőle. Megtudta, és kész!

Mikor odaértem a többiekhez, Sophia kíváncsian nézett rám:

-Minden rendben?

-Ja... Persze.

-Idegesnek tűnsz. - lépett oda Jeremy is. A többiek is abbahagyták a beszélgetést és rám pillantottak.

-Csak futottam. - mondtam és leheveredtem Jaeden mellé a padra. Próbáltam minél közömbösebb maradni, de a lábam még mindig remegett és a szívem is hevesen zakatolt.

A többiek ennyivel beérték, mert tovább folytatták a félbehagyott beszélgetést. Sophia is odaült mellém és csak annyit súgott a fülembe:

-Fordítva vetted fel a cipődet.