Sebzett lelkek /Charles Leclerc ff./ BEFEJEZETT

7.rész

Mia:Már 1 óra volt mikor rezgett a telefonom.

C:ma találkozunk? -már írtam volna egyből hogy.. persze… de akkor jött egy hívás.

M:David?

D:szia, kicsim. kb. 1 óra és ott vagyok.

M:hol?

D:hát nálad. Mondtam, hogy elkísérlek majd holnap a géphez.

M:jah tényleg.. el is felejtettem,sajnálom. Mostanában olyan sokat pihentem, hogy elveszett a memóriám.

D:remélem is hogy sokat pihentél.

M:na,akkor várlak.

D:szia....

Charles: Vártam, hogy mit ír vissza, de gondolom igent..

M:sajnálom, de ma nem érek rá..-hogy mi? Azt hittem, hogy az egész hetet együtt töltjük és úgy is éreztem, hogy végre közelebb kerültem hozzá...

C:oké. Semmi baj. Majd Mexikóban találkozunk.

M:igen. igen. -már megint olyan üresnek éreztem magam.. nem is hiszem el hogy egy ember hogy függhet ennyire mástól..

/2 nap múlva/

Mia:

D:elkísérlek jó?

M:nem muszáj. Egyedül is odatalálok.

D:De el akarok tőled búcsúzni.

M:azt itthon is eltudsz.

D:Mia mi a baj? Ennyire nem akarod, hogy veled menjek?

M:dehogyis.. nyugodtan gyere. Csak ideges vagyok.

D:figyelj -fogta meg a kezem

D:ha bunkózik,hívj és odamegyek jó?

M:hogy jössz oda? -nevettem.

D:majd vadászrepülővel -nevetett ő is.

M:szerintem nem lesz baj -és hirtelen megjelent magam előtt az elmúlt pár nap.. már nagyon hiányzik Charles.. jó is hogy megyek dolgozni.

Charles:

Andre:jól vagy haver?

C:mi? jah persze.

A:kit keresel?

C:Miát.

A:lehet nem is most jön.

C:de ezzel jön. -mondtam határozottan.

A:ookee.. -pár perc múlva már indultunk volna Andréval a magángéphez mikor a szemem sarkából megláttam Miát.
Felé fordultam,beállt a becsekkolás sorába mögötte pedig egy ismerős srác.. David jött. Odalépett hozzá,szorosan megölelte majd megcsókolta,elköszöntek egymástól és David elment...

C:indulás André.

A:nem szólsz Miának, hogy jöhet velünk is?

C:nem. menjen,amivel akar.

A:most mi a baj?

C:semmi. haladjunk. -megfogtam a csomagjaimat és mentem a repülő felé. A repülőn felraktam a fülesemet,kényelembe helyeztem magam és indultunk is.
Egész úton csak bambultam magam elé és próbáltam elfelejteni azt a látványt, ahogy olyan szorosan magához öleli és még meg is csókolja..
 
/csütörtök/

Mia:

M:Britta Charlest nem láttad?

B:ohm de. .asszem valami lánnyal beszélget. -lánnyal??? Elmentem megkeresni őket és tényleg egy szőke,modellel beszélgetett a kamion előtt. Odamentem közelebb hozzájuk,integetni kezdtem Charlesnak hogy idő van, de még csak rám sem pillantott,végig a csajt nézte.

M:Charles.. -felemelte a fejét majd unottan rám nézett.

C:hm?

M:ohm..idő van. Menni kell interjúkat adni.

C:ok. -álltam ott és vártam, hogy majd elindul, de meg se mozdult csak beszélgetett tovább a lánnyal.

C:mondtam, hogy megyek. Egyedül is eltalálok a boksz elé. -majd intett a kezével hogy menjek el.
Nem tudtam hová tenni ezt a stílust hisz pár napja még takaróval takart be miután becsiccsentettem most, pedig mint egy kutyával úgy bánik velem.
Ahogy mentem vissza a bokszba néha ránéztem a csajra és próbáltam megállapítani, hogy miért is jobb, mint én vagy bármelyik másik átlagos lány.. csak mert neki apuci teletömi a bankszámláját nem lesz jobb ember, mint mi.
Mérgelődve visszamentem a bokszba. Britta már nem volt ott mivel interjút ad Daniellel,de persze Charles nem bírja ide tolni a seggét.

C:ne növeszd a segged.. menjünk interjút adni. –kb. meg tudtam volna fojtani olyan mérges voltam, rá azért mert így bánik velem..
Az interjúk egész jól lementek, utána pedig elvonultam lenyugodni, mert kb.bárkit megvertem volna úgy felbosszantott Charles.. és az a gáz hogy ez még csak az első nap a 4 ből.
Úgy gondoltam, hogy talán holnapra majd lenyugszik.... hát nem nyugodott.. sőt.. durvábbakat szólogatott be,néha nem is szólt csak legyintett, hogy menjek oda stb.. lenyeltem, mert a főnököm, de nem tudtam hova tenni, hogy mi lett vele pár nap alatt.
Már kezdtem azt hinni, hogy abban a 3 hónapban ismertem őt félre, de nem.. ebben a 3 napban ismertem őt félre nem akkor.

/futam-vasárnap/

Mia: a futam nem lett valami fényes, de annyira rossz se.. 4.hely.

M:Charles?-kérdeztem a szerelőket. Azt mondták, hogy a szobájában van, úgyhogy bekopogtam.

M:Charles?

C:miaz?

M:bemehetek?

C:minek? -inkább benyitottam.

C:mit akarsz? Már leadtuk az interjúkat.

M:mi baj van?

C:mi lenne? Semmi.

M:Charles nagyon dühös voltál egész hétvégén. Mi történt?

C:mi közöd van hozzá? Az én lelki világom nem a tiéd.. úgyse törődsz senki mással csak magaddal. Csak neked legyen jó.. a másikra nem gondolsz.

M:hogy mi? Egyáltalán nem vagyok önző.. sőt. -mire megforgatta a szemét.

M:ha most az a bajod hogy nem találkoztunk múltkor akkor sajnálom, de tényleg dolgom volt.

C:ugyanmár Mia.. ki nem szarja le, hogy találkozunk vagy nem. Tudod mit inkább menj innen jó messzire.

M:Charles mi bajod van? 2 napja még tök kedves voltál meg viccelődtünk. Mi történt?

C:semmi.. az is nagy baromság volt, hogy elmentelek meglátogatni..

M:mi?

C:miért szerinted nem? Mi haszna lett belőle bárkinek is?

M:igazad van semmi.. felejtsük el hogy találkoztunk.. jó utat hazafele- majd becsaptam magam mögött az ajtót.

M:remélem, lezuhan a repülőd hazafelé.. -mondtam halkan már a folyosón.

Charles:

C:remélem neki mész valaminek a kocsival..-7 óra fele összepakoltam majd indultam a helikopterhez, ami kivisz a reptérre.
Helyi idő szerint hajnal 3 kor értem haza,bementem a szobámba és már aludtam is..